Rád találtam

Tizenötödik

Rebecca Joyce

Meredten bámult a színészre, aki egy pillanat alatt megszüntette a kettejük közé ékelődött távolságot, aki most már az ajkaira hajolva némán próbálta tanítani, aki csak úgy, minden szó vagy kérdés nélkül megcsókolta.
Gondolatai egy perc alatt összekuszálódtak és az érzékei teljességgel megbolydultak. Füleiben hallotta artériáinak vad dobolását, zúgott a feje és hiába erőlködött, nem tudott ellenállni. Teste mintha kővé dermedt volna, képtelen volt megmozdítani egyetlen tagját is, hogy ellökhesse magától a férfit, egyszerűen magával ragadta a pillanat és ő tehetetlenül sodródott tovább az áramlattal. Minden erőfeszítésének ellenére, pillái hamarosan lecsukódtak, mintha csak ólom súlyú nehézség szállt volna rájuk és végleg, visszavonhatatlanul elmerült a mámor gyönyörű érzetében. Talán épp viszonozni próbálta a gyengéden induló csókot, talán csak rosszul mozdult, de a férfi lassan elhúzódott tőle és egészen közelről nézett a nehezen felnyitódó szemeibe.
Arcán az az örökös kaján vigyor éktelenkedett, ami, hiába vált védjegyévé Beccát így is rosszul érintett. Nem akart Jeremy játékszerévé válni, de most mégis falba verhette volna a fejét, amiért hagyta, hogy egyetlen csókja adta élvezet ennyire eluralkodjon rajta. Ő tényleg beleveszett és viszonozni készült, most viszont mégis azzal kellett szembesülnie, hogy a férfi ismét csak játszadozott vele.

- Csalódottságot látok a szemeidben, kislány. - Hogy fokozza kegyetlenségét, lágyan végig simított Rebecca kipirosodott arcán és nyakán végig húzva kecses ujjait, végül a fedett kulcscsontjával kezdett játszadozni. - Te kérted, hogy tanítsalak. Instrukciókat nem adtál.

Továbbra is némán bambult a férfira. Agyában talán minden funkció leállt és azt is csodának gondolta, hogy levegőt venni nem felejtett el. Ha tudta volna, hogy a férfi ilyen végletekben gondolkodik a tanításával kapcsolatban, akkor kiköt egy-két szabályt ő is. Na, nem mintha nem élvezte volna azt a pár másodperces lopott pillanatot, jobban örült volna, ha nem ilyen körülmények között történik. Bár ábrándozott arról, hogy élete első csókja kivel és hogyan fog elcsattanni, de azt legmerészebb álmaiban se képzelte volna, hogy ezt a pillanatot majd pont Jeremy Rogersszel fogja megélni.
Amíg a múltbéli emlékein tanakodott, az sem tűnt fel neki, hogy a férfi talán megunta a reakciójára való várakozást és azt is csak később vette észre, hogy az ablakban lógva rágyújtott.
Ezek után is csak annyira futotta épen maradt agysejtjeitől, hogy megbabonázva nézze, főként azt a mozdulatsort, ahogyan lassan az ajkaihoz érintette a vékony cigaretta szálat.

Jeremy ahogy a feje fölé fújta a füstöt, Beccára nézett és újra elvigyorodott. Őszintén mulatságosnak találta, hogy egyetlen csókjától annyira kikészült, hogy hosszú perceken keresztül meg sem tudott szólalni és, hogy láthatóan alig érzékelt valamit a külvilágból. Sosem értett igazán az emberi lélekhez és annak működéséhez, ezért nem tudta elképzelni sem, hogy ezzel a tettével mennyire összekavarta a kis tinédzser világát. Számára ez csak egy jó vicc volt, egy ártatlan tréfa, ami kijárt már neki a bosszantó viselkedése és a még bosszantóbb, beteges fantáziája miatt. Fel sem merült benne, hogy talán nem így és nem rá áldozta volna az első csókját, hiszen ki ne akart volna magának tudni egy ilyen élményt?

- Na, jól van kislány. - Szaggatottan kifújta az utolsó adag füstöt, majd a párkányon elnyomva cigarettáját végleg megtörte a csendet. - Unalmas vagy, úgyhogy én lassan dobbantok. - Kipöckölte a csikket az utcára nyíló ablakon és magára vette bőrdzsekijét. - Aztán el ne híreszteld a dolgot, maradjon ez a mi kis titkunk. Nem vállalok több korrepetálást. 

- Mhm. - Erősen összpontosított, hogy valahogyan képes legyen lereagálni a férfi bunkó megjegyzését, de nem telt többre egy artikulálatlan morgásnál.