A bébiszitter//BEFEJEZETT

13.rész

Louis:

Reggel kisebb hátfájdalommal ébredtem, Harryvel a mellkasomon. Van egy olyan érzésem, hogy nem sűrűn fogok sátorba aludni. Egy kicsit fáztam is, mert persze, hogy este nem öltöztünk fel, miért is kellett volna?

Elkezdtem ébreszteni Harryt, majd néhány perc elteltével kinyitotta a gyönyörű szemeit és elvesztem bennük, mint ahogy az első találkozásnál. Nagy nehezen magunkra kaptuk a pizsamánkat és bementünk a házba. Elkészültünk, majd elvittem Hazzát a suliba. „Otthon" összepakoltam a sátrat és kicsit kitakarítottam, majd megcsörrent a telefonom, Liam hívott.

- Szia tesó - köszöntem

- Hali. Harryvel lenne kedvetek holnap átugrani?

- Majd megkérdezem, de szerintem megyünk. De miért is?

- El akarunk mondani nektek valamit.

- Oké. De várj! El akartok?

- Igen, de majd itt megtudjátok.

- Van egy olyan érzésem, ha most elkezdtek faggatózni, akkor sem fogok sehova sem jutni. Ugye?

- Nagyon jó megérzésid vannak. - nevetett

- Kapd be. - nevettem én is

- Köszi, inkább kihagyom. Viszont most mennem kell.

- Oks. Akkor holnap szerintem találkozunk.

- Remélem. Szia. - elköszöntünk, mivel nem volt semmi dolgom és időm is volt, elkezdtem festeni.

Csak hagytam, hogy a szívem irányítson és Harry hasán lévő lepkét festettem le szivárvány színűre, ahogy az orrára szállt. Mert nagyon megérintett, amit az anyukája mondott Harrynek, még kiskorában: "A boldogság egy pillangó. Ha kergetjük, kisiklik a kezünk közül, de ha csendben leülünk, az is lehet, hogy leszáll ránk."
Nagyon megszerettem Harryt, a testét, a lelkét, mindenét, nekem Ő a pillangóm, akit sosem fogok kergetni, mindig várni fogok rá és szeretni fogom.

Harry:

A sátras este után kicsit fájtak a csontjaim, de nem bántam. Ha Louis szeretné, akkor bármikor megismételném.

A hétfő nyugisan telt, nem is kellett tanulnom, majd eljött a mai nap is. Ma sem kellet semmi megerőltetőt csinálnom, csak Louval ma megyünk Liamhez, vagyis Liamékhez. Nem tudjuk, hogy mit akarnak bejelenteni, azt sem, hogy kivel, mert valószínű, hogy egy kis információt elfelejtettünk.

Elmentünk, majd Liam nyitott ajtót, megöleltük egymást, majd bementünk és ott volt Zayn. Miért van itt Zayn? Aztán leesett, hogy mi van.

Liam is bébiszitter lett és azért állt ott a sulinál, mert Zaynre vigyázott, és Zayn féltékennyé akarta tenni ezért csókolt meg. Most már megvilágosodtam. Bejött Louis is, és amint meglátta Zaynt, a szemei szikrákat kezdtek el szórni. Ajaj.

- Sziasztok - köszöntek - üljetek le - mutattak a kanapéra

- Azt szeretnénk bejelenteni, hogy mi - kezdte el szégyenlősen Zayn

- Mi együtt vagyunk. - fejezte be Liam

- Na végre, hogy megjött az eszed tesó! - veregette meg Lou Liam vállát, és egy kicsit érezhető volt a hangjában egy kis gúny is Zayn felé

A nagy bejelentés után nagyon jól elszórakoztunk, és végre számomra Zayn nem volt ellenszenves. Leültünk vacsorázni és Louis még mindig szúrós szemekkel nézett Zaynre és valahogy oldani akartam a hangulatot, de az alkohol nem jöhetett szóba, mert kocsival vagyunk, és én nem tudok vezetni, így valami máshoz kellett folyamodnom. Az asztal alatt elkezdtem masszírozni Lou combját, majd egyre feljebb és feljebb haladtam és végül elértem a büszkeségét, és olyan hirtelen érte, hogy elfelejtett levegőt venni.

- Louis, minden rendben? - kérdezte Liam aggódva

- Igen, csak ki kell mennem a mosdóba. - ahogy ezt kimondta fel is állt, és a merevedését takarva elment a wcbe. Vártam egy keveset, majd én is utána mentem. Nem kopogtam, egyből benyitottam és az arcát öblögető Louissal találtam szembe magam.

- Jézusom - ijedt meg, közelebb léptem hozzá és a kezem az ágyékára vezettem

- Minden rendbe, apuci? Vagy talán egy kicsit felizgattalak? - kérdeztem suttogva, majd belemarkoltam a férfiasságába, és egy elfojtott nyögés hagyta el az ajkait.

- Harreh, vendégségbenh vagyunkh - mondta ki nagy nehezen, de nem érdekelt, letérdeltem elé, lehúztam a nadrágját és hirtelen a torkomra engedtem az egész méretét. Elvesztette az eszét, belemarkolt a hajamba és Ő irányított és, majdnem saját magát hajszolta el az élvezetik. Az élvezetét lenyeltem, elrendeztem magam, és mentem vissza a többiekhez. Louis is nem sokkal később visszajött, kipirosodott fejjel. A többiek nem kérdeztek semmit, de tudták, hogy mit csináltunk.

Az este további részét feszültég mentesen töltöttük, majd 7 óra fele hazamentünk. Lefürödtünk és bedőltünk az ágyba és Louis mellkasán nyomott el az álom.

Ám ekkor egyikőnk sem gondolkozott azon, hogy ez az utolsó előtti esténk, mielőtt Gemma hazajön.

.

.

.