➊➒-𝕵𝖔

184 11 0
                                    

Jo pov

Amikor mindketten megnyugodtunk, javaslom Rue-nak, hogy le kéne mosni az öklét. Elég csúnyán szétütötte és félek, hogy súlyos kárt tett magában. Nem akartam erről is kérdezni, egyelőre elég volt ennyi mára, valószínű én sem bírnám már. Szinte teljesen kijózanodtam ennyi drámától. Furcsa. Olvastam valahol, hogy az ember kijózanodik egy alapos beszelgetéstől, de ami még furcsább, hogy igaz.

-Hülye vagyok, tudom.-mondja Rue, miközben mosom az öklét.

-Nem mondtam semmit.-mosolyodok el.

Rue hirtelen felszisszen a fájdalomtól.

-Bocsi, bocsi.-aggodalmaskodom.

-Semmi baj.

Miután végeztünk visszamennék a szobába, de Rue megállít.

-Tűnjünk el innen. Már semmi kedvem bulizni. Neked van?

-Nekem se. Mehetünk, de hogy? Hero úgyse visz el, mert részeg, ahogyan Reb is.-közlöm.

-Nyugi bébi, mehetünk hozzánk. Kevesebb, mint 20 percnyi sétára lakok innen.

-H... Hozzád? Még sosem voltam nálatok, mit-félbeszakít Rue:

-Shhh, nyugi. Minden okés lesz. Jó?

-Mehetünk.-csak ennyit mondok és megfogom a kezét, mire elmosolyodunk.

15 perccel később

-Nem kell ennyire félned.-nevet Rue és megrázza a kezemet, ami az övében van.

-Nem is félek. Csak még sosem hívtál át magadhoz, ezáltal sosem voltam nálatok.-felnézek a csodálatos, csillagos égre.
Nem tudom, hogy sétáltam-e már valaha ilyen későn.

-Nyugi nem lesz semmi gebasz, anyám kivételesen tudja hol voltam és azt is mondtam, hogy lehet valakivel jövök haza.-mondja, majd beleszív egy utolsót cigarettájába, aztán eldobja a csikket.

-Micsoda? Most még jobban izgulok.

-Hát, megérkeztünk.-mondja és a fejével egy házra int.
Én csak veszek egy nagy levegőt.

-Lehet csendben kell maradnunk. Nem tudom anyám éjszakás-e, de a húgom tuti itthon van.- mondja az ajtóban.

-Rendben.-suttogom, majd benyit.

Kézen fogva elvezet a szobájához. Időm sincs körülnézni. Bezárja magunk mögött az ajtót és elkezd vetkőzni, mire leesik az állam.

-Mi-mit csinálsz?-dadogom, valószínűleg elpirulva.

-Levetkőzöm alváshoz? - néz rám, majd feloltja a kislámpáját a komódon.

-Értem-szólok majd nyelek egy nagyot.

-Mit hittél?-kérdezi kaján mosollyal az arcán.

-Hagyd abba! - mondom neki játékosan, mire felnevet. -Az öklödet le kéne kezelni.

-Hagyd. Máskor se kellett vele semmit csinálnom, majd begyógyul.-mondja, majd hirtelen felkapja a fejét, mert leesik neki, hogy elszólta magát arról, hogy ez egy szokása.

-Majd máskor beszélünk erről, ígérem.

-Nem kérdeztem semmit. Nyugi, majd ha szeretnéd elmondod. Okés?-befekszek az ágyba, amit most csinált meg nekünk.

-Köszönöm, hogy ilyen... tökéletes vagy. - suttogja oda nekem, megpuszilja a homlokomat és leoltja a lámpát.

-Egyébként... mostantól ruhástól alszol? Csakmert eddig már aludtunk párszor együtt és sose volt sok gönc rajtad, főleg nem egy ilyen. -mondja miközben felém fordul és érzem a hangján, hogy mire akar kilyukadni.
Nincs ellenemre a dolog, ezért belemegyek a játékba, de valószínű már észrevette a felgyorsuló légzésem miatt az izgatottságomat.

-Túl fáradt és részeg vagyok ahhoz, hogy levegyem... magamnak.-közlöm vigyorral az arcomon és én is felé fordulok.
Az utolsó szót csak halkabban mondtam ki, de tudom, hogy hallotta, mert most szótlanul próbál magához térni.
Igazából én is meglepődtem magamon. Úgy látszik ezen az estén tényleg kibújtam az egyébként uncsi bőrömből.

-Segíthetek, ha nincs ellenedre.-mondja és gyengéden megérinti a derekamat.

-Hát, még gondolkozom rajta. - ingerlem, mire ő azonnal megszorítja a csípőmet és magához ránt én meg halkan felkiáltok.

-Még mindig? - leheli a számba.
Megszólalni sem tudok.

A következő pillanatban mohón lecsap az ajkamra és én azonnal viszonzom a csókot. Nem habozik, bedugja a nyelvét a számba és úgy csókol, mint aki még sosem ízlelt. Imádom amikor ilyen. Imádok mindent amit csinál velem, egyszerűen izgalmas és iszonyúan jó! Néha bűntudatom van a sok piszkos dolog miatt amit csinálunk, de annyira élvezem!

Egy gyors mozdulattal felém kerül és erőszakosan nekem dörzsöli a testét, mire a szájába nyögök. Lehúzza a bugyimat, majd hirtelen felül, megragadja a karomat és felránt engem is ülő pozícióba. Izgalom fut végig a testemen, mert fogalmam sincs, hogy mi következik.
Lenéz a mellemre és már nem érzem azt a furcsa zavart, mint legelőször. Mellette szexinek érzem magam.

-Olyan szexi vagy, Istenem! - mondja Rue, szinte megismételve a saját gondolataimat és azonnal rátapad a mellemre ajkaival. A ruhámnak nem túl nagy a kivágása, de ahhoz elég nagy, hogy ő tökéletesen hozzáférjen a kebleimhez. Őrjítően jó érzés amit csinál.

-Rue! - nyögök fel, mert nem bírom tovább.
Rue abbahagyja amit csinált én pedig csalódottan nézek rá, majd leesik.
Hangos voltam.

-Csöndben kell maradnod bébi. Meg teszed nekem?-súgja a fülembe olyan szexi hangon, hogy valószínűleg már teljesen készen állok odalent arra, amit tenni fog velem. - Ezt igennek veszem. - mondja és ezután olyan dolgokat teszünk egymással, amiket még a legkedvesebb barátainknak se mondanánk el soha.

---

Hi! Igazából nem tudtam, hogy mi legyen a smut dologgal, ezért így csináltam meg a végét. Ez volt az utolsó ilyen fajta rész a sztoriban.
Már csak pár fejezet van hátra. Puszi🤍

𝕰𝖚𝖋ó𝖗𝖎𝖆 𝖋𝖋 ✨//befejezettNơi câu chuyện tồn tại. Hãy khám phá bây giờ