𝕰𝖚𝖋ó𝖗𝖎𝖆 𝖋𝖋 ✨//befejezett

➒-𝕵𝖔

Jo pov

Micsoda? Ez most csak egy vicc? Mert nagyon nem vicces. Nem értem. Azok után, amit pénteken művelt vagy inkább műveltünk azt hittem, hogy a minimum, hogy jóban leszünk. Nagyon fájnak az üzenetei, be kell vallanom. Még soha nem éreztem olyat, mint aznap este. Az a csók! Még sosem csókolóztam így, nyelvvel senkivel. Nemhogy egy lánnyal! Életemben egyszer sem gondoltam arra, hogy én ilyesmit valaha is csinálnék. Mindig is azt hittem, hogy nálam csakis a fiúk jöhetnek szóba, nem is gondolkodtam az ellenkezőjén. Legalábbis eddig. Ha jobban belegondolok úgy igazán sosem vonzottak a fiúk. Csak az elvárások miatt voltam együtt egyel még régebben. Nem tudom mi volt az pénteken, de többet akarok belőle. Nem mondok le róla ilyen könnyen. Nem ismer még Rue ha azt hiszi, hogy ennyivel lepattintott. Elalvás előtt még sokat gondolkodok ezen, majd elnyom az álom.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Másnap suliban képtelen vagyok nem Rue-t bámulni. Egyedül ülök ebédkor, amikor egyszercsak azt veszem észre, hogy valaki leült mellém.

-Hali! Emlékszel rám a péntek esti buliról? - szólít meg a titokzatos, jóképű srác. Megörülök neki, mert nagyon szimpatikus volt.

-Szia! Hát persze hogy emlékszem! Végül megnyerted a fogadást? - kérdezem, miközben rámosolygok.

-Nem. Buktam 10 dolcsit. - mondja és úgy tesz, mint aki nagyon szomorú emiatt. Akaratlanul elnevetem magam, mire ő is velem nevet.

-Hát, nagyon sajnálom. - szólok neki, mintha tényleg átérezném "szomorúságát".

-Hé, nincs kedved valamikor megismételni, de most úgy, hogy nem vonszol el tőlem egy tetkós pasas? Egyébként ő a barátod volt?-kérdezi kifürkészhetetlen arccal.

-Jézusom! Dehogy! Ő a testvérem. Jobban mondva féltestvérem. Ja, és egyébként lenne kedvem megismételni. - mondom mosolyogva.

-Remek. Akkor majd írok.-közli és mire megszólalhatnék, már fel is pattant mellőlem.

-Szia Jo! - veti oda a válla fölött, már háttal nekem.

-Várj! Még a nevedet sem tudom! - kiáltok utána színlelt felháborodással.
Megfordul és így szól:

-Sam. Sam Larsen. - mondja, és már el is tűnt a jóképű arcával és a csodálatos fekete bozontjával együtt.
Aranyos fiú. Nem tudom mik a szándékai felém, de nekem ártatlannak tűnik. Fogalmam sincs, miért mondtam rögtön igent a találkára. Csak úgy jött, át se gondoltam. Aztán az is eszembe jut, hogy ő tudta a nevemet. Emlékezett. Pedig csak egyszer mondtam el és akkor is bömbölt a zene. Milyen figyelmes!
Miközben ezen agyalok körül nézek az ebédlőben. Ekkor megpillantom Rue-t, ismét egyedül ülni asztalánál. Elfog a kísértés és mielőtt meggondolhatnam magam, már ott is állok az asztala előtt.

-Szia! Nyugi, nem rádcuppani jöttem, mint ahogy azt te valószínű hiszed. Csak szeretnék veled egy normális viszonyt, ha már osztálytársak vagyunk. - mondom és elmosolyodom. Komoly arcot vág, valószínű próbálja feldolgozni a hallottakat.

-Aham. - csak ennyit szól szokásához híven.

-Mit gondolsz? - kérdezem és leülök mellé, de figyelek a kellő távolságra köztünk.

-Mit beszéltél azzal a Sam gyerekkel? - úgy meghökkent ez a kérdése, hogy először fel se fogom.
Kis csend után hozzáteszi: -Huh?

-Semmi különöset. Csak dumáltunk. -felelem.

-Miről? Honnan ismered? - kérdezősködik tovább.

-Hirtelen nagyon kíváncsi lett valaki. - közlöm vele fülig érő szájjal. - Miért érdekel ennyire? - kérdezem mire komoly arcot vág. - Csak a múlt hétvégi buliról beszéltünk, ahol megismertem.-felelek röviden a sok kérdésére.

-Értem. - motyogja szinte saját magának.

-Na akkor mit mondasz? - kérdezem visszatérve az eredeti témára.
Rám néz azzal a 2 gyönyörű szemével. Úgy tűnik, mintha hosszú perceken át csak bámulnánk egymást. Ez fel is tűnik neki, zavarba jön és elnéz. Zavaromban én is ezt teszem, ekkor megpillantom előttünk elsietni a legbohókásabb tanárunkat,
Ms. Evener-t. Ekkor kiesik a kezéből az a rengeteg mennyiségű papírlap, amit eddig cipelt.

-Ahh, ez a rengeteg sok dolgozat! - sóhajt fel. Ekkor Rue-val egymásra nézünk mire én elkezdek kuncogni, Rue pedig elmosolyodik.
Ms. Evener távozása után nem bírom magamban tartani és elkezdek hangosan kacagni. Rue visszafogottabban, de ő is velem nevet.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

A nap gyorsan eltelik, már csak egy órám van hátra, a biológia. Miközben a szokásos helyemre ülnék le, a tanár felkiált, hogy még senkise foglaljon helyet.
-A mai órától fogva többnyire párokban fognak dolgozni a házi feladatokon, a beadandókon és némelyik órai feladatokon. Mindegyikőjüknek kötelező elfogadnia a párját akit kiosztok neki, és szintén kötelező mellette ülnie.-ledöbbenek.
Nem vagyok csapatban dolgozós típus. És az is lehet, hogy hátráltatna a tanulásban és semmit sem segítene. Az sem egy előny, hogy még senkivel sem ismerkedtem meg az osztályból, kivéve Rue-t.
A tanárnő kiosztja a párokat. Amikor Rue nevét meghallom, titkon abban reménykedek, hogy én leszek a párja. Elszomorordok, amikor nem az én nevem hallom meg.
Már csak én és egy helyes fiatalember maradt, feszülős kardigánban és válltáskával magán. Egyértelmű, hogy ő lesz az én párom. Megbízhatónak és aranyosnak tűnik.
-Végül, de nem utolsó sorban- húzza tanárunk az időt - az új lány, Josephine Langford Kevin Keller párja lesz. -rá nézek a fiúra mire ő rám mosolyog.
Tanárnő a helyünkre utasít minket. Miközben odasétálunk, a fiú felém fordul.
-Szia! Kevin vagyok! De ezt már az előbb is hallhattad. - nevet fel, kicsit sem zavartan, inkább jókedvűen.

-Igen, már hallottam. - mosolygok rá, egy nagyot- Én pedig Josephine, de kérlek szólíts Jo-nak.

-Rendben, Jo. - mindkettőnk szája fülig ér.

A hátralevő 30 percben odafigyelünk az órára. Jó jel, hogy látom, ő is figyel. Múlt héten eléggé jó tanulónak tűnt, de ennyiből ezt nem lehet levonni, tehát még nem merek bizakodni. Kár, hogy Rue nem velem van. Amikor megtalálom a szemeimmel, látom, hogy egy másik lánnyal van. Furcsa idegesség kap el. Még sosem éreztem ilyet. Nem nagyon kommunikálnak, de elég közel ülnek egymáshoz. Meg tudnám folyatni azt a lányt.

-----

Sziaaztoook!
JEZUS MEGLETT AZ 1K OLVASÓ!
Sosem gondoltam volna. Örülök, hogy másoknak is tetszik amit csinálok:)
Nemsokára jövök a kövivel!
puszi🤍
2020.03.02.