Rád találtam

Negyedik

Jeremy Rogers

A társaság majdnem minden tagja  nevetett Oliver előadásán, ahogy hangosan olvasta az interneten talált történetet, aminek ő és jelen pillanatban igen csak morcos kollégája voltak a főszereplői. Teátrális mozdulatokkal és drámai hanghordozással adta elő a legromantikusabbnak vélt pillanatokat, ami után senkiben sem maradt kérdés, hogy miért is tartják olyan remek színésznek - még úgy sem, hogy a bevitt alkohol mennyiségnek hála, csak minden második szavát lehetett tisztán érteni.
Egyedül Jeremy volt, aki kicsit távolabb húzódott a jó kedvű társaságtól. Mereven maga elé bámulva, egy pontot fixírozott folyamatosan, miközben fél füllel hallgatva az eseményeket idegesen dobolt a lábával.
Tudta, hogy a rajongói írnak róla ilyen-olyan történeteket, mert nem eggyel találkozott már, de az sosem fordult még elő, hogy valaki a legjobb barátjával akarja összeboronálni, ráadásul mindezt úgy, hogy egy gyámoltalan, teszetosza alaknak állítják be. Lehet, hogy nem értette a fanfictionök lényegét, de számára ez sok volt és nem értette, hogy a barátja hogy találhatja ezt ennyire mulatságosnak.

- Kimegyek rágyújtani. - Alig hallhatóan morogta oda a társaságnak, de Oliver egy pillanatra elkomolyodva nézett utána.

- Jerry, ne csináld már. - A készüléket átadva az egyik kollégájának pattant fel a helyéről, hogy a férfi után mehessen. Egyetlen zavarodott tekintetéből képes volt leszűrni, hogy mi bosszanthatja Jeremyt és nem akarta ezzel magára hagyni.

A klub mögötti sikátor csendes volt és kinti hideg levegő pillanatok alatt kijózanította Jeremyt - na, nem mintha az elmúlt tíz perc nem lett volna rá ugyanilyen hatással.
A gyéren pislákoló lámpa fényében röpködő kisebb bogarakat figyelte, míg kifújta a cigi füstöt, majd az ajtó felé kapta a fejét, amikor az kinyílt.
Oliver enyhén oldalra biccentett fejjel mustrálta barátját, aztán mélyet sóhajtott és zsebre vágva a kezeit közelebb sétált hozzá.

- Most tényleg kiakadtál egy ilyen kis semmiségen? - Nyelve még mindig össze-összeakadt, de már sokkal összetettebben tudott beszélni, mint egy fél órával ezelőtt. - Ez csak egy fikció, ami egy kislány fejében él, engedd el! - Barátian vállba bokszolta a férfit, mire az szarkasztikusan felhorkantott.

- Szóval lány.. Szép. Tudod még hova fokozni? - Ismét beleszívott cigarettájába, majd fáradtan teste mellé ejtette karját és leütögette a hamut. - Még, ha valami perverz pasas írta volna is elfogadhatóbb lenne, minthogy egy kislány. - Cinikusan ejtette ki az utolsó szót, elképzelni nem tudta, hogy mi visz rá egy épelméjű fiatal lányt, hogy ilyeneket írjon. Egyáltalán minek gondolkodik ilyeneken?

- Úgy gondolod? - Kétkedően fonta össze karjait és még a szemöldökei is magasba szaladtak Jeremy kijelentését hallva.

- Igazából nem. Ez mindenhogyan gusztustalan és taszító. - Mérgesen a földre dobta a félig elszívott csikket és alaposan eltaposva azt faképnél hagyta Olivert.

- Most meg mégis hova mész? - Homlok ráncolva fordult az őt megkerülő férfi után, aki csak sután hátra intve haladt tovább egyenesen. Mélyet sóhajtott. Nem igazán értette, hogy miért kell egy ilyen apróságon ilyen szinten kiakadni, hiszen ez nem a valóság, nem történt semmi, nem kapták rajta semmin, ez az egész csak egy ugyanolyan eset, mint, amiken nevetni szoktak. Régóta ismerte Jeremyt, de sokszor nem értette viselkedését, sőt néha egyenesen bosszantották értelmetlennek tűnő kiborulásai, mint ahogy ez is. - Jól van, akkor menj haza, és duzzogd ki magad! - Kicsivel erélyesebben szólt utána, de erre sem fordult meg a már az út túloldalán sétáló férfi, ezért egyszerűen visszament az épületbe, és jó hangosan becsapta az ajtót.

Jeremy nem szólt senkinek és nem búcsúzott el senkitől, egyszerűen egyedül akart maradni. Kimondottan élvezte az esti levegőt, ezért a fuvart is elutasította. Hajnali három volt és egy árva lélek sem ténfergett a csendes utcákon, így nem volt szüksége arra, hogy biztonsági szolgálat kísérje ezen a rövid úton.
Mélyet szippantott a friss levegőből, ezzel kényszerítve az aludni készülő sejtjeit, hogy feléledjenek még legalább annyi időre, amíg visszaér a szállodához. Az alkohol okozta mámor teljesen elszállt belőle, és szinte nevetésre késztette a gondolat, hogy ott sétál a hideg, sötét utcán, józanul és nő nélkül, valahogy nem így képzelte az estét. Újra és újra felidézte magában Beth csókjait és a kellemes bizsergető érzést, ahogyan kedvesen cirógatja, de gondolatai közé minduntalan beférkőztek azok a képek, amiket tudata alkotott a felolvasott szövegről. Nem akart ezen gondolkodni, de egyszerűen annyira bosszantotta, hogy képtelen volt túltenni magát rajta. Erőszakosan irányítgatta vissza gondolatait Beth felé, de amikor sokadjára is felcserélődtek a lelki szemei elé tárt képek, gondolkodás nélkül hívta fel a nőt - ha máshogy nem megy, terelje el a gondolatait ő maga.