A bébiszitter//BEFEJEZETT

25.rész

Louis:

Az idő csak telik. Hihetetlen belegondolni, hogy kb. egy éve még „csak" egy pár voltunk Harry-vel, most már van két csodás gyerekünk. Bevallom nem egyszerű az apaság, de ezt is megcsináljuk.

Harry-nek most rengeteg minden zúdult a nyakába, kezdve azzal, hogy meghalt a nővére és át kell vennie a Styles divatcéget. Nem volt nehéz elintézni a papírokat, mert mikor ide költöztünk már társtulajdonos volt, így automatikusan övé lett a cég és én lettem a társtulajdonos. Hetente minimum egyszer majd be kell mennünk, hogy leellenőrizzük, hogy minden rendbe van-e és a meetingekre.

Imádom az olyan napokat, mikor lent vagyunk a nappalinkban és játszunk a kicsikkel, vagy talán még ettől is jobban szeretem az az, mikor kint vagyunk az udvaron Darcy Harry mellkasán Freedie meg az én mellkasomon fekszik és csak nézzük az eget.

Ma volt Harry-nek egy meeting-je, addig én otthon voltam a kicsikkel, majd mentem érte, addig a gyerekek Liam-ékkel voltak. Az irodában vártam Rá, majd néhány perc elteltével megjelent kicsit feldúltan.

- Szia szerelmem. Mi a baj? - kérdeztem, majd megcsókoltam

- Sok a hülye. Semmi stílusuk nincs. Hogy bírta ezeket elviselni Gemma? Nem is értem, sok barom.

- Feszült vagy drágám? - mögé mentem, majd a fülébe suttogtam és bezártam az ajtót

- Igen, nagyon.

- Főnők úr szeretne egy kicsit lazulni? - még mindig suttogtam, majd belemarkoltam a fenekébe

- Ah igen. - nyögte ki, majd megfordítottam és szenvedélyesen elkezdtem csókolni.

- Az asztal megfelel önnek uram? - kérdeztem vágytól fűtött hangon, Ő csak bólogatott.

Lesepertem mindent az asztalról és felfektettem rá. A ruhák rekord sebességgel repültek rólunk és a nyakát kezdtem el kényeztetni. Annyira imádom, hogy már ennyitől teljesen kész van. A mellkasán keresztül haladtam egészen a V vonaláig.

- Apucih kérlekh ne kínozh ah

- Most már újra apuci vagyok Harry drágám?

- Ah i...ige... - nem bírta végig mondani, mert bekaptam a farkát és ütemesen szopni kezdtem. - Kér...kérlekh...nem...ígyh...akarok elmenni. - mondta ki nagy nehezen, egyből kiengedtem a számból és a hívogató rózsáját vettem kezelésbe. Még jó, hogy mikor átvettük a céget raktunk be ilyen esetekre síkosítót. Mikor kellően előkészítettem végre megmártózhattam a forróságban. Nagyon régen voltunk már így együtt, igaz, hogy mióta itthon van kielégítettük egymást már egy párszor, na jó, minden este, de azért ez jóval másabb, jóval jobb. - Gyor...sabban. - nekem nem kellett több, őrült tempóra kapcsoltam és így hajszoltam magunkat a gyönyörig, ami hamarosan át is söpört rajtunk.

Néhány percig csak feküdtünk összegabalyodva, majd összeszedtük magunkat és mentünk haza a két kicsihez.

...

Hihetetlen, hogy milyen gyorsan repül az idő, már fél év eltelt a kicsik születése óta, már mind a ketten másznak és így egy pillanatig sem unatkozunk.

- Darcyyyy nem fojtsd meg a tesódaaat! - „hisztizett" Harry, majd miután szétszedte az ikreket elkezdett velük játszani, olyan jó apa és még milyen jó társ.

Meg fogom kérni a kezét.

Nem fogok tovább várni.

Össze akarom kötni vele az életem, örökre.

Csak vele.

Harry:

Az idő csak úgy repül, a két kis csodánk már mászik és alig lehet őket elkapni. Egy percig sem unatkozunk, de minden olyan csodálatos és még az életünk legszebb pillanatai, évei még csak most jönnek.

...

A legszebb és legváratlanabb dolgok mindig akkor jönnek, mikor a legkevésbé számítunk rá.

Így volt ez április 28-án is, mikor kint voltunk a kertben, majd Louis bement valamiért és néhány perc elteltével egy gitárral jött ki. Imádom azokat a pillanatokat (is), mikor ugyan így kint ülünk a kertben és csak éneklünk, a két kicsi meg gügyög.

Most Louis nem ült le, hanem a kezében fogta a gitárt és elkezdett énekelni

- Ha tudnék repülni
Rögtön hazajönnék hozzád
Azt hiszem mindent feladhatnék
Csak kérned kell
Figyelj
Remélem figyelsz mert lehagytam az őrömet
Most teljesen védtelen vagyok

Csak a szemeid miatt
Megmutatom majd a szívemet
Amikor magányos leszel és elfelejted ki vagy
Hiányozni fog egy fél belőlem amikor külön válunk
Most ismersz
Csak a szemeid miatt
Csak a szemeid miatt

Vannak hegeim amiért nem tudnak egyfolytában figyelni
És a fájdalom erősödik
De most itt vagy és én nem érzek semmit
Figyelj
Remélem figyelsz mert lehagytam az őrömet
Most teljesen védtelen vagyok

Csak a szemeid miatt
Megmutatom majd a szívemet
Amikor magányos leszel és elfelejted ki vagy
Hiányozni fog egy fél belőlem amikor külön válunk
Most ismersz
Csak a szemeid miatt
Csak a szemeid miatt

Érzem a szívedet az enyémben
Érzem, érzem
El fogom veszíteni az eszeme
Érzem, érzem
Tudom hogy csak pazarlom az időt
És én
Remélem nem futsz el előlem

Csak a szemeid miatt
Megmutatom majd a szívemet
Amikor magányos leszel és elfelejted ki vagy
Hiányozni fog egy fél belőlem amikor külön válunk
Most ismersz
Csak a szemeid miatt
Csak a szemeid miatt
Megmutatom majd a szívemet
Amikor magányos leszel és elfelejted ki vagy
Hiányozni fog egy fél belőlem amikor külön válunk
Most ismersz

Csak a szemeid miatt...
Csak a szemeid miatt...
Csak a szemeid miatt...

Letette a gitárt, majd letérdelt elém....

.

.

.