Tiltott Érzelmek +18 (Sebastian Stan Story)

29.rész

Sebastian Stan

Nem igy terveztem, egyáltalán nem igy. Nem hittem volna, hogy ha meglátom Christ akkor ujbol felgyülemlik minden emlék és érzés és ujbol tetszeni fognak a fiuk is.
Amikor el mondtam mindent Trixinek láttam rajta, hogy teljesen el képed ezek halatán és azt is láttam, hogy amikor valamelyik emlékre elmosolyodok akkor kicsit meg feszült. Annyi minden történt mostanába, hogy ez NAGYON nem hiányzot.
Amikor kopogot Chris és mondta, hogy beszélni akkar bevalom egy kicsit féltem, hogy mit akar mondani vagy tenni.

Trixi szobáját csak épp hogy becsukatam mire hirtelen Chris a falhoz rántot, probáltam szabadulni de a két kezét a fejem mellet tartota vagyis sehogy nem tudtam menekülni. Fel gyorsult lélegzetel néztem minden hova csak a szemébe nem, de Chris ezt nem hagyta ezért az álamnál fogva maga felé forditota a fejemet pár másodpercig el vesztem a tenger kék szemeibe de gyorsan le sütötem a szememet mikor meg láttam, hogy Chris kajánul el vigyorodik. Percekig álhatunk ott, ezért muszály voltam meg szolalni.

-C-Chris mit szeretnél? - mondtam alig halhatoan

-Téged - sutogta

Hatalmasra tágultak ki a szemeim Miaz hogy engem? Egyáltalán mi ez az egész?

-Chris nekem barátnőm van akit szeretek - néztem a szemeibe

-Tudom jol! De akkor miért bámulod a számat már perceken át? - nézet ő is a szemmembe mert eddig a számat nézte

Egyből le sütötem a szememet szégyenemben
Hogy nem vettem észre, hogy a száját bámulom? Egyáltalán miért bámultam, baszus nekem barátnőm van akit szeretek teljes szivemből! Mivan velem?

-V-véletlen volt - védtem magamat

-Véletlen volt persze, most azt várod, hogy higyjem el? - egy aprot bolintotam - elhiszem! De akkor miért vagy el pirulva, miért gyorsult fel a légzésed? Ha? Véletlenül? - vonta össze a szemöldökét

-Nem tudom én sem, oké? Nem értem magamat - mondtam egy kicsivel hangosabban

-De tudod jol, hogy mi bajod van! Eddig probáltad el nyomni a fiukhoz valo vonzodásod és tökéletesen el zártad magadban de amikor meg láttál ez a zár fel nyilt mert én vagyok a kulcs hozzá - sutogta

Imádtam mindig ezt Chrisben, hogy mindig ilyen költöien fejezi ki a szeretetét
Najo Seb most álj le ilyen gondolatokal!

-Lehett vonzodok a fiukhoz de hozzád nem és - probáltam el mondani de bele vágot

-És barátnőd van, blah blah, igen tudom! - forgata a szemét - holnap találkozunk az irodádba mondjuk olyan 7-kor amikor már nincs ott senki még Trixi sem, el beszélgetünk egy jot - kacsintot

Ezeket mind végig a számra sutogta, megse várva a válaszomat vette el a karját a fejem melöl és engedet el, de én csak ott áltam tovább Chris kuncogása zökentet ki a gondolataimbol. Mentem volna be Trixihez vissza de hirtelen Chris magához huzzot és egy puszit adot a számra, amikor el engedett én hatalmas szemekel néztem, hogy le megy a konyhába vissza Dave-hez.
Najo, ez nem történt meg, ez egyszerüen csak NEM! Nem történhet ez meg velem! Egyszerűen csak el akarok inne tünni nem is innen hanem az egész világrol!! Holnap pedig találkozni akkar velem, amikor nincs senki bent, ezt nem hiszem el! Ez csak egy pilanatnyi gyengeség volt, csak a régi emlékek miatt történt ez csak ezek miatt viselkedtem igy, én Trixit szeretem nem Christ. Csak Trixi van nekem!
Probáltam magam nyugtatni, ami egy kicsit segitet is. Mielött be mentem volna Trixihez rendeztem a kalapálo sziverésemet, hogy ne legyen fel tünő neki a viselkedésem.
Amikor be nyitotam Trixihez kiváncsiskodo tekintetel nézet rám, én pedig egy aprot mosolyogtam, hogy megnyugtasam, hogy nem történt semmi. Persze ez Trixinek nem volt elég ezért amikor le ültem egyből meg kérdezte, hogy mi történt kint. Rajtam egyből urrá lett a pánik szerűség.
Nem fogom neki el mondani az igazat hiába sosem szoktam neki hazudni. De ha ezt el mondanám neki szerintem fel pofozna és el küldene melegebb éghajlatra. Vagyis egy nyugtató mosolyal csak annyit mondtam Trixinek hogy...

-Csak találkozni akar holnap - meg rántottam a válamat

-Ennyi? Azt hittem több mindent akart mert sokáig voltatok kint - kulcsolta össze az ujait az ennyémel

Mosolyogva figyeltem a kezünket, és egy puszit nyomtam a homlokára

-Azért tartott ilyen sokáig, mert egyeztetünk - nyeltem egy hatalmasat

-Amugy nem felejtetél el valamit? - kérdezte Trixi

Ilyedve pillantotam rá, mert nem értetem miről beszél

-Nem, vagyis szerintem nem - vettem egy mély levegőt

-Nem? Seb már vagy 2 orája az irodába kéne lennünk - mondta mosolyodva

-Uuh, baszus tényleg! Menjünk vagy már mindegy? - érdeklödtem

-Szerintem még menjünk be azért - ált fel az ágyrol

Én csak bolintotam egyet és Trixivel együtt le mentünk Dave és Chris-hez.
Amikor le értünk és meg láttam Christ a lélegzet vételem ujbol fel gyorsult de probáltam normálisan viselkedni, amikor Chris is rám nézet és rám kacsintot amivel elérte, hogy el piruljak. Najo mi a fészkes franc van velem?
Gyorsan el köszöntem Dave és Christől mert még Trixi valamit mondott mèg Dave-nek ezèrt ott maradt.
A kocsiba be szàltam ès a fejemet a kormànyra hajtottam ès probàltam le nyugodni.
Pàr perc múlva Trixi is a kocsiba ült, furàn nèzet ràm egèsz úton de probàltam nem figyelembe venni.

-Nem èrtem Christ! -szolalt meg hirtelen

-Mièrt? -nem èrtetem

-Ha fiúkhoz vonzodik akkor mièrt lànyokal van együtt? -gondolkodot

-Szerintem nem meri fel vàlalni,mert fèl, hogy ha felvàlalja akkor a cègnèl mindenki le nèzi ött ès hàt Chris elèg èrzèkeny -mosolyodtam el halvànyan

-Èrzèkeny? Chris? Ö az az ember aki szerintem semennyi èrzelem nincsen -nèzet ràm undorodva Trixi

-Igen èrzèkeny! Vannak èrzelmei! -mondtam gondolkodàs nèlkül

Nem Christ akarom vèdeni de Trixinek ebbe nincs igaza. Igenis vannak èrzelmei Chrisnek ès hàt az is ki derült ki felè.

-Fura vagy -simitot Trixi a karomra

-Csak kicsit fel kavart ez a Chris dolog -mondtam nyugodtan

-Nem csak tèged -fejèt az ablakra döntöte

Ezek utàn nem szollatunk meg tudom, hogy èrzèkel valamit de nem meri el mondani. De egyszer úgy is szembe kell hogy àljak vele ès felelni minden kèrdèsère amit a kis fejèbe összeszedett.

/Oohh mi lesz itt....? /