A Mágia lélektana

3.

Augusztus 20. napja volt. A hófehér falú , fenyőfa bútorokkal berendezett otthonos szobát halvány, fény töltötte be. Végignyújtóztam a bordó paplanon és élveztem a hajnali csendet.

Az ablakot fehér függöny takarta ,melynek széle a parkettát súrolta és néha néha meglebbent a meleg nyári szellőben.
A házban még mindenki mélyen aludt . Én sosem voltam jó alvó .
Helyemről hirtelen felpattanva körbesétáltam a szobában .

A helyiség viszonylag nagy volt , közepes belmagassággal . Az ajtóval szembeni falat végig egy polcrendszer fedte ami szinte roskadozott a megszámlálhatatlan mennyiségű könyvtől. A könyvek közé ékelve egy sötétzöld selyempárnákkal gazdagon körbetömködött ablakbeugró kapott helyet .
A bejárattól balra állt az ágyam ,felette egy ablak, mellette pedig egy apró éjjeli szekrény foglalt helyet . A kisszekrény tetején egy kép feküdt .
A lapot a kezembe véve nézegettem a két gyönyörű nőt, ahogy egymást átölelve, kezükben egy-egy szál cigarettával boldogan nevetnek.
A kép az ötvenes évek végén készülhetett.
A féltve őrzött lapot visszatettem a helyére és elindultam a konyha felé.
A konyha a földszinten volt ,mi pedig Rosalie -val a másodikon kaptunk helyet. Az első emeleten csak Dorothea néni és Bradley bácsi csendes szuszogását lehetett hallani .

A földszintre érve kicsit meglepődtem. A nappaliban egy magas férfimült , és elgondolkodva egy újságba mélyedt.
A varázsló aki eljött hozzánk júliusban . Szőkésbarna haja a szemébe hullott , különös zöldes színű ruházatát pedig gondosan elrendezte maga körül.
A férfi a legerősebb becsléseim szerint sem lehetett több mint húsz éves.

Az érkezésemre felkapta a fejét:
- Ohh ,Hèloise ! Örülök ,hogy újra látlak. - mosolyodott el barátságosan
- Ehe, én is nagyon örülük az újbóli találkozásnak. - bámultam rá még mindig furcsállóan. - Mondja csak ,minek köszönhető ez a korai látogatás?
- Hát, tudod- váltott csevegő stílusra - a Mágiaügyi - Minisztérium mindig kirendel kezdő alkalmazottakat a mugli szülőktől származó elsősosök mellé. Hozzád engem küldtek.
Köszike, igazán sok új információt tudtam meg. -
Gondoltam ,de szerencsére a férfi folytatta a mondandóját
- Szóval ,tudod drága kaptál egy listát a leveled mellett arról , hogy miket kell beszereznünk az első izgi éved előtt a Roxfortban.
A könyveidet az iskolában odaadja majd neked egy nagy szakállas bácsi ,de nagyon sok eleintézni valónk van ám ezen kívül.
Remek ,kezdetnek talán fényt deríthetnénk a gyerek és a degenerált szavak jelentése között húzódó nem létező párhuzam "varázslatos rejtélyére" - zsörtölődtem tovább magamban ,de nem volt más választásom mint ezzel a boldog és nagyon sokat gúnyolódó vattacukorfelhővel kibékülni egy napra ,mivel egyelőre ő volt az egyetlen varázsvilágban jártas ember akit ismertem.
- Rendben van ,de mielőtt elindulnánk még beszélnem kell a nevelőimmel , és nem hiszem ,hogy örülnének ha hajnali ötkor felkelteném őket -néztem rá kissé szúrósan- de persze ha szükséges szívesen megteszem.

- Jajj nem,nem,nem,nem - kezdett heves tiltakozásba a férfi- Csak azért jöttem ide ilyen korán, mert tapasztalataim szerint a mugli családba született varázslóknak mindig számtalan kérdése van a mágusok világáról és most előre látó akartam lenni tekintve egy korábbi esetet amikor a kislánynak be nem állt a szája ,én viszont az Abszol- út nagy zajában szinte semmit nem értettem. - hadarta le egy szuszra ,mire nevetve bólogatni kezdtem.
- Rendben , ez igazán kedves öntől és jó ötlet is ,mert tényleg volna néhány kérdésem .
- Jó , kérdezz csak !- mosolygott bíztatóan.
- Először is, kér egy teát?
- Igen , köszönöm az jól esne drága. Tudod rövidebb időbe telik ,ellenben szörnyen kimerítő ez a hopponálás.

Nem tudtam miről beszélt de ráhagytam ,hiszen valószínűleg még megszámlálhatatlan dolog van amiről fogalmam sincs. Mindegy majd rákérdezek.
Lesétáltam az alagsorba és felforraltam a vizet.
Közben a Cariss.leült a konyhaasztalhoz és onnan magyarázott tovább. Nyolcig beszélgettük.