Álmomban már láttalak

Negyedik fejezet

Hangos vitatkozásra lettem figyelmes. Kimentem a nappaliba, hogy meggyőződjek arról mi folyik itt. Bruce, Tony és Natasha a kanapén ültek, Thor és Steve velük szemben álltak és egymást lökdösték. Nem teljesen értettem, hogy min veszekednek. Közelebb mentem, hogy tudassam velük, megjöttem.
- Flora! - rohant oda hozzám Natasha és átölelt.
- Mi folyik itt? - kérdeztem kíváncsian.
- Semmi különös - válaszolta Thor idegesen - Csak egyesek nem tartják távol magukat mások magánéletétől - hangja egyre agresszívabb lett, majd dühösen megindult Steve felé, de Tonynak sikerült az utolsó pillanatban visszafognia.
- Én csak annyit mondtam, hogy nem lenne szerencsés Lokit a Földre hozni. Egy gyilkos - magyarázta Steve.
- Az öcsémről beszélsz Rogers! - kiáltott rá Thor - Te nem ismered.
- Tudjuk, hogy Loki elég sok bűnt követett el, ezen nincs mit vitatkozni - mondta halkan Bruce.
- Megváltozott - Thor nem hagyta annyiban - Neki is van joga itt lenni!
Alig mertem megszólalni. Natashára néztem aki bíztató pillantást vetett rám ami azt sugallta, hogy mindjárt abba hagyják, de nem bírtam tovább hallgatni őket.
- Kérlek hagyjátok abba - kértem halkan.
- Ne haragudj - ejtett egy ferde mosolyt Thor, majd kiviharzott a nappaliból.
Tony leült Bruce mellé a kanapéra egy nagy sóhaj kíséretében. Steve lehajtott fejjel állt, majd rám pillantott sejtelmes tekintettel. Én is őt vizslattam, de fogalmam sem volt miért nézzük egymást. Miután Steve megunta hátat fordított, majd kiment a nappaliból egy másik kijáraton. Natashára néztem, hátha ő értette mi történt az elmúlt fél percben, de csak összevont szemöldökkel nézett rám.
- Szerintem beszélj vele - mondta halkan, hogy a kanapén ülők ne hallják.

Steve a tárgyaló teremben ült és az ölében tartott kezeit bámulta.
- Sajnálom - mondtam halkan Steve mögé sétálva, majd leültem a mellette lévő székre - Nem akartam beleszólni, vagy ilyesmi.
- Semmi baj - mosolygott rám - Én kérek bocsánatot, hogy hallanod kellett.
- Ugyan - nevettem fel kínosan - Azt hittem Thorral sosem volt rossz a kapcsolatotok.
- Ez így igaz - mondta halkan még mindig a kezeit bámulva - de ez megváltozott.
Rám emelte tekintetét. Valami furcsát véltem felfedezni a szemeiben, de fogalmam sem volt mi lehet az.
- Nem akarok tolakodni, ez nem rám tartozik - elkaptam tekintetem az övé elől.
- A barátunk vagy - kezét az enyémre helyezte - nem fogunk titkolózni előtted - ferde mosolyt erőltetett a szájára, majd felállt az asztaltól.
Már a keze a kilincsen volt, mikor hirtelen felém fordult.
- Ma este lesz egy kisebb parti néhány barátommal nem messze innen - kezdett bele - mindenki hoz valakit. Szeretném ha velem jönnél.
Azzal megfordult és kiment a teremből meg sem várva a válaszomat. Furcsán éreztem magam. Azt hiszem sikerült kisebb zavarba hoznia ami furcsa, mert ez eddig még senkinek sem sikerült.

Elmeséltem Natashának, hogy mi történt a tárgyaló terembe. A szobájában ültem az ágyán, ő pedig a szekrényében matatott. Előkapott egy gyönyörű szép piros ruhát majd mellém dobta az ágyra.
- Ezt még akkor viseltem, mikor Starknak "dolgoztam" - mesélte - szeretném, hogy ma este rajtad legyen. És nem mellesleg Stevenek nagyon fog tetszeni - mosolygott.
- Köszönöm, ez csodaszép, de nem áll szándékomban senkinek sem tetszeni - mondtam őszintén.
- Akkor meg miért mész vele? - leült mellém az ágyra.
- Viccelsz? - nevettem fel - Meg sem várta, hogy válaszoljak.

Steve öltönyben várt rám a nappaliban állva. Tonyval beszélgetett. Addigra már felvettem a Natashától kapott piros ruhát, majd kisétáltam a fiúkhoz.
- Azt hiszem kész vagyok - mondtam zavartan.
Steve lassan végignézett rajtam, majd elmosolyodott.
- Azt hiszem jó leszel így - nevette el magát.
Megforgattam szemeimet, majd az ajtó felé sétáltam. Steve követett, majd miután elköszöntünk Tonytól, már úton is voltunk a partira.

Az autóban kifele bámultam az ablakon. Valahogy nehezemre esett Stevere nézni. Fantasztikusan állt rajta az öltöny és nagyon zavart, hogy tetszett. Az úton nem beszélgettünk sokat, de valahogy jobban is éreztem magam, ha csendben maradhattam.
- Nagyon jól áll ez a ruha - jegyezte meg rám sem pillantva - Honnan van?
- Natasha adta kölcsön - válaszoltam még mindig az ablakon kifelé bámulva.
- Még nem láttam, hogy ezt viselte volna, de még így is biztos vagyok benne, hogy rajtad jobban áll.
Stevere emeltem a tekintetem, de ő csak az utat nézte. Pár pillanatig még néztem őt, hátha felém fordul, de ez nem történt meg. Az út hátralévő részében nem szóltunk egymáshoz.

A partira érve Steve rendelt nekünk két pohár koktélt, majd beszélgetni kezdtünk. Először nehezen oldódtam fel, de lassan kezdtem komfortosan érezni magam Steve mellett. Két férfi sétált felénk nagy mosollyal az arcukon. Amikor odaértek hozzánk, az egyikük név szerint Sam vállba verte Stevet, majd nevetni kezdtek valami régebbi közös sztorin. A másik férfi megállt velem szemben, majd hosszas szemkontaktusba elegyedett velem. Ahogy néztem az arcát, valami egészen szokatlan érzést véltem felfedezni a gyomromban. Pillangók? Az nem lehet. Egy idegentől? Nálam ez nem megy ilyen könnyen. Szemei csillogtak ahogy az arcomat fürkészte. Lassan beletúrt kócos barna hajába, széles mosolyra húzta száját, majd kezet nyújtott.
- Steve már mesélt rólad. Örülök, hogy megismerhetlek. A nevem Bucky.