A bébiszitter//BEFEJEZETT

18.rész

Louis:

Csodálatos volt az a néhány nap, amit Párizsban töltöttünk Harry-vel, és ha lehet még közelebb kerültünk egymáshoz.

Kb egy hete jöttünk haza, de még mindig a kirándulás hatása alatt vagyunk. Szokás szerint, ma is én mentem Harry-ért, majd mentünk hozzájuk.

Már mikor jött ki a suliból akkor is nagyon sápadt volt, de amint beléptünk a lakásba egyből rohant a mosdóba, én meg utána.

- Mi a baj kicsim? Mi történt? - kérdeztem, s közben simogattam a hátát

- Nem tudom, biztos, hogy nem gyomorrontásom van, de nagyon szarul vagyok. - mondta, miután kiöblítette a száját

- Gyere menjünk aludni, hátha utána jobban leszel. - nem mondott semmit, csak megfogta a kezem és követett.

Leöltöztünk, majd bebújtunk az ágyba. A mellkasomra hajtotta a fejét, és nagy nehezen sikerült elaludnia. Volt már egy párszor beteg, mert hiába szedi a vitaminokat nem valami hűde erős az immunrendszere, és mindent elkap, de ilyen még nem volt. Hiába volt rajta két takaró rázta a hideg és nem tudott aludni.

....

Egy hete ez van 1-2 órát tudott rendesen aludni és egy kicsit jobban is volt, de megmondtam neki, hogy holnap nem fog menni iskolába és elmegyünk az orvoshoz, hogy vizsgálja ki mi baja lehet a szerelmemnek.

Este fogjuk rá, hogy tudtunk normálisan aludni, vagyis csak azután, miután kiadta a gyomra tartalmát.

- Louiiis nem akarok menni, nincs már semmi bajom. - kezdett el hisztizni, mikor felkeltünk

- Nem érdekel, megyünk és kész. Harry, tegnap olyan rosszul voltál, mint még soha, nem akarom, hogy bármi bajod legyen.

- Szeretlek. - adott egy puszit

- És is, de most már indulás készülődni.

Egymás kezét szorítottuk a rendelő előtt, és nem tudtam eldönteni, hogy most melyikünk fél jobban...

Harry:

Egy hete, hogy hazajöttünk Párizsból, de még mindig a hatása alatt állok. Ma a suliban elég szarul voltam, és ahogy hazaértünk egyből mentem a mosdóba és kiadtam a gyomrom tartalmát.

...

Nem tudom mi bajom, de még ilyen nem volt, hogy egy hete rendszeresen hányok és alig van erőm.

Louis itt van velem és simogat, így nagy nehezen sikerült elaludnom. 1-2 órát sikerült átszunyókálnom és egy kicsit már jobban is lettem, de Louis azt mondtam, hogy holnap minden féle képpen elvisz orvoshoz. Egy nagy kádban való romantikus fürdés után újra visszabújtunk az ágyba és próbáltunk aludni, hát igen ám, de ez addig nem sikerül, amíg megint ki nem adtam újból a gyomrom tartalmát. Nem valami kellemesen, de ezután sikerült egy normálisat aludnunk.

Másnap már nem volt semmi bajom, ezért mondtam is Louis-nak, hogy nem kell mennünk, de erősködött, hogy de igenis megyünk, mert nem akarja, hogy bármi bajom legyen. Nem is kívánhatnék nála csodálatosabb férfit. Még soha életemben nem féltett és szeretett engem így senki...

.

.

.