szerelmed fogdában tart

7.

Lehetséges hogy érzek iránta valamit?...

Az este miután Laci elment a szobából mosollyal aludtam el a felettéb kényelmes ágyikón. Jó érzéssel töltött el Laci közelsége.

______________________________

Reggel amikor felébredtem észrevettem a szoba másik sarkában elhelyezkedő fotelban egy gyönyörű égszínkék ruhát, melynek felső része testhez simuló, alsó része lenge és fodros volt. Elállt a lélegzetem, amint megláttam azon voltam, hogy minél hamarabb gyönyörködjek a látványában magamon viselve azt. De a ruha mellé egy meseszép fehér magassarkú cipő is megmutatta magát.
A fürdőbe szaladtam, és az ott található hajvasalóval síkegyenesre vasaltam a hajam, és kisminkeltem magam, majd felvettem a ruhát és beledugtam lábaim a cipőbe. Nem volt extra a smink, csak alapozó, szempillaspirál és egy kis szájfény. Ahogy kitettem a lábam a fürdőszobából Lacit pillantottam meg az ajtóban állva, amint engem néz.

Laci szemszöge:

Reggel a konyhában állva beszélgettem Brúnóval, megbeszéltük, hogy fogjuk épségben átszállítani Lizát egy biztonságos helyre, azaz a mi lakásunkba. Miután az egész tervet ismertettem Brúnóval bevillant egy érzés, miszerint látni akarom Lizát. Elköszöntem Brúnótól és elindultam az 1. emeletre Liza szobájának irányába. Kis ideig tétováztam, hogy vajon zavarni fogok-e, de arra a döntésre jutottam, hogy bemegyek hozzá. Miután beléptem a szobába megdöbbenve láttam, hogy Liza nincs az ágyban. Nyugtalankodtam, de az érzés nem tartott sokáig, mert a fotelben nem láttam se a ruhát, se a cipőt. Miután megkönnyebbültem, hogy Liza nem szökött el, bár miért is tette volna, nyílt a fürdőszoba ajtaja, és kilépett a gyönyörű és páratlan Elizabet.

-Ohh...szia Laci, nem hallottalak bejönni. - szólalt meg kedves, mézes hangján az előttem álló angyal.

-Elragadóan nézel ki, mint mindíg. - mondtam.

Elizabet zavarba jött, és ekkor tudatosult bennem...hogy...szeretem őt...
Ha csak egyszer láthatnám mosolyogni, bármit megadnék érte.

-hova megyünk, hogy ezt a gyönyörű ruhát kaptam?

-tudod, nem szeretnék várni. Még ma el vinnénk téged egy biztonságos helyre, a házunkba. Mindezt feltünésmentesen Brúnóval együtt. Mert akár hiszed akár nem, Brúnó nagyon sajnálja, hogy bántott az első nap, és röstelli, hogy nem mondgatja ezt el ő, de nincs ideje, és nem lesz mellettünk semmi bajod Elizabet.

Odasétáltam hozzá, és nyújtottam karom, hogy átkarolja, majd lementünk a hosszú lépcsőn.
A lépcső után kimentünk a palotából, és elvezettem Lizát egy magánrepülőgépre.

Elizabet szemszöge:

Miután távoztam a helységből Lászlóba karolva, kimentünk a gyönyörűszép palotából és elvezetett engem egy magánrepülőgéphez. Mielőtt felszálltunk volna Laci ellenőrizte, rendesen be vagyok-e kötve...miközben ellenőrizte a biztonsági övet ujjbegyei érintették kulcs csontom, melynek hatására egyhén felforrósodott a levegő köztünk. Hirtelen megéreztem azokat a bizonyos pillangókat a hasamban, és reflexből megfogtam Laci kezét. Ő kissé meglepett pillantást vetett rám, én pedig éreztem, hogy az arcom paradicsom árnyalatba búrkolózik, amit a hajam előre seprésével szerettem volna eltakarni Laci elől.
Eltürte a hajam és megszólalt.

-aranyos vagy, mikor elpirulsz. Kiemeli a szőke hajad.

Ezután nem tudtam megszólalni, csak néztem gyönyörű szemeit...ő is így tett. Csak néztünk egymás szemébe...újra.
Bámulásunkból a pilóta zökkentett ki.

-László úr, kérem kösse be magát, 2 perc és megkezdjük a felszállast. Brúnó úr még nem érkezett meg, de nemsokára megjön ő is a katonákkal egyetemben. - intézte Lászlónak a mondatot a kedves pilóta.

Laci leült a velem szemben lévő ülésre és bekötötte magát, így várva Brúnót. Nemsokkal később Brúnó és a katonák is megérkeztek a gépre, és leültek egy-egy ülésbe.

-Laci... - szóltam Lacinak, aki a kinti nagy kertről rögtön rám vezette tekintetét.

-mondd Elizabet.

-még sosem utaztam repülőn, kicsit félek. - mondtam nyugtalanul, miközben lélegzetem egyre gyorsabban vettem.

-semmi baj, itt vagyok, nem kell félned-rakta a combomra a kezét, amitől az említett testrész ismét forrósodni kezdett. Ennek hatására majd kiugrott a szívem a helyéről, és csak Lacira tudtam gondolni. Hogy milyen figyelmes és kedves velem, pedig 2-3 nappal ezelőtt még boldogan adott volna át egy kb 35 éves faszinak.

______________________________

Laci szemszöge:

Még a repülőn voltunk, este volt. Én belemerültem a repülőgépen található laptop csodáiba, de egy halk szuszogás felkeltette a figyelmem. Liza volt az...aludt. Olya édesen és kecsesen vette a levegőt, hogy azt szavakba önteni nem lehet. Belemélyedtem Elizabet nézésébe és perceken keresztül néztem, ahogy a mellkasa fel-le mozog levegővétel közben. Megnyugtató volt, hogy itt van velem...biztonságban. Miután kiéltem magam Elizabet bámulásában nem bírtam ki, kicsatoltam az övemet, legugoltam elé, és egy csókot leheltem az arcára. De eközben Liza megmozdult, és a szám találkozott az övével. A pillanat teljesen magábakerített és csak arra tudtam gondolni, hogy szívszerelmem épp az imént csókoltam meg...csak sajnos ő nem fog tudni róla.
Hevesen dobogó szívvel visszaültem, és boldogan merültem az álmok világába.