Örökké Együtt... (Slenderman×Reader)

Hulla

A házhoz érve nagyon ledöbbentem. Nem az az új ház állt ott amit napnyugtakor láttam, hanem egy romos, el hagyatott.
-Mi a franc folyik itt?-néztem végig az elöttem állo romhalmazon.
Ki nyitottam az ajtót és szép lassan be sétáltam.
A ház belseje is olyan volt mint kivülröl.
A butorok meg voltak rongálodva, az ablakok be törve.
-Ez nem lehet ugyan az a ház.-gondolkodtam hangosan.
Az emeleten fel sétálva meg láttam egy szobát. Az ajtóra az (T/n) név volt írva.

Be nyitva a kis szobába a vér is meg fagyott bennem...
-Mi a szar...-néztem a férfi hullájára.-Ez....a reggel ficko, aki ajtót nyitott nekem.-Bámultam még mindig a merev hullát.- Ez, már itt lehet vagy 3 éve.... de.....akkor ki nyitott nekem reggel ajtót?-vizsgáltam meg közelebbröl.- El kell tünnöm innen, minél elöbb.
Szaladtam le fele a lépcsön, egyenesen az ajtó felé.
A kilincset meg fogva húzni kezdtem az ajtót.
-Miért nem nyilik?-idegeskedtem.
A késemet elö húzva fordultam meg.
A hulla a lépcsö tetején volt elterülve.
-Tehát igy játszunk?-vigyorogtam.
Meg fordultam, és rugdosni kezdtem az ajtót.
-Nyilj! már! ki!-szurtam át a késemet.
Meg fordulva, a hulla már a lépcsö alján volt.
-Most csak szórakozol velem, ugye?!- nem mertem meg mozdulni.-Ha közelebb mersz jönni, esküszöm kitépem a rohadt beledet!-idegeskedtem.

Ben szemszöge

-Nem gondoljátok, hogy Jeff már egy jó ideje el ment?-álltam fel.
-Talán valami baj történt?-aggodott (T/n).
-Utána megyek.-Vállaltam be.
-Ne menj!-szolt közbe Masky.
-Miért ne?-kérdeztem.
-Csak mert ne! Ha el is tévedt akkor sem lenne jo ha te is kimennél és eltévednél.-nézett rám.
-Öhm...inkább utána megyek, lehet tuszul ejtették vagy valami.-mentem hozzá közelebb.
-Jo,  Jeff nem az erdöben van, hanem (T/n) ideiglenes otthonában. Az utca végében van innen nem messze.-sugta a fülembe Masky.-Na akkor menj.-utasított.

Jeff szemszöge (Bocsi hogy ugrálgatok a szemszögek közt)

Nem szabad szem elöl tévesztenem ezt a seggfejet. Ha nem figyelek rá ez csak közeledik, de akkor hogy juthatnék ki? Ha egy másodpercre is el figyelek ez az izé közelebb és közelebb jön...
-Gondolkodj Jeff!!-ütöttem meg a fejemet úgy hogy közben a tekintetem egyfolytában a hullán volt.-Ki, vagy MI vagy te?-kérdeztem meg töle.
Nem érkezett válasz. Hát jó...
-Ugye tudod hogy én még pislogni sem tudok, vagy is el lehetünk felöllem itt egész reggelig.-ültem le az ajtó végébe.
Most sem mozdult.

Már vagy 15 perce itt ülök és egy percre sem vettem le a tekintetem a férfirol.
-Hhhh kezdem unniiii!-szurtam a talajba a kést.
-Jeeeeff!!-hallottam meg Ben hangját.
-Itt vagyok bennt!! Segíts!! Be ragadt az ajtó!-üvöltöttem keresztül.
-Álj hátrébb.-szólt be.
Az ajtó ki esett a helyéröl és Ben lépett be.
-Mi a franc történt itt?!...-mondta miközben végig mérte a házat.-Az ott egy hulla?-kérdezte.
-Igen, de tudod mi a legfurcsább?-meg rázta a fejét.-Az, hogy reggel ez a férfi nyitott ajtót nekem. A tekinteted ne vedd le róla, mert ha nem figyelsz ez a hulla mozog.-néztem MÉG MINDIG az oszladozo testet.
-mi van?-értetlenkedett Ben.
-Csak próbáld meg azt fel fogni amit az elöbb mondtam.
Szép lassan ki hátráltunk a házból és teljes erönkböl futni kezdtünk vissza a ház felé.

Be rontottunk a kunyhóba, amire mindenki fel kapta a fejét.
-Hehehe ugy néztek ki mint akik szellemet láttak.-röhögött Toby.
-Ez annál rosszabb volt.-suttogtam magam elé.
-Tessék?-kérdezett vissza (T/n).
-Vissza kell mennünk Slendy-hez, de csak mi ketten megyünk Ben-nel. Ti addig próbálkoztok.-Néztem mindnyájukra.
-És ha meg kérdi hol vagyunk?-állt fel Masky a fotelböl.
-Majd kitalalunk valamit....mondjuk hogy máshol húztúk meg magunkat.-jött közelebb Ben is.
-Rendben akkor siessetek.-tette keresztbe a kezét Masky elöttünk.

Az erdöben baktattunk mikor meg láttuk a kastélyt.
Be nyitottunk és egy....nagy Slendy állt elöttünk. Mérgesnek tünik.
-Ti meg hol a fenébe voltatok?!-emelt fel minket a csápjaival.
-Máshol húztuk meg magunkat mert be sötétedett, és eltevedtünk volna. Mi is allig találtunk ide. Csak szólni jöttünk hogy minden rendben van.-Magyaráztam.
-Rendben, és... (T/n)-vel kapcsolatban valamit kiderítettetek.-rakott le minket.
-Hát igazábol-....-szakítottam félbe Bent.
-Csak egy nyomunk van, de az is homályos, holnap majd vissza jövünk ha tudunk valamit.-néztem mélyen Slender "szemébe".
-Hát jo...akkor veletek megyek.-"vigyorgott."
-Mi van? Vagy is nem lehet, mert túl messze van és megint kereshetnénk vagy 1 óráig.-érveltem.
-Az erdöt úgy ismerem mint a tenyeremet, a séta meg nem gond ki bírom.
-Slender, figyelj ! Ez most nagyon fontos, lehet sikerrel járunk, de akkor bíznod kell bennünk.-álltam fel egy székre és tettem a vállára a kezemet.😆
-Rendben...de akkor csomagolok nektek mindent, azt meg várjátok?-indult meg a konyha felé.
-persze.-szoltunk egyszerre.
Mindenki oda jött kérdezösködni de nem szóltunk semmit.
Fel mentünk plédekért, és melegebb ruhákért, el csomagoltuk öket, aztán pedig le mentünk Slenderhez.
Ö is oda adta az ételt és elbúcsuzott tölünk.
Akkor indulhatunk?-fogtam meg az ajtó kilincset.
Ben bólintott.
Az ajtót ki nyitva tágra nyíltak a szemeim.
Mi a szar...-nyögtem.