A Mágia lélektana

4.

A déli napfény élesen világította meg az arcomat miközben hunyorogva követtem az időközben túlzottan is fellelkesült Carisst , ahogy a hatalmas tömeget kerülgetve célirányosan haladt előttem.
Mögöttem kicsit lemaradva , Rosalie és Dora néni a pillantásukat ide oda kapkodva kémlelte a sokszínű embertömeget.
Pár perc múlva a varázsló megtorpant. Mellette lefékezve, kábultan bámultam az előttünk emelkedő márványlépcsőt , melyet két díszes aranyozott korlát fogott közre .
A széles lépcső egy tekintélyes méretű , ugyancsak fehér, márványfalú épülethez tartozott.
Az építmény homlokzatát jól kivehető dombormű tarkította. Két ,szárnyas ,koboldszerű lény fennséges tartással lengetett egy zászlót . A zászlón cirádás felirat hirdette : Gringotts a Mágusok Bankja .

Mikor a családom is utolért minket Cariss kisebb oktatóelőadásba kezdett az illemről és arról ,hogy hogyan kell megszólítani a bent dolgozó koboldokat.
Miután végzett a rögtönzött beszéddel intett , hogy kövessük ,majd libasorban besétáltunk a hatalmas két szárnyas vasajtón.
A bejáratot őrző apró ,gondolom én koboldoktól először kissé megijedtem ,de végül rájöttem , hogy ha ide akarok majd tartozni ezeknél sokkal furább szerzetekkel is fogok még találkozni.
A két fel alá járkáló szerzet tekintetének tüzében , Cariss meglepően nyugodt arccal vonult be az ajtón. A családom többi tagja magát kicsire összehúzva követett minket.
Az előcsarnokba lépve lélegzetelállító látvány fogadta az érkezőket. A tágas teret aranyozott szobrok , padok és egy hatalmas csillár díszítette ,ezen felül számtalan gyertya nyújtott az itt dolgozók számára megfelelő fényforrást. A teremben U alakban elrendezve aranyozott fogadópultok kaptak helyet, melyek mögül a kapuőrökhöz hasonló , barátságtalan lények szúrós szemmel vizslatták az érkezőket.
Cariss továbbra is a feszélyezettség egyetlen jelét sem mutatva haladt előre a márványpadlón ,én pedig igyekeztem a legkevésbé lemaradva követni őt.
A csarnokban nem volt nagy tömeg . A díszes padok közelében zaklatott varázslók és boszorkányok álldogáltak a sorra kerülésükre várva.

A vezetőnk határozottan lépett oda az információs pulthoz . A kobold felnézett a papírmunkából, majd ránk pillantott. A ruházatomat végigmérve becsmérlő tekintettel nézett vissza Carissra , az orra alatt morgott valamit "gusztustalan sárvérűek" -ről ,majd átnyújtott egy cédulát a varázslónak.
A fiatal férfi szeme szikrákat szórt ahogy a lény kezéből kitépte a papírt ,de feldúltsága más jelét nem mutatva jelzett , hogy kövessem és sietve átsétált a cetlin jelzett pult előtt várakozó sor végére.

Fél óra tétlen várakozás után végre sorra kerültünk. A hegyes fülű ,az előzőnél valamivel barátságosabb arcú szerzet érdeklődve felvonta a szemöldökét és úgy tekintett le ránk a magas pult mögül.
- 17-es ? - kérdezte rekedt, érces hangján a kobold.
- Igen. Jó napot! - kezdett bele Cariss. - Miss Renard új a varázsvilágban ,az ő számára szeretnénk bankfiókot nyitni.
A kobold a férfiról rám vezette a tekintetét ,mire valamivel határozottabban kihúztam magam és egyenesen a ravaszul csillogó sárga szemekbe néztem.
- Teljes név ? - jött a kérdés a pult mögül.
- Hèloise Elisabeth Renard-Evans -válaszoltam leküzdve korábbi megilletődöttségemet.
- Apja neve, anyja neve?
Lenyelve a keserű szájízt a korábbihoz hasonló semleges hangon válaszoltam:
- Bradley Campbell, Dorothea Campbell. - a mögöttem álló Rosalie szája idegesen megrándult, de nem szólt semmit.

Sok adatot meg kellett adni mire végre elértünk a beszélgetés végére ,majd kissé zaklatott arccal ,egy újabb cédulával hagytuk ott az ablakot.
A mögöttünk álló ,türelmetlen mágusok felől néha érkezett egy egy a származásomat ,vagy a koboldot szidó szófoszlány ,de jelen pillanatban sokkal jobban érdekelt ,hogy ott hagyhassam ezt az épületet ,mint néhány szűk látókörű ember elvakult véleménye.
Húsz perc után hagytuk el az első pultot és még nagyon az elején jártunk.
Újabb 20 perc sorban állás után egy másik kobold elé kerültünk. Addigra a korábban leadott adataim eljutottak hozzá ahol az ellenséges lény éppen érdeklődve lapozgatta az aktámat.
- Mrs. Dorothea Campell - szólalt meg a kobold
- Igen?- kérdezte fekete kontyán igazítva a nagynéném és közelebb lépett a pulthoz.
- Itt írja alá- tolt a kobold a nő elé egy nyomtatványt.