9.

120 9 0
                                    

1972. Augusztus 24.

Ma reggel újabb bagolyposta jött , a levél szerzője volt olyan udvarias, hogy még a nevét se adja meg.
Címzett: Rosalie Eliénor Renard , a levelet átvette húga , Hèloise Elizabeth Renard.
A bagoly azóta is az ablakban gubbaszt , gondolom válaszra vár.

Az őszinteség és ember- és egyéb társainkba vetett bizalom fontosságát szem előtt tartva egyelőre nem mondtam el Rose-nak ,hogy a borítékot neki címezték. Normális esetben nem is érdekelne mit rejt, de a levél névtelensége és a tegnapi események miatt fontosnak tartom , hogy tudjam , ha esetleg az a két csodás lény nem élte volna túl a tegnapi támadásomat, -ami igazából védekezés volt-, és most a gyászba beleőrült rokonaik valahogy mégis megtalálnának minket és az életünkre törnének.

^Ha már itt tartunk , tegnap képtelen voltam elaludni. Egész éjjel csak azon járt az eszem , mi van ,ha azok ketten tényleg meghaltak Ollivander-nél, és Dumbledore csak azért nem írt még , mert nem tudja , hogyan közölje egy kiskorúval , hogy felelős két ember haláláért és fiaik megárvulásáért.
Szerencsére nem emlékszem tisztán, milyen érzés volt, mikor elmondták nekem, hogy anyám meghalt. Ezek a srácok viszont már elég idősek voltak ahhoz, hogy a későbbiekben tisztán emlékezzenek , milyen volt látni , ahogy mindkét szülőjük kilép az élők sorából egy kis sárvárű liba kezei által.
Biztos úgy érzik, szüleik nem ezt a megalázó halálnemet érdemelték.
Az én rituális kinyiffantásom például lehet , hogy kellő elégtétellel szolgáltatna számukra .
Sosem értettem a bosszú lényegét. A fájdalom okozójának elpusztítása , nem hozza vissza , amit elvesztettünk.
Na mindegy.
Néha úgy érzem nehezen követhető ez a napló, a leírások pedig egy szociopatához méltóan érzelemmentesek, de lehet , hogy pont ettől lesz érdekes a későbbiekben visszaolvasni.^

Bradley bácsi és Dora néni ma dolgozni ment .
Bár nénikém sok időt akart velem tölteni az indulás előtt , a cég ügyei nem tűrtek halasztást, így végül fél kilenckor , könnyes szemmel , elérzékenyülve lépte át a küszöböt.
Nekem nem volt kedvem siránkozni , annál jobb terveim voltak .

Amint a nő is elhagyta a házat mozgásba lendültem . Bradley bácsi kulcsainak helyét már évek óta tudom, ezek megszerzése nem okozott akadályt.
A levelet gondosan a pulóverem alá rejtve osontam fel az emeletre, ahol nesztelenül belopakodtam Dora néniék hálójába.
A ruhásszekrény aljában meg is találtam amit kerestem: régi cipősdoboz , benne kis faládikó abban pedig a dolgozószoba pótkulcsa.

A szoba ajtaja nyikorogva tárult fel, hangjával betöltve a néma emeletet. Ha szerencsém van a mi szintünkön már nem lehet hallani és Rose nem vesz észre semmit. Óvatosan átléptem a recsegő küszöböt és a világos tölgyfa íróasztalhoz sétáltam. A legalsó fiókban volt amit kerestem : pecsét és viasz.
Igen valóban teljesen idejemúlt dolog pecsétviaszt használni , de valamiért Bradley bácsinak mégis volt .
A nyitva felejtett ajtót gyorsan bezártam magam mögött aztán visszaültem az íróasztalhoz és a levélbontó késsel alányúlva flefejtettem a pecsétet Rose leveléről.

Igazából jó ötlet volt elolvasni a levelet.
Mint kiderült Dumbledoretól jött.
Sűrű bocsánatkérések közepette arról számol be , nem adhatta a nevét az üzenethez , mivel úgy nagyobb a valószínűsége , hogy, ha illetéktelen kezekbe kerülne egy kíváncsi varázsló elolvassa.
Továbbá arra kéri nővéremet (akinek megjegyezte a nevét) , hogy a borítékot feltétlenül továbbítsa nekem is (akinek nem tudja leírni a nevét).
Ezt a kört akkor sikeresen megspóroltam.

Ami fontos , Dumbó bácsi levelében leírta , hogy tudnék a szerinte legbiztonságosabb módon eljutni a Roxfortba. Azt javasolja , legyen legfeljebb egy kísérőm és ne keltsek feltűnést. A vonatjegyet a levél hajtásai közé rejtve mellékelte , írásában kétszer is felhívva figyelmemet azon tényre, hogy tartozom neki . "A tanév első napján várom az igazgatói irodámban egy kis megbeszélésre, hogy nyugodt körülmények között tisztázhassuk az esetleges pontatlanságokat" .
Kíváncsi vagyok ez mit takar az anyagi tartozásaim törlesztésén kívűl. Gondolom a varázslók kultúrájában is egyedi módszerek vannak a potenciális veszélyforrás megpuhítására.

A Mágia lélektanaDonde viven las historias. Descúbrelo ahora