A bébiszitter//BEFEJEZETT

16.rész

Louis:

Nem hittem, hogy ennyire borzalmas lesz itt lenni. Elenor a legidegesítőbb lány akivel valaha is találkoztam, ráadásul mindig rám akar mászni, főleg akkor, mikor Harryvel beszélgetek. Azzal nyugtatom magam, hogy már csak három nap.

Ma nem tudom mi lelte Elenort, de nem nagyon volt a közelembe, mentem a „szobámba" és pont elkaptam egy beszélgetést, vagyis azt, amit ő mondott.

- Akkor is meg fogom magamnak szerezni, nem fog egy kis buzi közénk állni. Dehogy szeretni, hagyjad már, arra jó, hogy kurja a seggét, semmi másra.

Nagyon felment a pumpa és ahelyett, hogy a „szobámba" mentem volna kimentem cigizni. Csak azt ismételgettem magamban, hogy már csak három nap, bírd ki, de nem nagyon siketült lenyugodnom.

Estefele Elenor elrángatott sorozatot nézni, nem volt más választásom, muszáj voltam leülni vele. Valami Sranger things nevű sorozatot nézhettünk, ami nagyon borzalmas volt, majdnem be is aludtam rajta, de ekkor jelzett a telefonom, hogy Harry video hívásozni akar velem. Hogy ne zavarjam őfelségét kimentem a konyhába és elkezdtem beszélgetni a szerelemmel, majd megjelent az ördög.

- Lou, nem jössz vissza? – kérdezte nyávogva és megsimította a mellkasom, kisebb undor kapott el, és ha szemmel ölni lehetne Harry már rég megölte volna Elenort

- Majd talán, ha befejeztem a beszélgetést a párommal – direkt kiemeltem

- Oké – mondta undorodva – Várlak, drága. – hirtelen az ajkaimra tapadt, próbálta elmélyíteni, de nem sikerült neki, mert ellöktem

- Elenor te mit képzelsz? – ordítottam rá, próbált megszólalni, de nem hagytam neki – Tudod mit, ne mondj semmit, így is eleget tettél, menj el, és hagyj itt egyedül. –mondtam neki, majd el is ment

Visszanéztem a telefonra és Harry már nem volt ott. Fél óráig hívogattam, majd kijelezte, hogy kikapcsolta a telefonját. Nagyon ideges lettem, alig tudtam gondolkodni, de annyit tudtam az idegtől csinálni, hogy hívjam Gemmát. Kicsengett és hál' istennek ő felvette.

- Szia Louis, miben segíthetek?

- Szia, beszélj kérlek Harryvel, vagy csak add ide. – kezdett egy nagy gombóc keletkezni a torkomban

- Miért mi történt?

- Most is bébiszitterkedek, és a lány, akire vigyázok lekapott Harry szeme láttára.

- Jézusom, de ugye eltoltad?

- Azon percen, de Harry ezt már nem látta, mert kinyomott.

- Egy pillanat. HARRY! – kiáltott Neki - Mindjárt itt van.

- Köszönöm.

- Igen? – szólt bele

- Harry félre... - kezdtem bele, de nem hagyta

- Ne is kezdj bele, láttam, amit láttam.

Harry:

Már csak három nap, egész nap ezzel nyugtattam magam.
Amint hazaértem egyből hívtam Lout. Nagyon jól beszélgettünk, egészen addig, amíg meg nem jelent Elenor.

- Lou, nem jössz vissza? – kérdezte nyávogva és megsimította a mellkasát, meg akartam fojtani a lányt egy kanál vízben

- Majd talán, ha befejeztem a beszélgetést a párommal.

- Oké – mondta undorodva – Várlak, drága. - rátapadt Louis ajakaira, és nekem ennyi pont elég volt, kinyomtam a telefont és elkezdtem sírni.

Csak sírtam, a rossz előérzetem most is valóra vált. Hittem Louisban, hogy Ő nem fog megcsalni, hogy Ő más, de nem. Ráadásul a szemem láttára, telefonon keresztül.

- HARRY – ordított fel Gemma

- Mi az? Gemma! Mi van? – semmi válasz nem érkezett, ezért lementem, és nem mondott semmit, csak a kezembe nyomta a telefont

- Igen? – szólam bele, kicsit flegmán

- Harry félre... - kezdett bele Louis a magyarázkodásába, de nem hagytam, hogy elmondja

- Ne is kezdj bele, láttam, amit láttam! Nem elég, hogy megcsalsz, még a szemem láttára, telefonon keresztül?! Mit akarsz még tőlem?

- Harry! Hallgass már meg az ég szerelmére!

- Hallgatlak.

- Nincs semmi köztem Elenorral. Te tudhatnád a legjobban, hogy melegebb vagyok, mint a nap, egy. Kettő soha senki nem fogok úgy szeretni, mint téged, és biztos, hogy nem csalnálak meg. Pont leraktad a telefont, de azon nyomban eltoltam magamtól. Harry, ő szét akart minket szedni, és meg akart magának szerezni, de ezt soha senki nem fogja elérni, mert én téged szeretlek. Csak téged. – mondta és patakokban folytak a könnyeim

- Úgy sajnálom Louis. Szeretlek. – zokogtam a telefonba

- Én sajnálom szerelmem. – mondta Ő is remegő hanggal

Megint csak egy félre értés történt, megint. Néha olyan hülyék vagyunk, és nem hallgatjuk meg egymást. Rengeteget beszélgettünk ezután, és végre Elenor sem jött oda, és végig azzal nyugtattuk magunkat, hogy már csak három nap és újra együtt lehetünk.

Nem valami hűde gyorsan, de eltelt a három nap. Egész nap olyan voltam, mint egy búgó csiga, amit nem lehet leállítani.

Gemmával már úton vagyunk Louisért, nagyon izgatott vagyok, hogy végre láthatom. Bementünk a váróterembe, vagy mibe és csak vártunk. Eddig is utáltam, várni, de most még jobban, már rég leszállt a gép, szóval nem nagyon értettem, hogy miért nem jött már, és pont ebben a pillanatban jelent meg. Nem gondolkoztam csak elkezdtem felé futni. Eldobta az összes cuccát, így akadály nélkül fel tudtam ugrani az ölébe.

Nem érdekelt semmi, csak Ő, csak az illata, semmi más. Öleltem, mintha az életem múlna rajta, majd az ajkaira tapadtam. Ez volt az ami hiányzott másfél hétig, Ő, és minden ami hozzá köthető. A karjai közt otthon érzem magam.

Megtaláltam az otthonom.

.

.

.