Rád találtam

Tizennegyedik

Rebecca Joyce

Már Jeremy is az asztalnál ült, pontosan Becca jobb oldalán és karját a lány székének támláján pihentette. Egy cseppet sem zavartatta magát amiatt, hogy nem otthon volt és teljes nyugalommal mesélte a vele szemben ülő nőnek az érkezésének valódi okát. 
Kedves mosolyt varázsolt arcára a beszélgetés alatt, de a sötét, mindent visszatükröző napszemüvegét nem vette le. Ha Beccát kérdezik, valószínűleg azt mondta volna, hogy Jeremy attól félt, a tekintete majd elárulja, hogy fele annyira sem kedves, mint ahogyan azt a negédes hanghordozása mutatja így a közönségnek felhúzott álarca, kamerák nélkül is tökéletesen szuperált. 

Becca szörnyen kínosan érezte magát. Nem is amiatt, hogy a szupersztár csak úgy kiteregetett az anyja előtt mindent, amivel sosem büszkélkedett előtte, sokkal inkább a spontán szituáció hozta kellemetlen helyzetbe. Sosem volt túl rugalmas ember, szeretett előre felkészülni egyes eseményekre - bár nem egy szokványos, hétköznapi helyzetbe csöppent és valószínűleg akkor se tudott volna felkészülni, ha előre szólnak neki.
Nem segített nyomorán az sem, hogy anyja árulkodó heuréka élménye óta a férfi folyamatosan figyelte minden reakcióját és az az átkozottul dögös vigyora egy pillanatra se volt képes lehervadni arcáról.

Őszinte akaraterő volt benne tényleg, és ki akart tartani ennek a rémálomnak a végéig, akkor is, ha legszívesebben bebújt volna az ágya alá és megszűnt volna létezni. Félt a puszta gondolattól is, hogy kettesben hagyja őket. Nem volt akkora képzelőereje, ami bemutathatta volna, hogy mekkora katasztrófa sülhetne ki abból, ha ott hagyja őket, de az ezt követő, még sokkalta kínosabb beszélgetés hamar leborította a mérlegre pakolt érveket és a mennydörgéshez hasonlatos dübörgéssel rohant fel a nyikorgó lépcsőn. Egyszerűen nem bírta tovább.
Amanda teljesen váratlanul kezdte el ecsetelni, hogy Rebecca már egészen kicsi kora óta odáig volt a férfiért és talán észre sem vette, hogy mekkora beleéléssel beszélt a lánya gyerekkoráról, csak akkor fogta vissza magát, amikor a szék, amin Becca ült, hirtelen a földön csattant és ő maga pedig kámforrá vált. Kiülhetett az arcára a szégyenérzet, amiért egy rövid pillanatig olyan anyává vált, aki önakaratán kívül kínos helyzetbe hozta a gyermekét, nem akarta megalázni, egyszerűen túlságosan fellelkesült.
Jeremy látta és szinte érezte a nő aggodalmát és egy rég elfelejtett érzés ütötte fel a fejét benne, ez pedig megmosolyogtatta. Jeremy Rogers féltékeny volt.

Becca fejében tényleg megfordult, hogy bebújik az ágy alá és elő se jön onnan, amíg a férfi a házukban tartózkodik, de mikor már majdnem a földön hasalt az ágya előtt, újra átgondolta. Feltette magának a kérdést, hogy valóban jó ötlet-e? Hogy megéri-e neki az újabb megaláztatást, amikor szembetalálkozik majd Jeremy gunyoros vigyorával, gyerekes tette miatt? Nem akarta újra hallani azt a szerencsétlen becenevet. 
Kétségbeesetten megingatta a fejét, majd a sarkaira ült és összedörzsölve a tenyereit lemorzsolta róluk a koszt, ami rájuk tapadt a padlóról.
Az asztalához ült és a laptopja fedelét felhajtva igyekezett úgy tenni, mintha abszolút biztos lett volna abban, hogy mit is akar csinálni. Érezte, hogy a férfi még utána fog jönni és nem akarta, hogy azt lássa, ahogyan a földön ülve dörgöli koszos tagjait - már így is elég szerencsétlennek tűnt a szemében.

Néha felszűrődött egy-egy hangosabb kacaj és azt is hallotta, amikor az anyja bekapcsolta a vízforralót. Teát készített. Az ismerős hangra azonnal bevillant neki az ominózus eset, amikor először találkozott érdemben a színész párossal és amikor nyakon öntötte a férfit a meleg, ragacsos itallal. Akaratlanul is elmosolyodott az emléken. Akkor ott, persze egyáltalán nem volt vicces, sőt halálra rémült Jeremy fojtott hangjától és sötét tekintetétől, de így, hogy visszaemlékezett rá, nevethetnékje támadt.  Villanásszerűen jutottak eszébe a nappal kapcsolatos emlékei, nem csak ez teás incidens, hanem az utána következő mozzanatok is. Az, hogy a férfi használta a fürdőjüket és utána az anyja köntösébe bújva várta, hogy megérkezzenek a tiszta és száraz ruhái. Mire gondolatai közé keveredett az az emlékkép is, ahogyan ő a fotelba süppedve ijedten bámul a fölé magasodó színész szemeibe, ő már az ágyán ült és a használt fehér pamutot szorongatta - kicsit még mindig olyan illata volt, mint Jeremynek.