𝕰𝖚𝖋ó𝖗𝖎𝖆 𝖋𝖋 ✨//befejezett

➋🅞-𝕽𝖚𝖊

Rue pov

A telefonom idegesítő csörgésére kelek. Jo a karomban van és nem akarom felébreszteni. Nem tudva arról, hogy ki keresett kinyomom a hívást. Ránézek az órára és még csak 8 óra múlt. Pár másodperc múlva ismét csörögni kezd a telefonom. Ingerülten felkapom, meg se nézve ki az.

-Mit akarsz?-szólok bele halkan, de felettébb idegesen.

-Rue?-kérdezi az ismerős hang a vonal másik végén.
Egy pillanatra megáll bennem az ütő. Elveszem a telefont a fülemtől, hogy megbizonyosodjak arról, hogy képzelődöm-e. Tényleg ő az.

-Jules?-kérdezem egy kis szünet után.

-Igen. Tudom, hogy fura, hogy kereslek, de nagyon szeretnék beszélni veled. A városban vagyok és... kell valaki akire számíthatok. - mondja kisebb szünetekkel és én még mindig próbálom összeszedni magamat.

-Én...

-Hmmm, ki az?-ébredezik mellettem Jo.

-Nem egyedül vagy?-kérdezi Jules félig csalódottan, félig idegesen.
Miért ideges?

-Figyelj. Nem tudom, hogy lehet-e róla szó, majd átgondolom. Kibaszott reggel 8 van.-mondom neki amikor magamhoz térek.

-Tényleg nagyon kéne a segítséged. Öhm, az igazat megvallva, ne akadj ki, de itt állok előttetek. - nyögi ki.

-Hogy micsoda? - kérdezem meglepetten és rábaszom a telefont.

Kipattanok az ágyból, kapok magamra valamit és végigszaladok a házon, majd feltépem az ajtónkat.

És igaz. Itt áll velem szemben az az ember, akit egykor a legjobban szerettem és a legjobban utáltam egyszerre.

Elakad a szavam és csak bámulok rá. El sem hiszem, hogy itt van egy hatalmas hátizsákkal és egy biciklivel az oldalán. Megint csak a szelleme játszadozna velem?

De a következő pillanatban szorosan átölel.

-Hiányoztál.-mondja a fülembe.

Én csak mozdulatlanul állok. Fogalmam sincs, hogy mi történik. Ekkor valaki megérinti a vállamat, mire Jules elhúzódik.

-Ez ki? - mondják szinte teljesen egyszerre lenéző hangon.

-Jo, ő itt Jules.-amikor ránézek a szerelmemre látom, hogy megdermedt az előző kijelentésemtől. - Jules, ő itt Jo, a...barátnőm.-nem félhetek tőle.
Nem veheti át felettem a hatalmat már megint. Uralkodnom kell a gondolataimon és magamon.

-Szia. - veti oda Jules.

-Szia.-idegesnek tűnik Jo is.

-Rue beszélhetünk kettesben?-kérdezi Jules figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy itt áll mellettem a baratnőm.

-Most?

-Igen.-amikor látja, hogy hezitálok, hozzáteszi:

-Kérlek...

-Jó, beszéljünk, de ne itt.

-A szőlősben?

-Nincs már biciklim. Kidobtam.-a szemébe nézek és látom a fájdalmat.

-Jó, akkor csak sétáljunk.

Jo-ra nézek és csak áll mögöttem nem értve a szituációt.

-Ígérem nemsokára jövök. Maradsz, ugye?-mondom Jo-nak aki maga elé mered, majd megcsókolom a homlokát, amikor látom, hogy nem fogok választ kapni.

-Szóval... bajban vagy?-kérdezem tőle.

-Nem, dehogyis. Csak... Őszinte leszek. Az oka annak, hogy most itt vagyok az csak is te vagy. Nem bírtam a hiányod, pedig megpróbáltam. Hidd el. Én is próbáltam tovább lépni, de nem ment. De ahogy látom, neked sikerült.-szomorodik el.

-Hidd el nekem se volt könnyű ez az egész. Nagyon sokat szenvedtem miattad, többet mint kellett volna. És úgy éreztem, hogy nem úgy szeretsz, ahogy én téged. De ez a lány, ő boldoggá tud tenni. Érted?

-Igen, de mi is tudnánk boldogok lenni. Én tudom. Egyszerűen csak meg kell próbálni. Tudom, hogy még mindig szeretsz és én is téged.

-Ez nem igaz.-vágok közbe.

-Had fejezzem be. Szóval tudom, hogy ez a világ legnagyobb szemétsége, de szeretném ha választanál közte, és köztem, Rue.-mondta és én csak álltam ott előtte, megpróbálva felfogni szavait.

---

Sziaztok! Boldog pride hónapot!🏳️‍🌈
Nagyon valószínű, hogy ez az utolsó előtti része a könyvnek, készüljetek fel! Puszi