Örökké Együtt... (Slenderman×Reader)

😊😊😊😊

-Eehh..-fetrengtem a nappaliban lévő kanapén.-annyira unatkozooook...-feküdtem rá Benre.
-Hé, össze nyomsz...-próbált le tolni magáról a manó.
-Történhetne most mááár valamiii-idegesítettem mindenkit körülöttem.
Ekkor bejött az ajtón Slenderman.
-Meghoztam az ebédet!-nézett körül a társaságon.-Nem volt időm kaját csinálni, de ez csak egyszeri alkalom, hogy gyors kaját ehettek. Legközelebb babfözelék lesz.-keserítette el a népet.
-Sebaj élvezzük ki.-szaladt ki először Jeff a tömegböl, utána pedig mindenki más.
Slenderman az asztalra rakta az ételt, hogy onnan mindenki tudjon magának szedni.
-Te nem mész?-állt mellém.
-Megvárom míg mindenki vesz, aztán majd eszem ami marad.-feleltem.-Van most valami dolgod?-kérdeztem tőle.
-Nem, most egyenlőre nincs.
-Fel viszem az ételt és akkor nézhetnénk valamit a szobámban. Addig te be állíthatnál valami jó filmet.
-Rendben, akkor a szobádban várlak.-adni akart egy puszit, de mint ha megilyedt volna. Gyorsan fel ment.

Az asztalokhoz lépve szedtem össze a maradékot egy tálcára.
Mindenki rám nézett a nappalibol.
-Most mi van?-lepődtem meg a tekintetektöl.
-Ja, csak azon gondolkoztunk, hogy mióta együtt vagy Slenderman-nal azóta sokkal kedvesebb, és többször látjuk vidámnak.- mosolyodtam el Ben kijelentésén. -Mikor te még nem voltál itt a csapatban, volt, hogy egy egész napon át nem láttuk, mert az irodájában ült egyedül. Fogalmunk sincs mit csinálhatott.-kezdett bele Jeff is.
-Meg a házi munkát is egyedül csinálta.-szólalt meg Jason.
-És akkor miért nem segítettetek neki?-kérdeztem egy kicsit mérgesen.
-Mert nem azért vagyunk itt, hogy takarítsunk. Mi gyilkosok vagyunk.-bólogatott mindenki Jason mondatán.
-Igen? Fizetnetek kell egyálltalán a bért?-mindenki lehajtott fejjel rázta a fejét- Bele halnátok, ha egyszer segítenétek neki elmosogatni vagy megteríteni az asztalt?- fel idegesítettek.-Nem kell semmit fizetnetek. Általában mindent egyedül old meg. Takarít, kaját készít nektek vagy megveszi a saját pénzén, és minden nap a hülye veszekedéseiteket kell hallgatnia. Most komolyan srácok legyetek már egy kicsit segítőkészebbek.-a beszédemen úgy látszik mindenki elgondolkozott.
Elégedetten néztem végig a megbánt arcokon.
A tálcát megfogva mentem fel a lépcsőn egyenesen a szobámba.
A szobába be nyitva Slenderman ült az ágyam szélén közben pörgette a filmeket.
-Na találtál valamit?-raktam az asztalra az ételt.
-Találtam, de az horror, inkább keresek valami mást. Tudom, hogy te nagyon félsz az ilyen filmektöl.-nem vette le a "szemét" a tv-röl.
-Felőlem nézhetjük, amíg itt vagy mellettem nem félek semmitől.-nézett rám. "Elmosolyodott" és mintha megakarta volna fogni a kezem, de aztán vissza emelte az ölébe. Ennyire félne tőlem?

-Hallottam, hogy valakik veszekednek lennt. Minden rendben volt?-kérdezte.
-Igen, csak mondtam egy-két dolgot.-vakartam meg kínosan a fejem.
-Oh értem, akkor nem Jeff szekálta megint Sally-t.-nyugodt meg.
-Szerintem nem is fogja egy ideig.-suttogtam magam elé egy nagy vigyorral.
Slender fel emelte a fejét, úgy látszik meghallotta.
-Hogy érted azt, hogy.....-kezdte, de szakítottam félbe.
-Akkor, melyiket is szeretted volna megnézni nézni?-mutattam a különböző horror filmekre.
-Én....-"nézett" rám furcsán.-Biztos minden rendben volt oda lennt?-kérdezte újra.
-Perszepersze, ne aggódj, el rendeztem mindent.-fogtam meg a kezét.
-Akkor jó....., de biztos...
-Slendy...-álltam vele szemben-, minden a legnagyobb rendben van. Mindenkiről te gondoskodsz, engedd meg, hogy most én legyek az, aki mindent el intéz.-néztem a "szemébe".
-Öhm....rendben....
Mellé huppantam az ágyra és elterültem.
Felnéztem rá, viszont nem látszott valami nyugodtnak.
-Hhhh-fújtam ki a levegőt.-Gyere menjünk, nézzük meg őket.-álltam fel és kezdtem húzni.
-(T/n), én nem azért....-nemtudta végig mondani.
-Ti meg?-néztem körül a társaságon.
Valaki főzött, néhányan poroltak, takarítottak.
-(T/n), elgondolkoztunk azon amit mondtál. Igazad van, Slenderman mindent megtesz értünk, és sokszor aggódik is mindannyiunkért, pedig allig ismer minket. Enni, aludni járunk haza, de mostanában többet vagyunk itthon. Ezért szertnénk segíteni.-mondta Ben.
-Ezt TI csináltátok?-nézett vegig Slendy mindenkin.
-Sajnáljuk Slendy, hogy néha elviselhetetlenek vagyunk.-lépett ki a tömegből Laughing Jack.
-És, hogy sosem takarítunk fel magunk után.-Lépett elő Toby is.
-Semmi baj, azért vagyok én, hogy vigyázzak rátok.- emelte fel Sallyt Slenderman.
Ezzel mindenki oda ment egy csoport ölelésre.
A lépcsőn nézve őket indultam fel, de nem álltam meg a szobám elött. A kastély legfelső szintjére fellépcsőztem, az egyik üres szobába pedig benyitottam. Az erkélyre sétáltam ahol könnyedén kitudtam mászni a tetőre.
Le ültem a nappal háttal és csak néztem a végtelen mennyiségű fát ami körül vett minket.
Elfogott egy furcsa érzés. A régi családom, sosem szeretett. Csak azért nem raktak ki az utcára, mert nem akartak szembe nézni a rendőrökkel.
-Heh, pedig segítőkész gyerek voltam, egy szavuk sem lehetett rám. Azért küldtek el minden programra, hogy addig se legyek a közelükben.-beszéltem sajátmagamnak.- Miután eltűntem, fogadjunk fel se tűnt nekik.- kezdtem el könnyezni.-DE most van egy nagy családom, és egy barátom.-töröltem le könnyeimet.-Ennyit a tv-zésről.-sírva nevettem.-Ha elhagyna Slendy azt nem élném túl, illetve, ha a többiek meg haragudnának rám. Talán a multam végett vagyok ennyire anyáskodó velük. Lehet pont ezzel rontok el mindent.-töröltem meg újra a pulcsim ujjával az arcom.
-Ez nem igaz, sosem haragudnánk meg rád.-ilyedten fordultam hátra.
-Te idióta, meg ilyesztettél-ült le mellém Ben.
-Sosem, hagynánk el, a család tagja vagy. Szerintem Slendy szándékában sem állt.-nevetett.
-Mit keresel itt?- fordultam el tőle és töröltem meg az arcomat, remélve, hogy nem vette észre, hogy sírtam.
-Mindenki téged keres, mikor Slendy be akart vonni a családi ölelésbe, arra már nem voltál ott. Azt hitte a szobádban vagy, de nem talált ott sem, igy azt hitte újra elvitt Zalgo.-nevetett kínosan.-persze mi nyugtattuk, hogy az égadta világon semmi bajod, de ő ragaszkodott hozzá, hogy keressünk meg. Én persze tudtam, hogy itt leszel.
-Mióta vagy itt?-kérdeztem halkan.
-Csak az utolsó két mondatodat hallottam.-mosolygott rám.-Most már vissza kéne menni, halálra aggódja magát a polip.
-Te menj csak, de kérlek ne mond el senkinek, hogy hol vagyok. Szeretnék még egy kicsit egyedül lenni. Annyit mondj, hogy ne aggódjon jól vagyok, mindjárt megyek.
-Rendben-ezzel le mászott.
-Hhh.-fújtam ki a levegőt.-Ők tényleg szeretnek.-mosolyodtam el.-Nem szabad le ragadnom a múltnál. A jövőmre kell koncetrálnom, amiben remélem benne van Slendy is.-lett egyböl vidámabb kedvem.

Fel álltam és le másztam. A lépcsőn lefelé haladva, hallottam meg Slender dühöngő hangját.
-Hogy érted azt, hogy nem mondhatod el?-mérgelődött.
-Semmi bajom, itt vagyok.-léptem a társasághoz.
Slendy közelebb jött és a nyakamba borult.
-Ne ijessz rám igy legközelebb.-mondta
-Bocsi..-jött ki ennyi a számon és öleltem vissza szorosan.
-Köszönöm...-suttogta a nyakamba.

Ránéztem Benre aki gyengéden rám mosolygott.