A Mágia lélektana

7.

Miután kiléptünk a Lupin ház kapuján , ámulva néztem körbe a homályba burkolózott , hívogató házakon. Az utcácska kövét rózsaszín és sárga színekre festette a lemenő nap . A barátságos lakóházakból halvány , meleg fény szűrődött ki. A közelben senki sem volt rajtunk kívül. Az egész helyzet nem tűnt valóságosnak.

Cariss egy darabig hagyta ,hogy gyönyörködjünk a látképben , majd amikor ráunt a dologra , halkan szólt ,hogy lassan indulnunk kéne.
Az utcácskából kilépve egy térre értünk , gondolom ez lehetett a falu központja.
A tér közepén egy vasszobor kapott helyet.
A szobor egy magas ,vékony nőt ábrázolt , kezében hosszú , kissé rücskös varázspálcával. Hosszú hullámos haja tarkóján mesteri konytyba kötve, egy tincs jobb szemét eltakarva a mellkasára hullik, másik szeme azonban éber , mintha szüntelenül figyelne.
A látvány borzongató volt.
Annyira belefeledkeztem a bámulásba , hogy észre sem vettem , hogy megtorpantam és már vagy egy perce pislogás nélkül bámultam a szigorú nő szobrát. Ez

Cariss türelmetlenül topogott lábával , majd hamarosan Dorothea néni alakja kúszott be az aurámba. Nem foglalkoztam vele.
A szúrós tekintetű nőszobor egyenesen engem bámult
Szemei mintha összeszűkültek volna.
Ösztönösen léptem közelebb hozzá.
Mielőtt még elmerülhettem volna a nőalak vonásainak tanulmányozásában , Dorothea néni kezei idegesen kulcsolódtak rá a felkaromra majd egy kicsit arrébb húzott.

Igyekeztem kizárni fejemből az idegesítően pásztázó szemet , ezért keresni kezdtem valamit amivel elterelhetem a gondolataimat a banya szobráról .

Szerencsére , vagy éppen nem , nem kellett sokáig várnom az újabb dolgot ami leköti a figyelmemet.
Pár perc gyaloglás után ugyanis kiértünk a faluból és egy teljesen másik világ tárult elénk.
A hangulatos házaknak nyoma sem volt ,helyüket egy óriási szakadék vette át , maga körül veszélyt jelző táblákkal az arra járóknak.

Dorothea néni látványosan sokkot kapott .
Arisztokratikus vonásai ledöbbentek és tátott szájjal bámult körbe. Láthatóan elérte befogadóképességének határát.

Mielőtt még elájult volna , Lupin mellé ugrott és óvatosan a hóna alá nyúlva átkarolta.
A következő pillanatban nénikém eszméletét vesztve hunyta le szemeit a karjai között.

Rose kapcsolt először , majd villámsebességgel lépett Dora néni karjához , hogy ellenőrizze a pulzusát. Az arcán addigra már az ijedtségtől végigfolytak a könnyek , majd egyeneletes légzést erőltetve magára próbálta kitapintani a nő szívritmusát.

Arca egyre jobban eltorzult és egyre idegesebben tapogatta a nénikém csuklóját.......

Jobban mondva a csuklócsontját.

Szerencsére végre én is észhez tértem, és Dora néni földre hullott táskájából , a vizes palackot előkotorva , annak tartalmát egyszerűen a nő arcába öntöttem.

Nénikém prüszkölve, köhögve vergődni kezdett Cariss kezei között ,majd a férfi hát-veregetésének
hatására szép lassan újra, viszonylag jó állapotban egyenesedett ki mellettünk.

Lupin elismerően nézett rám ami Rose dorgáló arca mellett fel sem tűnt igazából.

Nővérem halkan felsóhajtott:
- Lilynek igaza volt, egy sárkány tüzessége és a halak hidegvérűsége tényleg egyszerre van benne a mentalitásodban. Fura vagy hugi.

Hajamat igazgatva szórakozottan hallgattam szavait , végső mondatára azonban elfintorodtam.
Amióta megszülettem ezt mondogatja. Idegesítő.

- Hányszor fogod még ezt elmondani ? - bámultam rá unottan, igazából nem vártam választ.

- Nem tudom. Most derült ki hogy boszorkány vagy, mindig is fura voltál és amúgy is tudom , hogy idegesít , szóval amíg el nem kopik. - rántotta meg a vállát .