Rád találtam

Hatodik

Jeremy Rogers

Szinte nevetni támadt kedve, amikor gondolatban visszapörgette a lánnyal való beszélgetést, amíg a telefonja Oliver kezében volt és a magát írópalántának gondoló kislány, harcias megnyilvánulásait olvasta.
Soha, senki nem beszélt még így vele és talán ezért húzta fel magát ennyire a lány szavain. Persze a fene nagy egója nem engedte, hogy beismerje, hogy ő is nyithatott volna szebben, akkor talán nem lett volna ekkora hisztéria belőle. Hogy magát védje, azzal hozakodott elő, hogy rettenetesen mérges volt és ivott is - azt természetesen senkinek nem kellett tudnia, hogy csak egy pohár pezsgőt döntött le előtte -, nem tudta visszafogni magát. Ami pedig igaz is volt, hogy nem emlékezett arra a pillanatra, amikor az adatlapjára tévedt és amikor elküldte az üzenetet. Egyszerűen olyan hirtelen volt az egész és annyira nem látott az ingerültségtől, hogy ha nagyon akarja, se tudja visszaidézni azt a pár percet, amikor fejest ugrott egy kislánnyal való esztelen csatába.

- Hát nem mondom... - Oliver visszanyújtotta a fekete készüléket annak gazdájának, közben pedig elfojtott mosollyal vizslatta őt. - Van benne mersz.

- Le merem fogadni, hogy csak így több száz mérföldes távlatból nagy a szája. Meg se tudna szólalni, ha teljes életnagyságban látna. - Lábait a széke aljába akasztotta és lassan megpörgette magát a kipárnázott üléssel.

- Persze, nincs ember a világon, aki kötekedni kezdene Jeremy Rogersszel - cinikusan nevetett -, vagy talán csak van egy kis esze és nem hódol be nagyságod előtt.

Elég régóta voltak már barátok ahhoz, hogy Oliver anélkül beszólhasson a férfinak, hogy rettegnie kelljen attól, hogy az kíméletlenül megtorolja majd szavait. Ha más kezdte kóstolgatni Jeremyt, az garantáltan egy életre elvágta magát nála, nem kapott több esélyt, akkor se, ha a földön mászva esedezett volna a bocsánatáért. Persze híresék körében, mindenkinek volt annyi önbecsülése, hogy ne hízelegjen egy felfuvalkodott ficsúrnak.

- Ó, Kisember, szeretnél te olyan nagy lenni, mint én. - Együtt nevetett a fiatal fiúval aztán játékosan megdobta egy az asztalán talált papírból gyúrt galacsinnal.

- Egyébként szerinted ennyi elég volt neki? - Elkomolyodva terelte vissza a gondolatmenetet a fiatal lány felé. - Mármint, ezek alapján azt te is beláthatod, hogy nem egy buta kis fruskával van dolgod, aki, ha ki akar állni a munkája mellett, akkor utána fog nézni annak, hogy valóban árthatsz-e neki abban az esetben, ha folytatja.

- Én nem hinném, hogy még jobban belefolyna ebbe az egészbe. - Ujjai közé csippentett egy szál cigarettát, kezébe vette piros színű öngyújtóját és elindult a szokásos helyére, de menet közben visszafordult, hogy továbbvihesse számára logikusan felépített gondolatmenetét. - Ahogy lecsekkoltam, láttam, hogy követ engem, lájkolgat, sőt néhány helyen kommentet is hagyott már. Miért akarna magára haragítani egy olyan embert, akit ennyire szeret?

- Akarod mondani, ennél jobban. - Javította ki barátját, miközben utána sétált, hogy az erkélyen a korlátra támaszkodva és friss levegőt szívva folytassa ő is saját érveit. - Egyébként meg szerintem ezzel a viselkedéssel biztosan nem loptad a szívébe magadat. Ha eddig rajongott is érted, most biztosan kiábrándult. - Lesajnálóan csettintett ajkaival, majd összepréselve őket furcsán mosolyogva nézett Jeremyre, aki elgondolkodott a szavain.

- Hát, akkor egy rajongó mínusz. - Hosszas spekulálás után csak ennyire futotta egy laza vállrándítással megfűszerezve. Mélyen nem érdekelte, hogy az a lány mit gondol róla, hiszen biztos volt benne, hogy nem lesz többet dolga vele.

Lassan szívta a cigijét, mint, aki ki akarja élvezni minden pillanatát, pedig nem is szerette kimondottan. Valaki egyszer megkínálta vele és, mióta tudja, hogy a bagó mennyire passzol az imidzséhez, le sem teszi. Leginkább unaloműzés céljából szívta, vagy, ha ideges volt, mert amíg arra figyelt nem gondolkodott igazán semmin. Több éve már, hogy a kezéhez nőttek a vékony kis szálak, de a függőségről, mint olyanról, nem tudott nyilatkozni, mert nem szenvedett tőle.
Ahogy óvatosan leütögette a hamut és figyelte, ahogy azt messzire sodorja a szél, gondolatai valahogy annak ellenére is visszaterelődtek a lány felé, hogy kifejtette, mennyire nem érdekli. Félreértés ne essék, egy percre se bánta, hogy gondolkodás nélkül leteremtette, de abban, hogy nem hagyta magát megalázni, volt valami, ami bizonyos szempontból felkeltette az érdeklődését.