A bébiszitter//BEFEJEZETT

15.rész

Louis:

Holnap hajnalban, már nem Harry mellett fogok feküdni, hanem New Yourkba fogok utazni. Nagyon fura, már most hiányzik, pedig még itt alszik mellettem.
A tegnap este a lehető legjobban sikerült, sőt jobban, mint terveztem. Teljesen megértem, hogy Harry miért fél, azért csak két hétig majdnem az összes szabadidőnket együtt töltöttük. Most másfél hétig nélküle leszek, de ha utána minden jól megy, újra csak együtt leszünk.

Megszólalt az ébresztő, ezzel felkeltve Harry, és engem a jövőnkről való álmodozásból is. Gyönyörű smaragd szemekkel találtam szembe magam, amikor kinyitottam a szemeim. Mosolyogtunk egymásra, majd ugyan abban a pillanatban el is tűnt az arcunkról. Ugyan arra gondoltunk, hogy holnap már nem így ébredünk. Nem szóltunk egy szót, csak egymás ajkaira tapadtunk, és érzelmes csókban forrtunk össze. Majd azt vettük észre, hogy könnycseppek hullnak a szemeinkből. Az ölembe borul, majd csak akkor engedett el, mikor Gemma kopogott, hogy kezdjünk el készülődni.

A napom nem telt valami hűde izgalmasan, inkább szomorúan. Egész nap pakoltam otthon, hogy mit fogok vinni majd New Yourkba, a többi időmet meg azzal töltöttem, hogy felidéztem a Harryvel együtt töltött pillanatokat, és ezzel valószínű, hogy csak rontottam a helyzetemen, mert még jobban fog hiányozni.

A suliba én mentem érte, és elmentünk sétálni. Volt, hogy be sem állt a szánk, és olyan is, hogy csak néztük egymást és nem szólaltunk meg.

Eljött a búcsú. Itt állunk az ajtójában és azon vagyunk, hogy búcsúzzunk.

- Hát kicsim, el kell búcsúznunk. - mondtam, majd bekönnyesedett a szemünk - Ígérem, minden nap beszélünk, és hamarosan itt leszek veled.

- Nagyon fogsz hiányozni. - gördült le egy könnycsepp az arcán

- Tudom, kicsim. Te is nekem. De amikor nem beszélünk, mindig itt - raktam a mellkasára a kezem - leszek veled, mert szeretlek, és a szívünk össze van kötve, és semmilyen távolság nem szakíthatja szét ezt a köteléket. - elkezdett zokogni, nekem meg megszakadt a szívem

- Nagyon, nagyon szeretlek. - zokogta a vállamba - Na, de menj, mert végül nem engedlek. - nevetett fel keserűen

- Szeretlek - adtam neki egy utolsó csókot - Szia.

- Én is szeretlek, szia. - adtunk egymásnak, egy tényleg utolsó csókot, majd nagy nehezen elmentem. Még láttam, ahogy megvárja, amíg beülök a kocsiba és elindulok, majd zokogva berohant a házba.

Fura, csak két hete ismertem meg, és életem legfontosabb személye lett, és most a legrosszabb elengedni másfél hétre, a másik felem.

Nagyon rosszul aludtam este, hiányzott mellőlem Hazza. Hajnal lett és kellhettem fel, mert hamarosan megérkezik értem a taxi. Kicsit izgatott vagyok, mert még sosem voltam külföldön bébiszitterkedni, de most is csak azért megyek, mert Liam nem tud menni, mert még Zaynnél van. Elég jól meg fognak fizetni, és még az utazást sem nekem kellett kifizetnem, de ennek ellenére is inkább maradtam volna Harryvel.

Megérkezett a taxi, elvitt a repülőtérre, ahol becsekkoltam és felültem a repülőre, és jöhetett egy hosszú út.

Megérkeztem és már várt rám az egyik szülő. A házig vezető utat végig beszélgettük, jó fejnek tűnik, végülis csak a lányáról beszélt folyton, és már ebből levettem, hogy egy elkényeztetett lánnyal lesz dolgom. Megérkeztünk a házhoz, és földet súrolt az állam, látszott, hogy egy full milliárdos családhoz jöttem. Nem tudom, hogy Liamnek, hogy lettek az ismerősei, de nem nagyon érdekelt, csak az hogy valahogy össze szedjem magam, amíg elmennek a szülők.
Bementem a házba, bemutatkoztam az anyukának, majd a lánynak, akire vigyázni fogok.

- Elenor Calder - nyávogott, nem tudom, hogy fogom kibírni vele egy fedél alatt, ráadásul úgy, hogy magántanuló

- Louis Tomlinson - nyújtottam a kezem, de nem megfogta, hanem átölelt. Nagyon kellemetlenül éreztem magam, mert nagyon nem szeretem, ha valaki megölel, kivéve egy valakit, és az a valaki sosem Elenor lesz.

- Na mi megyünk - mondta az anyuka - Legyetek jók - kacsintott, majd el is mentek. Nem tudom miért kacsintott, ezért kezdtem egyre rosszabbul érezni magam, főleg úgy, hogy El még mindig rajtam csimpaszkodott. Nagy nehezen lemászott rólam, majd elkezdtünk beszélgetni, vagyis ő nyávogott nekem, én meg hallgattam. Leültünk tv-t nézni, az idő csak vánszorgott, azt hittem megőszülök mire oda érünk, hogy aludjunk.

Elenor elment hajat mosni, addig én elkezdtem nézni az emaljeimet, és nagy meglepetésemre rengeteg felkérés jött, hogy menjek festeni, és kiállításokra is akarják vinni a festményein, nagyon boldog lettem, és megcsörrent a telefonom is, és Harry hívott.

- Szia Lou - szólt bele a telefonba

- Szia szerelmem. Hogy vagy?

- Rosszul, már most nagyon hiányzol.

- Te is nekem kincsem. Képzeld el, rengetegen írtak, a festményeim miatt.

- Wow Louis, ez nagyon jóó - halottam, hogy elkezdett ungrádozni - De mi, hogy? - nevetett

- Volt aki azért érdeklődött, hogy fessem le, és voltak olyanok is akik kiállítást akarnak csinálni a festményeimből.

- Úristeen az nagyon jó. És akkor már nem fogsz menni bébiszitterkedni?

- Nem bizony, végig veled leszek.

- Louisss - hallottam meg Elenor nyávogó hangját

- Ki az? - kérdezte Harry elkeseredve

- A lány, akire vigyázok.

- Ja, nagyon gáz, már a hangja alapján is.

- Tudom.

- Louis - ült le mellém a kanapéra - Kifésülöd a hajam?

- Igen -mondtam kicsit flegmán - Most lerakom, holnap beszélünk.

- Rendben. Vigyázz magadra.

- Te is szerelmem. - láttam, ahogy Elenor elszomorodik - Szia. - mondtam majd leraktam a telefont.

- Ki volt az? - kérdezte El, mintha nem hallotta volna

- A párom - mondtam, majd elszomorodott, nem értettem a reakcióját, tőlem ne akarjon semmit.

Harry:

Az este borzalmas volt, alig tudtam aludni, hogy Louis nem volt mellettem.
A suliban is olyan voltam, mint egy élő hulla, de túléltem a napot, és egyből hívtam Lout. Nagyon jó hírt mondott el, és végre nem kell majd másokra vigyáznia, és amikor csak akar velem lehet. Csak beszélgettünk, majd egy nyávogó lány hangja szakított félbe, egy kicsit megnyugodtam, amikor Louis is azt mondta, hogy idegesítő, de akkor is féltékeny maradtam.

Az idő ólomlábakon járt, sehogy sem akart eltelni a másfél hét. Mikor Louissal beszéltem, valahogy Elenor mindig akkor szólt neki, hogy segítsen, nagyon idegesített, főleg mikor video hívásoztunk, akkor is ott volt, és túlságosan közel Hozzá.
Nagyon nem tetszik, amit Elenor csinál, és van egy rossz megérzésem, hogy nem csak ennyit fog csinálni, hogy túl közel van a szerelmemhez...

.

.

.