𝕰𝖚𝖋ó𝖗𝖎𝖆 𝖋𝖋 ✨//befejezett

➊➊-𝕵𝖔

Jo pov

Ahogy hazaérek suliból rögtön elkezdek készülődni. Igaz, még korán van, de úgyse tudnék mást csinálni. Mi kellhet egy ilyen kiruccanásra? Hero nincs itthon, tehát nem tudom megkérdezni. Tényleg... Vajon hol lehet?

Fél órája csak turkálok a ruháim között, amikor meghallom a bejárati ajtónk nyitódását. Kisietek a szobámból, és döbbenten nézek a személyre, aki az ajtónkban áll.

-Rebecca!-kiáltok fel boldogan, odasietek és szorosan átölelem őt.
Nagyon régen láttam az egyetlen embert, akivel jóban voltam a régi iskolámban. Évfolyamtársak voltunk és elég jól kijöttünk, hát még milyen jóba lettünk, amikor Hero elkezdte hazahordani hozzánk.

-Jo! - kiált fel hangosan, miközben viszonozza az ölelésem.

-Beengednétek? - szólal meg Rebecca mögött a mostoha bátyjám a lány csomagjaival, mire elengedjük egymást.

-Te hogy-hogy itt? - kérdezem izgatottan a lányt.

-Hero fehívott, hogy van-e kedvem lejönni a hétvégére hozzátok, és a következő pillanatban már ott is állt a kocsijával a kapunk előtt, hogy elhozzon. - néz Rebecca Herora áhítattal, majd nyom egy puszit az arcára.

-Örülök neki. - mosolygok rájuk. - De várjunk! Akkor este nem megyünk el? - kérdezem Hero-t értetlenül.

-Hova nem megyünk el? - kérdezi Rebecca felhúzott szemöldökkel.

-Csak a tóra bandázni pár ittenivel, bébi.-válaszolja Hero. - Dehogynem megyünk. Reb is jön velünk. - néz rám fülig érő szájjal, majd átkarolja barátnője derekát. - Rendben? - kérdezi Rebeccát.

-Persze, örülök, hogy kimozdulunk. - mosolyog a lány és hátra simít egy hosszú, tejszőke tincset a hajából.

-Király! Akkor, ha már itt vagy segítenél kiválasztani, hogy mit vegyek fel? - nézek boci szemekkel Rebeccára.

-Igen, megyek is! - mosolyog.-Ha megbocsájtasz, akkor most itt hagylak. - mondja Heronak és neki támasztja homlokát a fiúénak. Olyan meghitt a pillanat, hogy inkább elindulok a szobám felé.

-Rendben, de ne sokáig hagyj egyedül! - szól Hero Rebecca után és amikor visszafordulok csak annyit látok, hogy Hero játékosan megcsapja Rebecca fenekét, miközben ő felém tart.

Több órányi nézelődés után Rebecca kijelenti:
-Semmilyen elfogadható ruhád nincs, csajszi.

-Miről beszélsz? Szerintem nagyon is szép ruháim vannak.-védem meg magam.

-Ez így van, de ma kiruccani megyünk, ha jól tudom. És oda nem szép, hanem valami dögös ruha kell.-válaszolja, és látom rajta, hogy próbál nagyon kedvesen fogalmazni.

-De egy tópartra megyünk. Fázni fogok! - mondom neki felháborodottan.-És amúgy sincs semmilyen "dögös" ruhám. - közlöm vele és idézőjelet rajzolok az ujjaimmal a levegőbe, amikor kimondom azt a bizonyos szót.

-Kölcsön tudok adni valamit azokból, amiket elhoztam.-vigyorog rám.

-Köszönöm, de arra semmi szükség.

10 perc múlva Rebecca ruháit próbálgatom. Meglepődtem, amikor kiderült, hogy majdnem egy a méretünk. Ő sokkal vékonyabb mint én, és én mellbőségben is sokkal nagyobb vagyok mint Reb. Ő sem öltözködik kirívóan, akárcsak én. Bár az igaz, hogy van 1-2 durvább cucca.

-Nézd!-kiált fel Rebecca és felemel egy nagyon szép ruhát. Egyberészes, barack színű ruha, a teteje rövidujjú és nem túl mély kivágású. Az alja rövidgatya szerű, míg a derekán van egy fekete öv, így kihangsúlyozná a csípőm. Csodaszép!
-Tetszik?- kérdezi.