szerelmed fogdában tart

10.

Liza szemszöge:

Este volt. Éppen egy polcról szedett igen érdekes könyvet olvastam, amikor is egy kopogást hallottam a tőlem jobbra elhelyezkedő ablak mögül. Kicsit megilyedtem, hisz mi lenne ott?
Bátorságomat összeszedve sétáltam oda az imént említett ablakhoz, kinyitottam azt és kinéztem, de amit láttam, pontosabban amit éreztem nem jelentett valami jót.

Egy a falon kapaszkodó fekete ruhás ember megragadta a karom, és egy óriási vágást ejtett azon. Reflex szerűen ordítottam, és ragadtam meg az ablak mellett elhelyezkedő aszralról a vázát, és fejbe vágtam vele az illetőt. Azonnal elengedett, és lezuhant a földre. Kifutottam a szobából és rohantam Laci szobájába, de nem volt ott. Kerestem a folyosón, mert úgy éreztem csak ő védhet meg engem. Valaki a hátam mögé merészkedett, egy pillanatra azt hittem Laci az, de hamar kiderült, hogy nem. A fazon lefogott és egy rongyot nyomott az arcomba. Levegőt visszatartva próbáltam ellenkezni, de nem tudtam mozogni. Amikor már nem bírtam tovább levegő nélkül, belelélegeztem a rongyba. Lábaim összecsuklottak, nem volt erőm arra se, hogy mozogjak. Éreztem, ahogy egyre nagyobb súly emelkedik a szememre, és ekkor végleg átölelt a sötétség. Nem éreztem, hallottam, vagy láttam semmit, csak a szívemet hallottam, ahogy Laciért kiált, de senki más nem hallotta.

Laci szemszöge:

Végül nem aludtam Elizabettel, hagytam, hogy ismerkedjen a hellyel. Éppen a pincében voltam, rendeszkedtem, pakolgattam. Mert unatkoztam...el akartam vonni a figyelmemet Lizáról, mert akaratlanul is nagy hatással van rám. A repülőgépen történt esetek után csak mégjobban a szívembe zártam őt.

Brúnó már mélyen aludt a ház legfelső emeletén. Én viszont nem tudtam aludni, és utólag jól tettem, hogy nem mentem el lefeküdni.

Egy sikoltásra lettem figyelmes.
Elizabet.
Rohantam, hogy kinyissam a pince ajtaját, de beragadt a zár. Próbálkoztam kinyitni, berúgni, felhasítani. Végül a felhasítás sikerrel járt, és szinte lassúságot megtagadó módon rohantam Liza szobájába, ám mire odaértem nem volt ott senki, az ablak meg tárva nyitva volt. Rögtön odafutottam, gondolván, hogy liza talán kiesett. Kinéztem, és egy embert láttam feküdni az ablak alatti bokorban.
Kiszaladtam a ház elé az ablak alá, és megnéztem ki az a személy.
Bepánikoltam, mert nem Liza feküdt a földön.

Az embert azonnal berángattam a házba, és egy székhez kötöztem.

Kezdődhet a kihallgatás...