A Mágia lélektana

6.

Valami hideg felület és hasogató fejfájás. Feküdtem. Amikor erre ráeszméltem első dolgom lett volna felpattanni. Nem ment . A szintkülönbség hatására azonnal nyilallni kezdett a haléntékom. Kellemetlen émelygés fogott el és éreztem ,hogy hamarosan a nevemhez hű dolgot fogok tenni. ( Őseim büszkék lennének rám . HAHA)
Az érzékszerveim időközben működésbe léptek és ezzel egy időben kósza beszélgetésfoszlányok ütötték meg a fülemet.
" Édes fiam ,mi történt? Mit keresel itt?" " A kislány jól van?"

Szóval ő lesz Lyall bácsi.
Ezúttal jóval óvatosabban ismét megpróbáltam felegyenesedni, hogy rájöhessek hol is voltam egész pontosan. Lassan fordultam hasra , hogy először térdre tornázva magamat fokozatosan rángassam a tagjaimat álló helyzetbe. A homlokom egyre jobban lüktetett ,meleg folyadék csorgott végig az arcomon. Pár pillanatig még tanulmányoztam a laminált padló mintáit, majd elkapott egy erős öklendezési hullám . A következő pillanatban a már eddig is összeszűkült gyomrom teljes tartalma nézett vissza rám sárgás szemeivel a fényes járólapról.
Ekkor a két vitatkozó férfi egyszerre kapta rám a tekintetét. Egy finom ,de határozott kéz támasztotta meg a hátamat. Amikor harmadik próbálkozásra végre sikerült álló helyzetbe tornáznom magamat egy szelíd arcú, nálam valamivel alacsonyabb , törékeny nő nézett vissza rám. Zöldeskék tekintetéből aggodalom és féltő szeretet szűrődött ki. Fakószőke , hullámos haját kócos konytyba kötötte és kissé koszos ,konyhai kötényt viselt. Éreztem ,hogy a látóteremen kívűl egy másik , magasabb alak is megjelenik és a finom kézhez tartozó nő hátrébb lép. A mögöttem álló alak egyik kezével vállon ragadva vidám mosollyal lépett elém. Legszívesebben helyben pofon vágtam volna az első kezembe kerülő tárggyal ,de az ötletet végül elvetettem, (vagy legalábbis elnapoltam) mivel túlságosan féltettem a makulátlan kis szoba összes berendezési tárgyát.

- Végre magadhoz tértél Hèloise- mosolyodott el Cariss ,miközben a másik karomat megragadva "szelíden" egy virágos fotel párnái közé nyomott- Ő itt Lyall Lupin , a nagybátyám és a felesége Hope néni.

Az őszülő hajú ,negyvenes évei elején járó férfi barátságosan nyújtotta a kezét:
- Örülök ,hogy megismerhetem Msss?
- Renard - szorítottam meg a jobbját. - Miss Renard. Nem tudja esetleg megmondani ,hol van a nővérem és a nagynéném? - néztem a zöldes szemekbe aggódón.
- Dehogyis nem, milyen feledékeny vagyok. A nővére, Merlin tudja miért,- pillantott szúrósan drága kísérőmre- nyakig sárosan esett be a konyhába, ezért most mosakszik. A nagynénje is megvan ,de meglehetősen zöldes árnyalatú volt az arca és az első sokkból ébredve sürgősen mosdó után érdeklődött úgyhogy gyanítom most nem kéne megzavarni.
Mielőtt még válaszolhattam volna, a férfi hirtelen felkiáltott:
-Apropó! Voooppiiii!
Pár pillanat múlva apró pukkanás hallatszott a hátam mögűl . A hang irányába fordulva egy szürke bőrű , hosszú orrú , nagy szemű és fülű , talán még a Gringottsban dolgozó koboldokénál is meghökkentőbb kinézetű lénnyel találtam szembe magam.
- Szólított Uram- hajolt meg az idősebb férfi előtt illedelmesen ,miközben fél szemmel kíváncsian a fotelben elterülő , fáradt alakomat pásztázta.
- Igen, kérlek takarítsd fel!- mutatott a férfi a padlón szétkenődött gyomortartalmamra.
A manó illedelmesen bólintott és meghajolt. A férfi ezt az engedelmesség jelének véve megköszönte és hátat fordított. A lény mimikája egyik pillanatról a másikra változott meg. Az alázatos tekintetnek nyoma sem volt, helyét fölváltotta egy ideges, gyűlölködő-undorodó arckifejezés , amellyel egyenesen a fotelben, kihúzott háttal üldögélő énemet pásztázta.
Mikor a tekintetem összeakadt a manóéval egy pár pillanatig tétováztam , hogy magyarázkodjak e egy ilyen talpnyaló kis mogyorócskának ,majd végül az illemre hivatkozva erőt vettem magamon és egy fáradt mosollyal kísérve beszélni kezdtem:

- Igazán sajnálom, hogy rád hárul ez a feladat , hadd segítsek feltakarítani - mutattam hanyag mozdulattal a kupacra.
A manót bizonyára meglepte a hirtelen jött segítőkészségem, mivel az eddig ,undorodó fintorral ujjai közé csippentett rongyadarab kiesett a kezéből és tátott szájjal meredt rám.
- Köszönöm a felajánlását kisasszony, de ez nálunk nem így működik , Uram nagyon dühös lenne rám és akkor Vopinak meg kéne büntetnie magát, mivel Uram vajszívű gazda. Vopi akár meg is csonkítaná magát , csak ,hogy ne hozzon szégyent a nemeslelkű Lupin családra , akik ilyen jól bánnak vele.
Kissé sokkos állapotban bámultam a manóra . Sok féle válaszra számítottam ,de erre egész biztosan nem. Szegény olyan meggyötörten bámult fel rám , hogy megesett rajta a szívem, de nem tudtam , hogyan segíthetnék neki .
- É-értem - habogtam - ,de nem hiszem ,hogy erre sort kéne keríteni . Esetleg van valami amiben segíthetek?
- Ha lenne olyan kedves a kisasszony , ne árulja el Uramnak , hogy Vopi illetlen arcokat vágott kisasszonyra , Vopi azt gondolja félre ismerte magát és elsőre ítélkezett . Sajnálja ,ha ezzel kellemetlenséget okozott a kisasszonynak. - hajolt meg ismét a manócska.
- Természetesen nem mondok semmit. Van esetleg más is ?
- Nem ,nincs más, köszönöm kisasszony. - motyogta és elfordulva visszatért a mocsok eltakarításához, majd miután végzett , aprót bólintva kislisszolt egy kisebb ajtón.