Bal kezemben ujjaim között a villa pihent, jobb kezem ujjai pedig a kés köré fonódtak erősen miközben Dru gyrosa pihent előttem.
Néma, feszült csend honolt körülöttünk, csak az evőeszközök zaja csapta meg fülünket amikor összekoccantak, vagy a tányérhoz értek.
Haragudott és én is. Sértettnek éreztem magam, bár én sem tudom miért. Dru előtt soha sem fedtem fel lapjaimat, ő mégis fején találta a szöget és olyan magabiztosan adagolta be nekem mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Tudta, hogy a múltam nekem sem tiszta, bennem is teng a fájdalom, csak még arra nem jött rá miért.
Okos volt. Rettentően. És ez a legrosszabb. Mert a tökéletesen hosszú lábaihoz, vékony alkatához, karamellszőke hajához és kék szeméhez ez a legeslegrosszabb ami csak párosulni tud. Mert a lány bejött, a makacssága, ami miatt meg akartam hódítani, maga a lénye, ami miatt meg akartam tartani, és az esze, ami egyből kapcsol, folyton vág és állandóan kattog, azt akartam, hogy rajtam, alattam, felettem kattogjon.
Rövid idő telt el. Nagyon kevés mióta megismertem és ajánlatot tettem neki, mely mindkettőnket megment és grátiszba ahogy ő is mondta bosszút állhatok. Bosszú a lehető legédesebb fajtából.
Dilara után nem tudtam a nőkben bízni, ezért kötött ki mellettem mindig más, és valószínűleg ezért ül most velem szemben Dru. Hogy miért? Arról csak anyának és Vicnek meséltem.
-Nyolc hónapja történt.-vettem egy mély levegőt miközben leraktam a tányér két szélére az evőeszközöket, Dru pedig döbbenten kapta rám a pillantását. -Huszonkettő voltam ugye. Nos, forma 1, ingázás ide meg oda, kockázat, hogy bármikor meghalhatok, mert önfejű vagyok és, mint a pályán úgy az életben is a határaimat feszegetem ebben az életkorban, pályafutásom csúcsán egy gyerek az ami egyáltalán nem férhet bele az életembe és egy gyerek az amitől a legjobban tartok. Mert a kiskora a legszebb, és mint apa ilyenkor adhatom meg neki a legtöbbet, ilyenkor láthatom el alapokkal, de, ha folyton ingázok nem sok lehetőségem van rá, hogy teljesértékű tagja legyek az életének és, hogy egy rendezett, boldog kiegyensúlyozott életet éljünk együtt, ezt egyszerűen nem tudnám biztosítani akkor, ha a szenvedélyem az életem. Ezt Dilara is pontosan tudta. Szeptemberben mégis megtalált azzal, hogy a közös gyermekünket hordja szíve alatt. Mégis mit tehettem volna? A munkámat nem adhatom fel, de egy kisgyerek kötelességeket von maga után, így megtettem volna azt amit mindenki akart és amit mindenki elvárt tőlem, megkérhettem volna Dilara kezét, hogy a kisbaba, ha egyszer világra jön egy igazi család tagja legyen. Idilli a történet nem?-nevettem fel keserűen az emlékek hatására amik ellepték elmémet. –Mégsem volt az. Olaszországban voltunk. Ő fürdött én meg Netflixen néztem volna a sorimat, meg se kérdezd melyik volt az, mert nem tudom, csak azt tudom, hogy nagyon akartam pihenni, mert tudtam, hogy másnap futam én meg lényemből fakadóan nagyon akarok teljesíteni, de nem tudtam a sorozatra koncentrálni ugyanis Dilara telefonja egyfolytában csörgött, villogott és pittygett, szerintem teljesen érhető, hogy elsőnek próbáltam figyelmen kívül hagyni aztán amikor ez nem jött össze az ágy végéhez nyúltam, oda ahol a készülék pihent és megnéztem. Fel sem kellett oldanom jesszus. A szarságai, mint derült égből fasírt csaptak le rám. Az égegyadta világon, de minden volt ott. Szerelmem, meg, hogy van az én kismamám, ilyenek. Elsőnek elfogultan arra gondoltam te jó ég valaki zaklatja. Aztán kijött a fürdőből, nekem kezemben volt a telefonja és csak farkasszemet néztünk. Ő tudta, hogy tudom, én meg tudtam, hogy csak kihasználtak. Megcsalt és azt akarta, hogy vegyem el, mert annál hamarabb ölébe hullik a lehetőség, hogy megkaparintsa az örökséged. De milyen áron? Hogy átvert. Nem. Másnap a futamon kiestem, és ő is olyan lendülettel került ki a bizalmi körömből. Egy hónappal később az Eifel nagydíjon ott volt. Nem akartam tőle semmit, de végig hallgattam. Ennyit mindenki érdemel nem? Tudni akartam miért nem voltam neki elég jó amiért megcsalt. Végül erre nem kaptam választ. Elmondta, hogy elvetélt. Csúnya tudom, de örültem, úgy éreztem a karma igenis létezik és Dilara megkapta a méltó büntetését. És akkor ismét kapcsolatba bonyolódtunk, nem, nem olyanba, mint amilyenre gondolsz. Az egyéjszakás kalandok kedvelői lettünk. Néha összefutottunk és egymás alatt vagy felett levezettük a felgyülemlett feszkót. Reggelre mindig ott hagytam, így akartam megbosszulni, hogy elhagyott, így akartam neki megmutatni milyen szar mikor úgy kelsz fel hogy nincs melletted az aki miatt alig aludtál. De őt ez sem hatotta meg, fogadni mernék, hogy élvezte. Ellenben én aki egyre lejjebb süllyedtem. Dekoncentrált lettem, és érzelmileg halott. Minden este más nővel gyűrtem a lepedőt, és Christan csak egyet kért, titoktartási szerződés. Akkor nem értettem minek, mára már a lehető legjobb döntésnek tartom, hogy csak utána bonyolódtam bárkivel intim viszonyba miután aláírta a szerződést, ha megszegi elég nagy pénzbüntetést kell leperkálnia. Mostanság sokat agyalok rajta, hogy Christan már akkor tudta, hogy ennek a féktelen életmódnak nem lesz jó vége, hogy már akkora kitalálta, keresnem kell magam mellé valait. Végülis csak rád nézek és azt érzem egyszer ezt nagyon meg kell neki köszönnöm. Mert igen, talán akkor ott Ausztriában tényleg bosszú volt a ami vezérelt, de akárhogy nézed megkaptam és mellé téged is. Mondhatsz bármit Dru, de ez most nem az. Nem csak kihasznállak. Egy nővel sem voltam ilyen sokáig úgy, hogy még nem kerültünk intim kapcsolatba. Hiába csapom neked a szelet, te fel se veszed és, ha hiszed, ha nem ez egy idő után felébreszti az emberben a vadászösztönt. Mert ösztönből fakadóan akarjuk azt aki ellök minket, ilyenek vagyunk mi emberek, ilyen vagyok én is. El vagyok veszve és azt akarom, hogy segíts megtalálni a helyes utat.-néztem magam elé és azt hiszem megtörtént az amitől a leginkább féltem. Sebezhetővé válok, mert megnyíltam valakinek.
-Max.-szólított nevemen Dru miközben a székét kitolva és elhagyva azt sétáltam felém. –Nincs baj.-jelentette ki miközben két vállamon megtámasztva ujjait ült az ölembe. –Mindenkinek van sötét foltja, vagy defektje, melyeket a múltban szerzett és cipeli magával. Nem gáz, ha beszélsz róla, sőt kell is, mert így neked is jobb lesz.-beszélt halkan.
-Neked is van. Tudtam én, hogy nem vagy tökéletes.-húztam apró mosolyra ajkaimat értve szavait.
-Természetesen van.-a plafonra nézve alsó ajkát beharapva válaszolt.
-Hallgatlak.-tettem derekára ujjaimat és erősen szorítottam, ezzel is jelezve neki, hogy itt vagyok.
. ✿❀✿❀✿❀✿❀✿❀✿ .
Sziasztok!
Alkottam🧐
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
És juj mielőtt bárki is félreértene, én imádom Dilarát, nekem talán ő volt az egyik kedvenc wags, de annyira adta magát a történet, nekem már a legelején, hogy nem hagyhattam ki. Tudom alapjáraton nem kéne mindig magyarázkodnom, de emellett tényleg nem tudtam szó nélkül elmenni.
Futam hétvége van!!!
Tippek? Érzések amik bennetek tombolnak?!
Írjátok le nyugodtan!
És vigyázzatok magatokra!
U. I.: Tudom, az értesítésekkel (kommentekre válaszolgatás) nagyon le vagyok maradva, de igyekszem pótolni.
