A Mágia lélektana

5.

Ollivander boltját elhagyva egy ideig senki nem szólalt meg ,csöndben szeltük az utcákat.
Miután elég messze jutottunk a helyszíntől Cariss szó nélkül belökött engem, Alie- t és ezzel a nővérem kezét szorító nénikémet is egy keskeny sikátorba. Dorothea néni már épp felháborodva ordítozni kezdett volna ,de érdekes módon egy árva szó sem jött ki a száján. Döbbenten kaptam a fejem Carissra, akinek a kezében remegve villant a pálca.
Elnémította anyust. De mégis hogy?
Ezzel a kérdéssel a szemeimben fordultam a fiatal férfi felé ,de ő csak legyintett egyet , jelezve ,hogy legyen ez most a legkisebb problémám. Dorothea néni eközben rájőve , hogy mit csinált vele a srác érdekes módon nem csinált semmit. A karjait maga előtt keresztbe fonva , az idegességtől és az Ollivander boltjában történtektől remegve bámulta a párosunkat.

Cariss tett még egy mozdulatot a pálcájával aztán ömleni kezdtek belőle a szavak.
- Ez egy hangszigetelő bűbáj . A körölöttünk lévő , esetleg hallgatózó varázslóknak fogalma sincs miről beszélhetünk - magyarázta meg előbbi megmozdulását.
- Egyébként pedig- nézett rám jóval zaklatottabb arccal - Van fogalmad róla mit tettél? És egyáltalán hogyan ? Ez a két mágus akiket egyetlen pálcaintés nélkül kiiktattál a legbefolyásosabb aranyvérű család ,a Black família fejei voltak .
A férfi a Wizengamot tagja. Ők ítéletet mondhatnak mindenki ismétlem : MINDENKI felett .Egy Wizengamot tag ilyen fokú megalázása a varázsvilágban olyan, mintha nálatok egy ENSZ nagykövetet a nyilvanosság előtt pofán kennének egy ,az általa képviselt nemzet tradicionális ételével ,majd ezek után lehúzott nadrággal kellene imát mondania a legnagyobb riválisa lábainál a rivális által tisztelt istenhez. - Bár tudtam , hogy még korántsem ért a kiselőadása végére teljes nyugodtsággal vágtam félbe a mondandóját.
- Ó, hogy ÉN aláztam meg A NAGYTISZTELETŰ BLACK családot?- üvöltöttem- ÉN ŐKET? Hiszen sértegették és fenyegették a családomat . Ezen felül téged egy mozdulattal harcképtelenné tettek. - mutattam a szőkére ,mire idegesen megrándult a szája, de nem engedtem szóhoz jutni. Ám ekkor az eddig csendben figyelő Rosalie szólalt meg:
- Először is , - sziszegte Cariss képébe- hogy képzeled hogy felelősségre vonsz egy tíz évest? Ráadásul nem is tehet róla. Legutóbb sem szándékosan csinálta. Ezen kívül : most azt a kérdést hagyjuk ki inkább ,hogy hogyan lesz két ilyen gusztustalan , ítélkező féregből köztiszteletben álló, nagyhatalmú személy , nem is igazán érdekel - villant meg a szeme- de! - emelte feljebb a hangját a nővérem - Nem a húgom generált konfliktust. Az egészet az az előítéletes sovány banya kezdte. Ha nem köt bele egy eddig még felfedezetlen erejű boszorkányba ez nem történik meg. Csak magát okolhatja amiért így járt. A férfi meg rosszkor volt rossz helyen. Járulékos veszteség. - rántotta meg a vállát.
- Igen valóban ők tehetnek róla - mondta Cariss - és sajnálom ,hogy rádkiabáltam - pillantott le rám- de, nem is Hèloise- t okolom a történtekért, én csupán azt mondom ,hogy ezzel most hatalmas bajba kerültünk. Csak azt remélhetjük,hogy egyikőjük sem szenvedett komolyabb sérülést ,de ha még ennek a veszélye nem is áll fenn Loise karrierje veszélybe kerül. Ilyen erős mágiával nem sok elsős rendelkezik és sajnálom ,de az sem segít sokat a helyzeten ,hogy mugli származású.- majd halkabban folytatja - Nem szoktuk beavatni az elsősöket ,de általában azok nem is képesek arra amire Loise ,szóval elmondom. -sóhajt fel idegesen- A varázsvilágban a szokottnál is nagyobb a káosz . Egy eddig ismeretlen varázsló bukkant fel a semmiből és elvakult elvei magukkal vonzzák a Blackekhez hasonló tisztavérű mágusokat. Ezzel párhuzamosan sorra tűnnek el varázstalanok és mugliivadékok a Föld felszínéről akik ezután soha többé nem kerülnek elő. A mágus serege pedig egyre csak nő ahogy az eltűnések száma is gyarapszik.- a hangja itt megremegett- Anyám egy hete nem került elő , ő is mugliivadék- bukott ki belőle mire együttérzően a vállára tettem a kezem Rosalie pedig óvatosan magához ölelte a remegő férfit.

-De ,- rázta meg magát , mintha csak egy roszz álomból ébredt volna - Ezzel az üggyel jelen helyzetben nem tudunk foglalkozni. Inkább azt kéne kitalálni ,hogyan intézhetjük el ezt a kellemetlenséget minél kisebb feltűnéssel. Ó ,hogy miért nem tanultam meg az emlékek törlését - motyogta az orra alatt- , ha megtettem volna most nem kéne ezzel foglalkozni.
-Cariss egy időre némaságba burkolózott , fel alá lépdelt a keskeny utcácska két vége között . Egyszercsak , mint aki hirtelen megvilágosodott megtorpant és felvillanyozódva fordult felénk. Dorothea néni még mindig nem tudott megszólalni , így hát amikor erre a férfi is ráeszmélt , fejére csapva ,sűrű bocsánatkérések közepette oldozta fel a morgolódó fekete nőt.

- Visszatérve a problémára - nézett elgondolkodva a szemembe a férfi - Azt hiszem a legkézenfekvőbb megoldás az ha a bácsikámhoz fordulunk segítségért. A Roxfort igazgatója tartozik neki egy szívességgel Lyall bácsi pedig nekem , de ezt akkor most számonkérem rajta. Dumbledore prof , az igazgató ezen kívül szívén viseli a diákjai ügyét és meg van a kellő befolyása ahhoz ,hogy érdemi segítséget nyújthasson. Tehát ő a megfelelő ember. - zárta le a gondolatot Cariss , majd még hozzáfűzte - Én egy zseni vagyok.
Jut eszembe: - tettetett gondolkodást ,mintha csak, most eszmélt volna rá valamire - Természetesen ezzel te is tartozol nekem egy szívességgel. - fúrta bele mocsárzöld tekintetét az én halványszürkén csillogó szemeimbe .

- Ez csak természetes! - ráztam meg a kezét elszántan ,mire arcára egy pillanatig győztes mosoly ült ki.
- Remek! Akkor , - vezetette végig pillantását , családom női tagjain (a kelleténél tovább elidőzve Rosalie alakján) - irány Roxmorts ! Indulhatunk?

A tétova bólintásokat határozott IGEN- ként dekódolva Cariss megragadta a karomat másik kezével pedig Rosaliet vonta közelebb magához.

- Megint hopponálunk? - kérdeztem fáradtan.
- Sajnos kénytelenek leszünk , Roxmorts innét más módszerrel legjobb esetben is vagy három óranyira van és sietnünk kell . A varázsvilágban gyorsan terjednek a hírek

Így tehát ismét megtapasztalhattuk az utazás talán legkellemetlenebb formáját . Az egyetlen különbség a korábbi élményhez képest csupán annyi volt ,hogy most kör helyett láncot alkotva hagytuk el a keskeny utcácskát.
Ismerős rántás és émelygést éreztem. Aztán egyszerre minden elsötétült.
.