Örökké Együtt... (Slenderman×Reader)

Csak egy betörő

Esküszöm, +18-os résznek indult, aztán a lelkizős résznél lyukadtam ki.🥲🤣

-Amugy, Zalgo azóta se lépett?-kérdeztem hirtelen. A szobámban voltunk mind ketten. Örülök, hogy mostanában nálam alszik Slendy.
-Nem, de szerintem valami nagyra készül.-fogta meg a pizsamáját, és azzal a lendülettel vonult is be a fürdőszobába.
Tudomtudom, már egy jó ideje járunk és igaz egyszer már öltöztem át Slender elött, de úgy érzem még nem vagyunk olyan viszonyban, hogy ez többször is előforduljon. Az egyszeri alkalom volt...-gondolkoztam el.
-Na joo...-suttogtam magam elé. Most egy gyors öltözést kéne lefolytatnom, míg Slendy a fürdőben van.
A farmeromat és a pólómat levéve vettem fel egy rövidgatyát. Aztán a melltartómra nézve próbáltam hátra nyúlni és kikapcsolni. De most komolyan, nagyon kényelmetlen benne aludni. Mondjuk nem halnék bele, ha egyszer nem venném le. Szerencsétlenkedtem, de valahogy ez nem jött össze.
-Hhhhh..., ne szórakozz velem kérleek...-probálkoztam tovább.
Egyszer csak hideg ujjakat éreztem a hátamnál, aztán a melltartóm engedett a szorításábol. Magamhoz szorítottam a ruhadarabot és fordultam hátra.
-Slendy...?- takartam magam mégjobban.
Ő csak szó nélkül le vette rólam az elöbb kikapcsolt fehérnemüt. Én pedig csak álltam elötte, teljesen kipirosodva.(persze a fő szereplőnk még mindig takarja magát, így pervez Slenderman nem láthatott sokmindnet:) )
A pólómat megfogta és mint egy gyereket, felöltöztetett.
Ebben a pillanatban úgy éreztem magam, mint Sally. Minek öltöztet fel? A többit már megoldottam volna.

Mikor Zalgo elvitt magával a halálom után, Slendy nagyon törékeny volt. Bármit megadott volna azért, hogy újra láthasson. Most pedig...kezd vissza változni a komor Slenderman-né....aki nem fejezi ki az érzéseit. Olyan nyitott volt, boldog, aranyos és mindenhez pozitivabban állt.
Talán ha újra eltünnék...
Nem azt mondom, hogy már nem szeret, csak.....egy kicsit megváltozott azóta. Allig beszél velem, mostanában max 3-4 szót váltunk egymással.-már megint sokat gondolkodok, mostanában mindig ez van. Mindent túl gondolok.

Az ágy szélén ülve töprengtem ezen. Bambultam előre, nem foglalkozva a külvilággal, csakhogy Slenderman vissza rántott a jelenbe.
Csak állt elöttem és nem szólt semmit.
-Valami baj van?-kérdeztem, felnézve rá.
Ő válaszként csak lehajolt hozzám és hátradöntött az ágyon.
Fölém mászott és megcsókolt.
-De most komolyan ugye nincs semmi baj?-kérdeztem újra, ugyan is furcsállottam a helyzetet..
-Miért lenne?-szólalt végre meg.
-Annyira csendben vagy...-feküdtem még mindig alul.
Egy újabb csókba invitált, ezzel a két kezemet a fejem felett lefogta.
-Slendy...-néztem fel.-Még is mit csi...-kezdett egyik kezével feljebb és feljebb haladni a pólóm alatt.-Slendy ez...nem jó ötlet...
A keze közeledett ahhoz a helyhez ahova leginkább nem akartam, hogy bárki is érjen.
-S-slendy...ne...-kevesebbet próbáltam beszélni, nehogy elhagyja egy nyőgés a számat.
A melleim elött megált.
-Én nem ilyen vagyok-suttogta maga elé.-Tudod...-szólalt meg hirtelen.-Én még mindig nagyon szeretlek téged, és még most is bármit meg adnék érted.
-Mi van?...-néztem rá értetlenkedve. Aztán leesett miröl beszélt.-De honnan...?-kérdeztem, ugyanis senkinek nem beszéltem ezekről a dolgokról.
-Beszélsz álmodban...-"nézett" oldalra.
-Oh...akármit mondtam nem voltam önmagam, én szeretlek és nem akarlak elveszíteni...-kezdtem a magyarázkodást, de félbe szakított.
-Tudomtudom, de azt mondtad álmodban, hogy úgy érzed már nem szeretlek.
-Én nem...
-Csak hogy ez nem igaz, akármi történjék én örökké szeretni foglak. Tudom, mostanában elfoglalt vagyok, de az nem jelenti azt, hogy egyböl kiszeretek belölled.- nevetett halkan.-Én sosem törném össze a szíved...
Elengedte a kezeimet, én pedig egyböl a nyakába borultam.
-Tudod, te egy nagyon szép lány vagy...simán választhattad volna Jeffet, aki minden lány álma, de te még is maradtál velem. Velem akitöl minden gyerek fél. Miért?-nem "nézett" a szemembe, az ölében lévö kezét bámulta.-Én csak egy nagy...pofátlan...polip vagyok...
-Az igazat megvalva, mikor ide kerültem első látásra, tényleg Jeff tetszett.-mosolyogtam.
-Oh..tényleg?..-nézte még mindig a kezét, rám se pillantva.
-Deee, miútán egyre több időt töltöttem vele, rá jöttem mekkora nagy seggfej.-nevettem.- Te viszont, annál inkább kedvesebb voltál velem. Miközben segítettem neked a takarításban vagy a főzésben, úgy jobban szórakoztam, mint egy randin jeffel. Nem is értem miért félnek töled a gyerekek, szerintem nem vagy ilyesztő.- emelte fel a fejét.- Mondjuk a szülök veled ilyesztgetik őket, ugyhogy azért abban van valami. De arra akarok kilyukadni, hogy akármi történjék, a halálom után is azért fogok küzdeni, hogy újra láthassalak. Mint te, mikor én haltam meg. Te nem adtad fel, még a halálomból is vissza hoztál.- fogtam egyik kezét a kezeim közé és emeltem a melkasomhoz.- Ha kell ölök érted, nekem igy tetszel, ebbe a Slenderman-ba szerettem bele. Jeff, az csak maradjon meg a fangirl-öknek.-térdeltem fel az ágyra és ültem a sarkaimra. A kezét még mindig szorítva. Aztán realizáltam, hogy egy kicsit elszállt az agyam ezért vissza vettem. Hátra hajoltam és elengedtem a kezét.
-Khmm... öhm bocsi... egy kicsit elragadott....aaaa....khmmm-ültem vissza normálisan az ágy szélére.
Slender csendben ült mellettem, aztán kuncogást kezdtem hallani.
Rá nézve teljesen elvolt pirulva és a fejét teljesen elfordította.
-Mi az?-durciztam.
-Bocsi, csak ahogy így teljesen bele élted magad...-nevetett halkan.
-Hát bocsi, hogy nem vagyok olyan kis ku*va aki csak azért van veled, hogy ne öld meg.-tettem keresztbe kezeimet és fordultam el.
-Nem úgy értettem...-ölelt át hátulról.
Ekkor ajtó kopogásra lettünk figyelmesek.
Oda sétáltam és kinyitottam.
Sally állt elöttem könnyes szemekkel.
-Mi a baj, kincsem?-guggoltam le.
-Éppen a szobámban játszottam mikor kopogásra lettem figyelmes-szipogott.- Azt hittem az ajtón kopog valaki, de mikor jobban hallgatózni kezdtem észre vettem, hogy a szekrényemböl jött. Igy ide szaladtam, hogy szóljak.-kezdett el újra sírni. Felemeltem és Slendy felé fordultam aki mögöttem ált. Értette mit akarok vele közölni, igy csak bólintott és együtt át sétáltunk a szobába.

A villany le volt kapcsolva csak egy kislámpa égett. A szekrény viszont nyitva volt. Slender oda sétált és mielött bármit csinált volna Sally felé fordult.
-Ezt így hagytad?-kérdezte. Sally újra könnyezni kezdett és a fejét rázta.
-Hm...akármi volt itt már elment, de azért még körbe nézek.- kezdte a keresést.
Én közben Sally-vel játszottam, hogy ne sírjon.

Slender megrázta a fejét, tehát már nem volt semmi a szobában.
-Okes Kincsem, nincs itt semmi sem, Slendy teljesen átvizsgálta a helyet.-álltam fel.
Slenderman-hoz szaladt és a lábába kapaszkodott, majd újra könnyes szemekkel felnézett rá.
-Ne menjetek...kérlek- a csápos le hajolt és felemelte.
-És most?-kérdezte ugyan az.
-Szerintem ma este simán nálunk tudna aludni.-ajánlottam fel és a kislány szemei is felcsillantak.
-Igeeen.-esett ki majdnem Slendy kezeiböl.
Vissza sétáltunk a szobámhoz és be raktuk Sallyt.
-Megvárnál minket? Beszélnem kell (T/n)-vel,-val.-csukta be Slendy az ajtót.
-Ő volt?-kérdeztem.
-Lehet, de szerintem inkább egy csatlós.
-De miért hozta fel magára a figyelmet, ha csak kémkedni jött? Miért kezdett kopogni? Észre se vettük volna. Amint elalszik mindenki, előjöhetett volna és simán megölhetett volna minket.-gondolkoztam.
-Ezt én sem értem. Lehet nem az volt a szándéka. De az is lehet valaki a házból volt. Holnap majd számon kérem tőlük.
-Még egy valamit nem értek...ami szerintem neked is egyböl beugrott. Hogy jutott át a pajzson?-néztem fel rá. Még Zalgo is allig képes áttörni.- Nem mondom, de egy kicsit ez meg ilyeszt.
-Nemtudom-ölelt át.- Holnap ezt is meg nézem.
-Segítek-jelentettem ki.
-Nem, a végén még valami bajod esik.
-Nem kértem én ezt kijelentettem. Segíteni fogok.-akarotoskodtam.
-Hhh, hát jó, de maradj mellettem majd.-karolt kezei közé újra.
-Okes...

Most nem néztem át annyira a részt, ha lesz benne egy-két hiba azért bocsi.
Remélem azért tetszeni fog😅