szerelmed fogdában tart

13.

Egy férfi jött be rajta, saccra kb 35 felüli. Odajött hozzám, megragadta a nyakamat, és folytogatni kezdett, amire én azonnal odakaptam volna a kezemmel, de azok jelenleg nem voltak mozdíthatóak.

-Szóval aranyom... - kezdett bele mondandójába, de közbeszóltam.

-Nem vagyok aranyom te paraszt! - köptem az arcába a szavakat....kár volt. Amint kimondtam megéreztem a tenyerét az arcomon, minek következtében oldalra fordítottam a fejem.

-Az vagy, amit én mondok, hamár eredetileg az én tulajdonom lennél, te szajha! - mondta félelmetes nyugodtsággal, minek következtében megfagyott bennem a vér is.
Mire észbekaptam már azt a kevés ruhát rángatta le rólam. Próbáltam ellenkezni, de a kezeim és a lábaim továbbra is a székkel ölelkeztek. Hirtelen ajtócsapódást hallottunk, amire mindkettem annak irányába kaptuk a fejünket. Sajnos nem az volt akire számítottam, hanem Klára. Olyan nyugodtan tette le az ételt amit hozott, mintha ott se lennénk, de miután észrevett minket, vagy inkább a férfit, kis tétovázás után nemsokára megszólalt.

- Ó, Mr. Klamir, elnézést a zavarásért, azt hittem még nincs itt. - esedezett bocsánatért, rám egy csepp pillantást sem áldozva, majd sietősen elhagyta a helységet.

Újra egyedül maradtam ezzel a barommal.
Mielőtt újra nekem esett volna rángatózni kezdtem a székkel egyetemben, és szerencsére ráestem az ezek szerint Mr. Klamir-nak nevezett férfira, aminek következtében meglazult a görcs a lábamon. Nem szóltam semmit, csak vártam az igen sejtelmes következményeket.

Ahogy gondoltam...visszaültetett a székkel, és egy pofonnal pecsételte meg a mostmár sajogó arcom.

-Te ribanc! Ezért büntetés jár! - mondta egy perverz mosoly kíséretében.

-nem vagyok a kurvád, hagyj békén! László akármelyik pillanatban itt lehet, és küldhet egy golyót a fejedbe! - próbáltam megfélemlíteni, több-kevesebb sikerrel.

-Ó, hidd el kedves, senki sem tudja, hol vagyunk - kezdett közeledni felém - épp ezért csinálok veled azt, amit akarok édesem! - hajolt az arcomba fülig érő mosollyal, és végigmérte immár majdnem félmeztelen testem.

Hol vagy már Laci...