𝕰𝖕𝖎𝖑𝖔𝖌𝖚𝖊-𝖚𝖙𝖔𝖍𝖆𝖓𝖌

147 9 1
                                    

Jo pov

3 évvel később

-Bébi siess, nem késhetünk el a nagy napról!-érzem a gúnyt a hangjában, de most nem törődök vele.

-Már kész vagyok!-kiáltom és kilépek a hálónkból.
Végignézek Rue-n és eláll a lélegzetem. De ahogy látom ő sem tud megszólalni. Nagyon szexinek találom a fekete-fehér öltönyében.

-Gyönyörű vagy.-súgja oda, amikor közelebb húzott magához.

-Te pedig nagyon helyes. - puszilom meg az arcát, mire ő elkezdi csókolgatni a nyakamat. - Rue, állj. Tényleg indulnunk kell. - mondja a szám, de a testem teljesen mást üzen.

10 perc múlva már a kocsiban ülünk. Szerencse, hogy volt annyi önkontrollom, hogy le tudtam állítani Rue-t. Különben sosem indulunk el.

1 órával később

-Igen, akarom.-mondja hatalmas mosollyal az arcán.

-Ezennel házastársakká nyilvánítom önöket. Megcsókolhatja a menyasszonyt!-mondja a pap, mire Hero szenvedélyesen megcsókolja legjobb barátnőmet, Rebeccát.

A tömeg felállva tapsol. Rue-ra nézek és örömmel látom, hogy neki is mosoly bujkál szája sarkában. Én már kisírtam magam.

A lagzi nem a legpuccosabb, viszont rengeteg vendég van. Nem csodálom, hisz amióta a bátyám kiadta a káros addikciókról való lemondásról szóló könyvét szinte luxus életet élnek együtt és mindent megengedhetnek maguknak. Annyira örülök, hogy Rebecca ilyen jó hatással volt Hero-ra. Sokkal jobb a kapcsolatunk, majdnem minden nap beszélünk és már igazi testvéreknek tekintjük egymást. Egyáltalán nem sajnálom tőlük ezt a fényűző életet, mindketten megérdemlik az őszinte boldogságot.

Egyébként én sem panaszkodhatok. Van egy tökéletes gyakornoki állásom egy kísérleti laborban. Nagy álmom, hogy egy független nő legyek az STEM-ben és jó úton haladok felé. A labor közel van az egyetemhez, aminek a hallgatója vagyok. Legfőképpen biológiát tanulok és imádom. Kevin is idejár és nagyon jóban maradtunk. Rue már megbarátkozott vele. A régi csapattal, már kevésbé ápoljuk a kapcsolatot. Noah-val és Reb-ékkel néha összeülünk egy italra vagy ilyesmi, de semmi több. Nem is bánom, hogy megkomolyodtunk és kiszakadtunk abból az önpusztító társaságból valamint életmódból.

Az egyetem és a labor mindössze fél órára vannak a lakásunktól. Igen, együtt élek Rue-val. Már több mint másfél éve összeköltöztünk és nem is lehetne jobb vele az élet. Csodás apartmanunk van, kedvesek a szomszédaink és van egy Gia nevű cicánk is. Rue húga után kapta a nevét, mert mindenáron azt akarta, hogy róla nevezzük el. Velük, tehát Giával és Rue anyukájával is tökéletes a kapcsolatom. Kedvelnek engem és tudjak, hogy én segítettem Rue-nak kimászni a gödörből. Lassan 3 éve tiszta és nem is lehetnék rá büszkébb. Teljesen összeszedte magát. A csoportterápiáján indult egy program, ami lehetőséget adott neki arra, hogy pszichológiát tanuljon 2 évig. Ma egy híres pszichológus asszisztense és rengeteg embernek segít. Nem is lehetnék belé jobban szerelmes. Persze néha veszekszünk, de csak apróságokon és úgy érzem ilyen viták kellenek is a kapcsolatunkba.

Sosem fogom elfelejteni a pillanatot amikor benyitottam a lakásunkba és letérdelve várt. Rózsaszirmok mindenhol és félhomály. A legtökéletesebb gyűrűket választotta. Miután igent mondtam 1 óráig nem tudtam abbahagyni a sírást. Annyira egyszerű és mégis megható volt. Azóta ezerrel tervezem a nyári esküvőnket és meglepő módon Rue mindenben segít.

Gyönyörű életünk van és ezt mind neki köszönhetem, ő pedig nekem. Sosem az volt a célom, hogy "megjavítsam". Én csak szerettem, mint ahogyan most is. És mi vagyunk az élő példa arra, hogy a szeretet mindent felülmúl.

Hajnali 4:12

-Hát ez nagyon fárasztó esküvő volt.-mondja Rue, miközben veszi le a cipőjét.

-Igen, főleg, hogy én kitáncoltam a lelkemet is. - kuncogok.

-És még részeg is vagy kicsit. - mondja azzal a sunyi vigyorral az arcán, amit úgy szeretek.

-Tudom, hogy viccesnek találsz amikor be vagyok csiccsentve, szóval ezt most nem veszem magamra. - mondom játékosan és mindketten befekszünk a puha ágyunkba.

-Mindig vicces vagy.

-Elnézést?-mondom felháborodott hangon, mire elneveti magát.

Nem tudom megállni, én is vele kuncogok.

-Szeretlek, Jo. - mondja komolyan miután abbahagytuk a kacagást, majd végigsimítja az oldalamat.

-Tudom, hogy csak a testem miatt. - mondom játékosan.

-Talált, süllyedt. - mondja és azonnal felém kerül.

-Én is szeretlek Rue. - mondom két csók között.

Ezután újra és újra elmerülünk egymásban, tudva, hogy örökké szeretni fogjuk a másikat.

𝕰𝖚𝖋ó𝖗𝖎𝖆 𝖋𝖋 ✨//befejezettNơi câu chuyện tồn tại. Hãy khám phá bây giờ