Trixi Parker vagyok, egy 28 éves. Átlagosnak mondom magam, de apám miatt nem lehetek az! Miért? Mert apámnak van egy nagy cégje ezért elég ismert vagyok. A "hírnevem" miatt nem tudtam nagyon barátokat szerezni de az egyetemen össze ismerkedtem Kate...
Muszály voltam el menni a kórházból, mert át kellett mindent gondolnom. Ezért a közeli kávézoba ültem be. Körülbelül fél órája ülök itt, de egyszer arra lettem figyelmes miközben kifelé néztem az ablakon, hogy Chris fut a kocsijához. Hogy került ide Chris? Nem akartam ezen gondolkodni inkább fogtam a cuccomat és vissza mentem Seb-hez,mert tudom, hogy aggódik, hogy hol vagyok. Korházba érve a lifthez sétáltam és az emeletre mentem. Amikor fel értem a Seb szobájához sétáltam ahova be is nyitottam. Nem az a látvány fogadot amire számítottam, mert Seb a saját ruháiba volt és ebben a pilanatban pakol a táskájába.
-Te mit csinálsz? - mentem közelebb
-Pakolok - mutatot a táskájára
-Igen azt én is láttom! De miért? - próbáltam nem kiabálni
-Mert haza megyek - mosolygot rám
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Ne, ne mosolyogj! Neked még nem lehet haza menni! Komában feküdtél 1 hónapig! - lettem idegesebb
Komolyan mint egy gyerek
-De én haza akarok menni és haza is fogok - pakolt tovább
-De - probáltam érvelni, hogy miért ne menjen haza de bele vágot
-Nincs, de! Remekül vagyok, rendben? Nincs semmi bajom, ezért haza mehetek - nyugtatot
-Az orvos tud erről? - húztam fel a szemöldökömet
-Ömh - gondolkodott el - nem - mondta
-Nem? - kérdeztem vissza
-Nem - rántotta meg a vállát
-Te nem vagy normális - mondtam ki az igazat
-Igen, tudom - mosolygot
-Azt gondoltam - forgatam meg a szememet
-Ma este rá érsz? - nézet rám
-Igen, miért? - húztam össze a szemöldökömet
-Eljönél velem egy randira? - kérdezte halkan
Mielött válaszoltam volna, át gondoltam mindent. Meg bántott nem is kicsit de láttom rajta, hogy probálja jóvá tenni.
-Igen - mosolyogtam rá halványan
-T-tényleg? - nézet rám értetlenül
-Igen - mosolyogtam rá
Ő is rám mosolygot. El vesztem a tenger kék szemeibe annyira hiányzot ez az érzés amit akkor érzek amikor a szemébe nézek vagy amikor a közelében vagyok. Seb közelebb lépet hozzám és a derekam köré fonta a kezét. De mielött történt volna valami a fejben csapot a fel ismerés.
-S-Seb - húzodtam el tőle
-Sajnálom - lépet távolabb
-S-semmi baj! Neked nem menned kéne? - néztem a táskájára ami már be volt pakolva
-De igen! Haza dobjalak? - indult ki felé
-Ha nem baj akkor igen - mentem utána
-Dehogy baj - nevetet
De hiányzot ez a nevetés
Erre a gondolatra el mosolyodtam de szerencsère ezt nem látta. Amikor ki értük a korházbol meg csapot a hideg levegő ami az ősszel jönn. Ezért gyorsan a kocsihoz mentünk ahová be is ültünk. Az egész úton csendben voltunk csak a rádió volt az egyetlen zaj. Én a gondolataimba voltam merülve és láttam, hogy Seb is gondolkodik valamin. A gondolataimbol fel ébredve rá jöttem, hogy nem is tudja, hogy el költöztem ezért nem jo irányba jövünk.
-Seb nem erre kel menni - figyelmeztettem
-De az apád erre lakik vagyis te is - nézet rám értetlenül
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-El költöztem - világositotam fel
-Hová? - húzódott le a kocsival
Le diktáltam az új cimemet és most már jó irányba mentünk. Amikor haza értem Seb felé fordultam.
-Köszi, hogy haza hoztál - néztem rá hálásan
-Neked bármit - mosolygot el halványan
-Akkor este találkozunk - mosolyodtam el
-Igen, este - mosolygot rám
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ki száltam az autóból és a bejárat felé vettem az irányt. Mielőtt be léptem volna a lakásba utoljára intettem Seb-nek.
Itt is lennék a következő részel remélem tetszik😌 Azt is remélem, hogy jol telik eddig nektek az iskola! Nem sokára hozom a következő részt💗
