purr-fect /LS/

Don't move, honey

Mikor Anne visszatért a dobozzal a kezében, Louis még mindig a göndört figyelte árgus szemekkel. Soha nem lehet elég elővigyázatos az emberekkel szemben. Bármikor rátámadhatnak. Ráteszik a nyakára azt a szoros láncot és annál fogva végigrángatják az folyosón, és beviszik egy kínzó szobába, ahol mindenféle kísérleteket végeznek rajta, ami elmondhatatlan fájdalommal járt neki. Csupán az emlék felidézése is fájt neki. 

A lakásban kifejezetten meleg volt, de Louis annyira átfázott az éjjel, hogy a hideg rázta. Fogai összekoccantak és, amikor Harry aggódva felé nyúlt, ő ijedten hátraugrott. Egy kicsit még mindig tartott tőle, hogyha akár egy pillanatra is, de másfelé néz, akkor foglyul ejti őt és visszaviszi arra a szörnyűséges helyre. Attól függetlenül, hogy ez a két ember kedves volt vele, és semmi olyat nem tettek, amivel fájdalmat okozhattak volna neki, ő mégis bizonytalan volt velük szemben. Jobb félni, mint megijedni. 

- Arra gondoltam, hogy miután kitisztítottam a sebeit, akkor lefürdethetnénk - tanácsolta Anne és, amikor a hibrid elé ért, elfintorodott. - Nagyon büdös szegénykém. 

- Megyek, teleengedem a kádat - mondta Harry és a fürdőbe igyekezett, hogy minél előbb megteljen a nagy kád vízzel. Teleöntötte a kedvenc málnás habfürdőjével, majd visszaszaladt a nappaliba. - Szerintem megfázott odakint. 

- Minél előbb el kéne látni a sebeit, mielőtt elfertőződhetnének, de nem engedi, hogy hozzáérjek - sóhajtott fel tehetetlenül Anne, majd Harry felé fordult. - Esetleg te megpróbálhatnád.

- Jó - motyogta izgatottan és Louis elé térdelt, aki már teljesen a kanapé háttámlájához préselődött. Kedvesen elmosolyodott és megpróbált szót érteni a rémült hibriddel. - Nem akarunk bántani téged. Anya lefertőtleníti a csúnya sebeidet, aztán pedig veszünk egy forró fürdőt és nyugodtan aludhatsz. Mit szólsz hozzá?

Louis továbbra is félve figyelte őt, majd kissé rekedten megszólalt: - Nem fáj?

Harry megrázta a fejét, majd lassan felült az aprócska cicafiú mellé a díványra. Louis bízott abban, hogy a göndör igazat mond, így amikor Harry ismét megpróbált hozzányúlni, már nem húzódott el.

- Jól van, nagyon ügyes vagy - suttogta neki, finoman felemelve a fájós könyökét. - Most anya is hozzád ér, kérlek, hogy ne húzódj el, mert akkor csak rosszabb lesz. Inkább csak figyelj rám. Én - mutatott magára, mire Louis érdeklődve fürkészte az arcát. Annyit megértett, hogy nem szabad most mozognia, mert akkor fájni fog. 

Anne-t lenyűgözte, hogy a fia képes volt megszelídíteni a halálfélelmet érző hibridet. Lassan a sebhez emelte a kezét, hogy megnézze, mennyire súlyos az eset. A szakadt anyagot félrehúzta, hogy jobban rálásson.

- Nem vészes, csak a vért le kell törölni, a vágások sem olyan mélyek - nyugtatta meg Harry-t, aki nagyon aggódott a kis csöppségért. - Viszont így nem férek hozzá eléggé, le kéne vennünk ezt a rongyot róla. 

- Most leveszem rólad ezt - mondta Harry és rámutatott a hibrid ruhájára, de Louis sajnos nem értette a mondanivalóját, pedig nagyon igyekezett. A göndör úgy gondolta, hogy a beszéd helyett inkább mutogatni fog, hátha úgy többre mennek, így hát Louis-ra mutatott, majd lehúzta a melegítő felsőjét. A hibrid értetlenkedve lenézett a ruhájára, majd a cipzárt megfogta és lehúzta egészen a mellkasáig. Újra Harry-re nézett, hogy azt csinálta-e, amit kért tőle, mire az hevesen bólogatni kezdett. - Ügyes vagy! Most bújj ki az ujjából! - mondta és meg is mutatta neki saját magán, hogy mit kell csinálnia. 

Louis bizonytalanul ugyan, de tette, amit kértek tőle, így már mezítelen felsőtesttel ült előttük. Enyhén szőrös mellkasán szúrás- és égésnyomok látszódtak, kezeit kék és lila foltok díszítették. Harry szíve összeszorult a látványra. Legszívesebben magához ölelné, és addig szeretgetné, míg el nem feledteti vele az összes szörnyűséget, amit ezzel az ártatlan lélekkel tettek.