Trixi Parker vagyok, egy 28 éves. Átlagosnak mondom magam, de apám miatt nem lehetek az! Miért? Mert apámnak van egy nagy cégje ezért elég ismert vagyok. A "hírnevem" miatt nem tudtam nagyon barátokat szerezni de az egyetemen össze ismerkedtem Kate...
Örültem neki, hogy ennyire tetszik neki, hogy ide hoztam. Remélem a későbbi ajándékomnak is igy fog örülni. Most éppen a hullámvasútra akar fel ülni amit én nem nagyon várok. A hullámvasúthoz érve meg torpantam, Trixi értetlenül nézet rám.
-Mi a baj? - kérdezte
-S-semmi csak.. - sohajtottam
-Te félsz? - mosolygot rajtam
-Nem, nem - probáltam kifogást találni - na jó de, félek - mondtam ki az igazat
Trixi el kezdet nevetni rajtam, én pedig bosszúsan néztem rá
-Nem vicces! - szóltam rá
-Bocsi, bocsi - törölte le a könnyeit - ha nem akarsz akkor nem kell fel ülnünk- húzott volna el onnan de nem engedtem
-Te fel akartál ülni akkor, fel ülünk! Nem fogom el rontani ezt az én gyerekes félelmem miatt- húztam vissza
-Seb, ha nem ülünk fel nem fog össze dölni a világ! - nyugtatót - menjünk vattacukrot enni - sietett oda a vattacukroshoz
Vattacukoral a kezünkbe, sétáltunk és beszélgetünk. A vattacukor után be mentünk egy 80-as évekbeli játék terembe
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Trixi csillogó szemekel nézet körbe
-Tetszik? - kérdeztem
-Nagyon! Imádom a régi stílusú dolgokat - mosolygot
-Akkor gyerünk játszani - mosolyogtam rá
Elkezdtünk játszani. Nagyon élveztük főleg én, mert gyermekkori emlékeket hozzot fel ez az egész hely.
Szerintem egy órája már játszunk, ezért rá néztem az órámra, hogy időben vagyunk e, láttam, hogy pár perc és menünk kell ezért szóltam Trixinek aki most kosarakat dob
-Trixi- mentem oda hozzá
-Igen? - fordult felém
-Menünk kell - mutatam az órámra
-Okés! Dobhatok még egyet mert le fog járni az időm - vett kezébe egy labdát
