A Mágia lélektana

11.

1972. aug. 31.

A pályaudvar kongott az ürességtől, bár nem csodálom miért . Mégis , hogy indulhat egy diákokat szállító vonat reggel négykor?

   Egy évekkel ezelőtt Halloween-ról megmaradt fekete, kontyba kötött parókával fejemen, összeráncolt szemöldökkel, idegesen toporogtam a 9. vágány előtt. Egyszerűen képtelen voltam értelmezni a 9 és 3/4-ik vágány fogalmát.
Mellettem Bradley bácsi hasonló arckifejezéssel kémlelte a minket körülvevő üres teret. Három óra húsz perc volt. Dora néni ugyan fennmaradt az indulásig , az utazást Dumbledore levelére hivatkozva nem vállalta. Rose csak fél egy körül kelt fel , hogy gyorsan elbúcsúzzon tőlem , de ő sem tartott velünk tovább.
Azt mondjuk Dumbó közölhette volna a levelében , hogy hogyan tudom elérni az expresszt.
Kezdett idegesíteni a tétlen várakozás.

- Loisika - dünnyögte csöndesen Bradley bácsi. -
Nézd már meg mégegyszer azt a jegyet. Biztos , hogy nem 9. vágány?
- BIZTOSs ! - válaszoltam , körülbelül olyan hangszínen , ahogy a szomszéd kutyája szokott rám morogni, mondjuk neki van rá indítéka, szegény Bruno-t mennyit zaklattam kiskoromban ! - Bocsánat - suttogtam szégyenkezve. - Megnézem mégegyszer.

   A csicsás papírdarabon sajnos továbbra is a 3/4 - ik vágány felirat állt.
- Nem hiszem ELL - szűrtem a szavakat a fogaim között. - Egyszerűen NEM HISZEM EL. - gyűrtem össze markomban a retkes papírfecnit veszett róka tekintettel fűrészve az engem körülvevő sivár vas-, beton-, és tégla-pusztát.
- Nyugodj meg Loise megtaláljuk - ákhhv, ez a gyógyegér hang!
- Nyugodt vagyok - sziszegtem . - A béke úgy árad szét ereimben, mint apró csermely a SZAHARÁ- .
Állj! Ott , nézd ! -mutattam előre oda, ahol az előbb még 9. vágány második oszlopa és egy raktárajtó állt.
- Mit? - kérdezte nagybátyám megütközve . - Szertár.
- Tényleg nem látod ? - akadtam fenn egy pillanatra, visszanézve a túloldali vonat előtt nyüzsgő , de valahogy mégis néma tömegre - Mindegy. Azt hiszem megtaláltam a vágányt.
- Hol? - torlódtak össze a bőrredők nagybátyám izzadt homlokán.

    Nem válaszoltam. Fáradt voltam , ideges és általánosan udvariatlan , úgyhogy magam után rángatva apám régi utazóládáját szó nélkül megindultam előre, arra amerre az imént a 9 és 3/4-ik vágány feliratot és egy valószínűleg arra vezető átjárót véltem felfedezni .
Bradley bácsi jobb híján követett .

    Menet közben megvilágosodtam . A jegy!
Hirtelen megtorpantam , megvártam amíg ziháló nagybátyám utolér . Kérdő tekintettel nézett rám, mire kezébe nyomtam a kissé gyűrött lapot. Az átjáró eltűnt , és megint a koszlott oszlop képe tárult elém.
- Mit kezdjek vele? - nézett vissza rám értetlenkedve.
- Még mindig nem látod? Akkor biztos névre szól - dünnyögtem csodálkozva.
- De mit? - kezdett idegessé válni bácsikám.
- Van itt egy álcázott átjáró. Vagy Dora néni tett valamit a tegnapi vacsorába... - motyogtam inkább csak magamnak.
Óvatosan tapogatni kezdtem az ajtót. Kő kemény volt . Kezembe vettem a jegyet és úgy is tapogatózni kezdtem . Semmilyen akadályba nem ütköztem , tapogattam a légnemű teret.
Mi a szar.

   Bradley bácsi mögöttem artikulálatlan sikkantást hallatott. Visszaléptem mellé és visszasüllyesztettem a jegyet a zsebembe.
Megint csak az ajtót láttam.
- Ez mi volt? - suttogta Bradley bácsi döbbenten.
- Mit láttál? - suttogtam neki vissza.
- A tested fele, csak úgy eltűnt az oszlopban Loisika - makogta megrökönyödött nagybátyám.

   Nem értettem semmit, de hirtelen támadt egy ötletem. Lupin is tudott hopponálni a családom többi tagjával úgy, hogy megfogta a kezüket, pedig nekik nincs semmilyen ismert mágikus erejük.

- Fogd meg a kezem ! - meredtem nagybátyámra izgatottan, arra gondolva hátha végre kiderítem, hogy érem el a vonatomat.
Furcsán nézett , de végül nem kérdezősködött. Kitúrtam a zsebemből a jegyet és elindultam az ismét megjelenő átjáró felé. Bradley bácsi lecövekelt.
- Mi az , mit látsz? - kíváncsiskodtam.
- É-én... - makogta a szőke férfi.
- Te is látod, igaz? - vékonyodott el a hangom. - Te is látod a vonatot és az embereket?
- E-ez miféle trükk Loise, kis szórakozik velünk !? - kiabálta nagybátyám teljes sokkban.
- Próbáljunk meg átmenni Apus , szerintem ez az expressz - rángattam meg kicsit a kezét.