Örökké Együtt... (Slenderman×Reader)

Egy átlagos nap

(T/n) szemszöge

-Annyi mindent el kell mondanom-sírtam.
-Gyere, menjünk fel a szobádba.-fogta meg a kezem és húzott maga után.
A szoba ajtaját be csukva ült le mellém az ágyra.
-Annyi mindent kellett el viselnem Zalgo mellett...-könnyeztem még mindig.
-Shhh....tudom tudom.-ölelt magához és nyugtatott.
El kezdtem neki mesélni mennyi minden történt velem ebben a néhány hétben.
A feltámasztásomtól a mentésemig mindent el meséltem neki.

-Nem vagy éhes?-kérdezte egy idő után.
Én csak bólintottam és közösen indultunk meg a konyha felé.
Miközben mentünk Slendy-t kémleltem.
Nem nagyon fejezi ki érzéseit, viszont mikor meg látott akkor még ő is elsirta magát, de azután sem lett sokkal beszédesebb.
-Valami baj van?-nézett rám kérdöen.
-Ja nem semmiiii csak olyan rég láttalak már.-kamuztam egy kicsit.

El készített kettö szendvicset és le ültünk az asztalhoz enni.
Az evés közepette hirtelen meg szólalt.
-Tudod...még most sem tudom fel fogni hogy te.....itt vagy.....-emelte egyik kezét a "szemei" elé. - Miután "meghaltál" teljesen be fordultam, allig ettem, ittam teljesen elvesztettem a reményt,......de....aztán meg jelent Jeff...aki...minden erejével azon volt hogy vissza hozzon. Én meg allig tettem valamit.-fordult el tölem.
-Ez nem igy volt.-lépett be az elöbb említett személy a konyhába.
-Te motiváltál mindenkit, a te terveddel találtuk meg (T/n)-t. TE voltál az aki nem adta fel.-állt Slendy mellé.-Ugy hogy ne merd azt mondani hogy pont te nem csináltál semmit.
-Igaza van Jeffnek-ültem hozzá közelebb és nyomtam egy puszit az arcára.

-Na, de ne ezzel töltsétek a drága időtöket, inkább....menjetek fel a szobába...éééés...- vigyorgott ránk pervezül.
-JEEFF-Elvörösödve takargattam az arcomat ami ugylátszik tetszett a pofátlannak.
-Ez nem vicceees-néztem rá a két nevető fiúra.
-Na gyere.-állt fel Slender az asztaltól.-Menjünk fel.-fogta meg a kezem.
-Várj...tessék?-néztem vissza Jeffre aki megint ugyan azt a mosolyt vágta hozzám, amitöl paradicsom vörös lett a fejem.

A szobában magunk mögött megint be csukta az ajtót.
-V-várj...a-akkor most...ugye- néztem rá egy kicsit rémülten, ugyan is még sosem csináltam olyat, és még nem is nagyon akartam.
-Sosem okoznék neked fájdalmat, majd ha készen állsz rá szólsz.-"nézett" a szemembe.
-Hhhhuhhh-könnyebbültem meg.-köszönöm.-néztem rá.-Akkoooor nezzünk valami filmet.-jött az ötlet.
-Oké-adta az egyszerü választ.
Az öltönyét le véve gombolta ki az ingjét, amitöl rá láthattam a kidolgozott hasizmára.
A szobában lévö kis kanapéra ült le, míg én a tévét szereltem.
Felé fordultam újra a kipirult fejemmel.
Oda mentem hozzá és elé álltam.
-Te direkt kínzol engem?-kérdeztem.
-Hmmm....lehet..-"vigyorgott".
-Hát jó akkor én választok filmet, éééés az a film nem más lesz mint aaaaa Slenderman az ismeretlen rém.
-De neeeee
-Deeeee-viccelödtem vele.-Jojo inkább nézzük az apácát.
-Az már jo, ugy se láttam még.
-Oke.
Miután be raktam a filmet oda mentem a kanapéhoz, le huppantam és bár kicsit félve, de hozzá bujtam. Az öszíntét megvalva egy kicsit félek a kapcsolatoktól.

The next day

Másnap a kanapén betakarva ébredtem, de nem volt mellettem senki.
El mentem zuhanyozni, és felvettem valamilyen ruhát.
Fel frissülve sétáltam le a lepcsön.
-Jo reggelt!-köszöntem mindenkinek.
-Reggelt?-nézett rám a manó.-Délután 1 van.
-Ohhh... és nem láttátok Slendy-t?
-Miért?-vigyorgott rám már ez a zöld manó is.
-Csak úgy kérdem.-Néztem rá szúros szemekkel.
-Elment Jeffel gyilkolni gondolom este felé fognak meg jönni.
-Jaaa, érteeeem....akkoor én elmentem sétálni.
-Egyedül nem mehetsz sehova ugyan is Zalgo még kereshet, ugy hogy veled megyek.-Indult meg velem Ben az ajtó felé.

-Szóval, mesélj valamit..-nézett rám Ben miközben sétalgattunk valahol az erdöben.
-Mit?
-Hát nemtudom, milyen itthon? Mitörtént közted és Slendy között?-nézte egyfolytába a talajt.
-Hát, szerintem az elsö kérdésre magadtol is tudod a választ. A második viszont....-halkultam el a mondat végén.-Ne értsd félre imádok Slendy-vel lenni csak.... Jeff fel hozta tegnap AZT beszélgetésnél. Már ha érted mire utalok.-próbáltam utalgatni az ágyas témára.
-Jeffel ne foglalkozz, sokszor idióta.-nevetett.
-De igaza volt, már elmultam 18, hamarosan 19 leszek csak....félek az egésztöl.-néztem a fák közé.- Slender azt mondta, hogy ö nem erölteti rám, ő meg várja, míg szeretném.-miután realizáltam miröl is beszélek szegény Bennek bocsánatot akartam kérni.
-Ohhh, sajnálom, ez most valoszínü nagyon kínos lehet számodra...
-A legjobb barátod vagyok, természetes hogy meg hallgatlak.-mosolygott rám a törpe- és ha ajánlhatok valamit akkor, elöször rendezd le magadban a dolgokat, és ha készen állsz azt majd meg érzed.
Át karoltam Bent és úgy sétáltunk tovább.

Haza érve a szobámba mentem elöször, és a kanapéra le ülve gondolkodtam 2 órán keresztül.
-elmultam 18, mitöl félek én??-bátorodtam fel.-az sem érdekel ha szar leszek.-kezdtem kínosan nevetni.
Kopogásra eszméltem fel, és egy "gyerével" be hívtam az illetöt.
-Csak én vagyok az, jöttem jó éjszakát kívánni.-lépett be a szobába az öltönyös.
-Nem akarsz itt aludni?-raktam fel neki a kérdést.
-Én nem szeretnék elsietni semmit, úgy értem ezelött is-......- szakítottam félbe.
-Ezelött csak egy kicsit be pánikoltam, de amig veled vagyok bármire képes vagyok.-raktam a kezemet az arcára és csókoltam meg.
-Rendben legyen, itt alszok.-adta be a derekát.
-Yey.-tapsikoltam örömömben.
-Csak még elmegyek fürdeni.
-Oki

Egy kis idö múlva ki sétált egy alsó gatyában.
-Iiiiii!-takartam el a szemem
Be feküdt mellém, és a paradicsom vörös fejemre nézett.
-Ennyire nem tetszik?-húzta még jobban az agyam.
-De naon is tetszik.-probáltam allig hallhatóan mondani.
Magához húzott és körül ölelt engem.
-Jó éjcakát.-probáltam normálisan kinyögni valamit.
-Neked is kicsim.-"vigyorgott"❤