Tiltott Érzelmek +18 (Sebastian Stan Story)

23.rész

Trixi Parker

Apa fél órája el ment valahova de azt nem mondta, hogy hova. A szobámba ülök miközbe sorozatot nézek. Gondolom el aludhatam, mert arra riadtam fől, hogy nagy erővel csapodik be a bejárati ajtó. Halkan le menten a napaliba meg nézni apát, amikor megláttam jobbnak láttam, hogy fel megyek. Hogy miért láttam jobbnak? Mert láttam apán, hogy tiszta ideg és ilyenkor jobb ha nem szolsz hozzá.
De mielött fel érhettem volna apa rám orditott.

-Trixi, gyere ide! - kiabálta

-Igen, apa? - néztem rá

-Nem akarsz valamit mondani? - jött közelebb

-Nem! Mit kéne el mondanom? - nem értetem mit akar

Elő vette a telefonját és oda mutatta nekem Sebel közös képeinket és a beszélgetésünket.
Jobbnak láttam ha inkább nem nézek a szemébe.

-Meg magyarázom! - még mindig a talajt kémleltem

-Minek? Képekből itélve láttom mivan köztetek a fönöködel - emelte ki a fönök szót

-Apa én... - probáltam mentséget találni de a szavamba vágot

-Mit képzelsz magadrol Trixi? A fönöködel aki ráadásul az enyém is! Pont Sebastianal? Pont azzal az emberel? - mondta egyre hangosabban

-Sajnálom - néztem rá könnyes szemekel

-Itt nem lesz elég egy sajnálom!! Nem találkozhatsz vele töbet - mondta ki végül

-Tessék? - kérdeztem sirogörcs közepén

-Jol hallotad! El tiltalak tőle és az asszisztens munkádbol meg ki lépsz! - mondta ijesztő higadságal

-Ilyet nem tehetsz! Felnöt nő vagyok! - orditotam már én is

-De megtehetem mert az apád vagyok! - orditota

-Ha az apám lennél nem tiltanál attól az embertől akit szeretek! - orditotam könybe lábadt szemekel

-Velem igy nem beszélsz, kislányom! - lépet közelebb

Hátrébb léptem tőle, gyorsan fel huztam a cipőmet fel vettem egy vékony pulovert, futotam volna ki de apa meg álitott.

-Nem mész sehova!! - orditota az arcomba

-De el megyek! - mondtam már higadtan

-Azt mondtam nem! Azzal az emberel soha többet nem találkozol! - szoritota meg a csuklomat

Nem szoritit erősen ezért ki tudtam szabaditani magam a szoritásábol.
Amikor majdnem egy utcányira voltam a házunktol fel hivtam Sebet aki egyből fel is vette!

-Szia hercegnőm - köszönt boldogan

-S-szia S-Seb - remeget meg a hangom

-Kicsim, mi történt? - kérdezte agodva

-A-apa va-valahogy meg t-tudta, hogy egy-együtt vagyunk

-Tessék? Mit mondot? - hallotam Seb hangján, hogy meg feszült

-E-el akar tiltani t-töled - sirtam el magam ujbol

-Basszuus! Kicsim mond hol vagy el megyek érted és együtt megoldjuk! - kérdezte Seb egy apro örömel a hangjában

-A kávézonál leszek ahova szoktam járni! - mondtam halkan

-Oké, fél ora és ott vagyok! -hallotam a kulcs csörgését

-Okés, nagyon sies! - szipogtam

-Sietek hercegnőm! Szeretlek - mondta szeretet teli hangon

-Én is szeretlek Sebi - mondtam ki szipogások között

Miután le tetük gyorsan a kávézohoz mentem ahol Sebet vártam. Nem kellet sokat várnom rá, egybőll ki pantant a kocsibol, oda jött hozzám és szoros ölelésbe zát. Itt szakadt el nálam cérna, el kezdtem ujra zokogni, mikor ezt Seb észre vette gyorsan a kocsiba ültetet ő igy tett.
Be inditota a motort és az ő háza felé vettük az irányt. Amikor meg érkeztünk Seb az én oldalmra jött hogy ki nyisa az ajtot, erőm nem volt kiszálni ezért Seb a combom alá nyult és át karoltam a nyakát ugy vett fel az ölébe. Amikor be értünk a lakásba le tett engem a kanapéra. Ő is mellém ült én egyből az ölébe feküdtem.

-Mond el Trixi, hogy mi történt pontosan! - nézet rám

-Az történt, hogy - el meséltem neki az egészet

Láttam rajta, hogy düh veszi átt a testét.

-Figyelj Trixi beszélek vele! - mondta ki határozatan

-Te normális vagy? Apámal akarsz beszélni ezek után? - ültem fel

-Igen! - mondta ki nemes egyszerűségel

-De minek? - furcsáltam Seb viselkedését

-Mert ha el mondanám, hogy már nem olyan vagyok mint régen és tényleg szeretlek lehett, hogy megértené! - mondta miközbe fel ált

-Oké, ez jo ötlet - adtam neki igazat

-Na gyere - szolt az ajtobol

Felpantatam a kanapérol és Sebel együtt mentem a kocsihoz.
Egész uton izgultam és féltem. Nem annyira biztos, hogy ez a legjobb ötlet de egy probát megér.
Amikor a házunkhoz értünk el kezdtem remegni szerintem ezt Seb is észre vette mert meg puszilta a homlokomat

-Nem lesz semmi baj! - probált nyugtatni

-Igéred? - kérdeztem tőle mint egy 5 éves kis gyerek

-Igérem - adot egy puszit a számra

Szorosan Seb mellet mentem egészen a bejáratig, Seb megnyomta a csengőt és vártunk, hogy apa ki nyisa, fél perc várakozás után hallotuk, hogy apa nyissa ki az ajtot.
Amikor meglátot minket kikeredet a szeme, gondolom nem erre számitot.
Nehezes de be engedet minket, le vettük a cipőnket, kabátunkat és a napaliba ültünk le. Apa Sebre nézet aki nagyot nyelt.

Érdekes beszélgetés lesz az biztos.....