Örökké Együtt... (Slenderman×Reader)

Ő az

Slendy szemszöge

-Tehát, már tudjuk hogy (T/n)-t elengedték. Viszoooont, emberek közé rakták és nem emlékszik semmire.-magyaráztam.-Na, akkor Nurse Ann el készítetette az emberi álcákat. Mindenkinek adok egy térképet azon belül néhány hely be lesz X-elve. Oda kell menni, de ne feledjétek napnyugtakor mindenki jöjjön vissza.-mindenki bólintott és elvették a löttyöt.

-Slender... én-.....-csuklott el a hangja Jeffnek.

-Bízok benned Jeff, tudom hogy nem a te hibád volt ami megtörtént.-tettem a kezem a vállára. A többiek már mind emberi külsejükben néztek vissza rám.- Mindenkinek sok sikert.-adtam oda nekik a térképet.

Miután mindenki ki ment én le ültem a kanapéra. Nem hagyott nyugodni hogy ők mindent meg tesznek azért hoyg vissza kapjuk (T/n)-t én meg csak itt ülök tétlenül.
El vettem egy szert meg ittam és készítettem magamnak is egy térképet.

Jeff szemszöge

Már vagy 1 órája itt bolyongok ebben a nagy tömegben. Nem is ezzel a sok emberrel volt bajom hanem hogy elfelejtettem hogy nemtudok értelmezni egy térképet. Ugy hogy inkább mentem a saját fejem után.

Észre vettem egy házat ami a lapomon is ugyan ott volt ugy hogy be kopogtam.
-Elnézést itt lakik ez a lány?-mutattam fel (T/n) képét.

Az öreg néni elkezdett gondolkozni.
-MEG VAN!-ordított fel egy kis idö múlva.-ez a kislány itt lakik valahol az utcában....azthiszem....
Elköszöntem, és házról házra kérdezgettem az embereket.

Közben Hoodie, Masky és Toby-nál

-Te tanulmányoztál térképet már. Mi van oda írva??.-kérdezte Toby.

-Én aztán nem, mondom hogy ezelött is te voltál az aki elvezetett minket oda.-mondta Hoodie.

-De azt csak azért tudtam mert ismertem azt a helyet, itt meg semmit nem ismerek!- veszekedett Toby.

-Ahhhj! Adjátok ide barmok!-vette el Masky.-azt az utca szakaszt kaptuk mi.-mutatott egy hosszú házzakkal teli útra.

-Ehehe, ez sokáig fog tartani.-nyivákolt Toby.

Jeff szemszöge

Ez az utcában az utolsó ház. Rendesen elfáradtam, és a nap is megy már le.
Kopogtam és egy olyan 40 év körüli férfi nyitott ajtót.
-Na jó én feladom!!-üvöltöttem fel.-Ismeri ezt a csajt?-mutattam fel a képet.

-Hát persze ö itt (T/n), most nálam lakik.-a szivem ki hagyott egy ütemet.
-És itthon van?-érdeklödtem tovább.
-Mit akar töle?-furcsálta a férfi.
-Én...öhm...aaaa...a barátja vagyok!-vágtam rá.
-Most nincs itthon reggel óta az erdőben van, sétálgat gondolom.-ezekszerint...egész végig rossz helyen kerestük.
-Ha gondolod akk-..-ott hagytam a férfit és vissza szaladtam az erdőbe.

Azonnal hívni kezdtem Tobyt.
-Toby..Toby...vedd már fel!-türelmetlenkedtem.
-Szi-..-szólni akart.
-Azonnal menjetek az erdöbe! És szóljatok a többieknek is.
-De miért?
-Mert most tudtam meg hogy Emily ott van.-ezzel le raktam.

Már sötét van, csak a hold fénye világít valamennyit. Már rég otthon kellene lennünk, Slender meg öl minket.
Mozgolódást hallok, és elöttem egy csukjás alak áll.
-Meg vagy.-suttogtam.
Elkezdtem rohanni felé, és rá ugrottam.
-Mi a franc!?-üvöltött fel E.Jack.
-Oh..csak te vagy az?-szálltam le róla.-Hogy kerülsz ide?
-Toby hívott hogy (t/n) valahol az erdőben van és hogy itt keressük.
-jaaa értem-néztem körül.
-ahj ez teljesen reménytelen! Ekkora erdőben soha a büdös életbe meg nem találjuk!!!-nyavajgott kicsit messze Toby.
-Hé srácok!-suttogva próbált ordítani E.Jack.

-Találtatok valamit?-kérdezte Masky.
-Még nem...-válaszoltam.
-Nem volt (T/n)-nek/nak valami kedvenc helye...ahova sürün járt ki?-érdeklödött Masky.
-Most hogy mondjátok valamit említett egyszer...-vigyorgott Toby.
-AKKOR MOND MÁR!-kiáltottunk fel egyszerre a többiekkel.
-Valami gyilkosok tavárol hablatyolt.-vakargatta a fejét.
-Asszem tudom hol van, kövessetek!-intett utánunk Hoodie.

A tóhoz ki érve egyböl meg pillantottuk, ott ült...
-(T/N)!!!-szaladt oda hozzá Toby és ölelte meg.
-Öhm...ti kik vagytok, és honnan ismertek?-ölelte közben vissza bizonytalanul a tikkest.
-Oh tényleg....nem emlékszel semmire...-tolta el magátol a lányt.
-Mi....régi barátok vagyunk...-léptem hozzá közelebb. Az arca ilyedté változott ahogy meg pillantotta az arcom.
-Oh basszos a szer elmúlt...-néztem a többiekre.-Figyelj, nem bántunk téged, mi tényleg a barátaid vagyunk...
-Te Jeff vagy a tévéböl.-remegett a hangja.
-Igen....,de ne félj nem bántalak...azért jöttem hogy segítsek vissza szerezni az emlékezetedet.-sétáltam hozzá egyre közelebb.
- É-én-.......-csuklott el a hangja.

-O ezt fel kell vennem.-csörgött Toby telefonja.-Igen, itt van velünk ugy hogy gyere ide.-rakta le.
-Ki volt az?-kérdezte (T/n)
-Ben.
-Ben?..... valami.....rémlik vele kapcsolatban....ö jó barátom volt.
-Csak voltam?-jött elö az egyik bokorbol.
-Ben?-kérdezte a lány.
-Személyesen.-tárta szét a karjait.
-Nem gondoljátok hogy el kéne vinni Slenderman-hez?-kérdezte Masky.
-Addig nem vihetjük vissza míg vissza nem nyeri az emlékezetét.-néztem rá.
-M..mi a...-nézett ránk kidülett szemekkel a lány.-Slenderman?-kérdezett vissza.
-Igen, mi az, tán félsz töle?-kérdezte Toby.
-Slenderman furcsa teremtmény, de tud aranyos is lenni.-nézett ránk.
-Komolyan nem emlékszel rá sem?- jött közelebb Hoodie is.
-nem nagyon....
-Innen nem messze van egy ház, oda elvihetjük.-jött közelebb E.Jack is.
-Akkor irány a faház.-indult el a tikkes az ellenkezö irányba.
-Öhm..-akart valamit mondani Jack.
-Haggyad....reménytelen eset.-röhögtem.

Minél közelebb értünk a faházikóhoz (T/n) egyre nyugtalanabb lett.
-Valami baj van?-kérdeztem.
-Nem...semmi....csak ez az erdö néha meg rémít.-válaszolt meglehetösen hamar.
-Ahhammmm értem....

Az ajtót ki nyitva engedtem előre a lányt.
A házban nem volt túl sok minden, egy fotel egy kanapé, és középpen egy kis asztal.
A fiúk le huppantak a kanapéra, míg (T/n) a fotelbe ült.

-Akkor.........kezdhetjük....