szerelmed fogdában tart

14.

Laci szemszöge :

-Megtaláltam! Laci gyere gyorsan! - hallottam meg Brúnó hangját a számítógépes teremből.

Szinte kicsaptam az ajtót, és rögtön az ő számítógépéhez vettem az irányt.
És akkor...amikor megláttam, hol van, olyan düh kerekedett fel bennem, mint még soha.
Ez a faszkalap egy utcával mellettünk tartja fogva a szerelmem.

-Hogy a picsába lehet, hogy nem találtuk meg eddig? Nem hiszem el, hogy ilyen közel volt hozzám végig! - rácsaptam az asztalra, mire az egyik toll legurult az imént elmített helyről.

-Nyugodj meg! Odamegyünk, és kimentjük. Készíttesd elő a katonákat, kelleni fog az erősítés. - mondta Brúnó és már ki is ment a szobából.

_____________________________

Már a ház mellett vagyunk. Nem csoda, hogy nem vettük észre. Ez a ház átlagosabb a többinél is. Csak éppen nagyobb náluk. De bemértük az egyik dolgozó telefonját, szóval itt vagyunk az én Lizámért...végre.

Jövök érted szerelmem...

Liza szemszöge :

Egyre rángatta rólam a ruhákat ez a fasz, mikoris valami hangos csapódást hallottunk meg kintről.

Laci?

A fazon kiment a szobából, gondolom megnézni mi volt ez. Egyedül maradtam, és végre nem kellett a mocskos pofáját bámulnom.

Laci szemszöge :

Éppen a házban kutatok az után a pöcs után, amikor meghallom Liza kélelését.

-A rohadék! - mormolom magamba.

Csak úgy suhanok a folyosókon, hangtalanul az én Elizabetem keresve. Vajon még szobában van?

Lépteket hallok, most megdöglesz!

-nocsak, nocsak kit látnak szemeim. Csak nem Lászlót sodorta erre a szél? - hallom meg magam mögül az utált mégy hangot.

-Klamir! Remélem tudod, hogy az a lány már nem a tiéd. Engedd el szépen, és nem lesz bajod! - mondandómon csak felnevetett.

-már hogy engedném el? Kedvenc pillanataimat élem meg, amikor leszedált állapotban akármit csinálhatok vele. - szavai hallatán olyan dühös lettem, hogy egy óvatlan pillanatban előkaptam pisztolyom a tartójából és megkapta a már jól ismert monoton sorrendet.

Kettő a mellbe, egy a fejbe.

-remélem a koporsódról is ilyen szépeket álmodsz te rohadék! - köptem oda a szavakat, és már futottam is Liza hangjának irányába.

Most, hogy tudom milyen közel van hozzám, csak biztonságban kell tudnom törékeny testét.

Liza szemszöge :

Nem sok ideje lehettem már egyedül, amikor az ajtó nyílt, és megpillantottam azokat a gyönyörű szempárokat, amikbe szerelmes lettem.

-Laci! Úristen, végre megtaláltál! - patakokban folytak le a könnyeim, úgy örültem.

-Elizabet! Édesem! - ideszaladt hozzám, kiszabadított, és a valaha volt legszorosabb ölelésébe font.

Végre a védelmet nyújtó karjai között. Végre vele. Végre kettesben. A szerelmemmel.

-Menjünk gyorsan, az a fasz már gazdagult egy golyóval, de mi is fogunk, ha nem megyünk most! - megfogta a kezem, és együtt futottunk ahogy csak bírtunk.

Kifutottunk, Brúnó már ott várt a kocsiban, és amint meglátott szélesen elmosolyodott.
Beszálltunk az autóba, és már hajtottunk is el.

-Elizabet! Végre újra velünk vagy! - mosolygott rám Brúnó a vezetőülésről.

Őszintén szólva akkor éreztem a leghálásabbnak magam, mert visszakerültem oda, ahová tartozom.

Hozzájuk. Brúnóhoz és Lászlóhoz. Akiket nagyon szeretek, és már sosem tudnék nélkülük élni.