Érdekből, de a tiéd - 𝐌𝐚𝐱 𝐕𝐞𝐫𝐬𝐭𝐚𝐩𝐩𝐞𝐧 | ✓

𝗘𝗽𝗶𝗹𝗼𝗴𝘂𝗲

5 évvel és 3 világbajnoki címmel később

Monaco után, ahol természetesen, vagy mégsem, de Max aratott fényes győzelmet. Akkor öt évvel ezelőtt az a futam egy fordulópont volt kettőnk számára. Két gyönyörhullám között adta tudtomra, hogy nekem akarta ajánlani a díjat. A jövőnkre, ami rajtunk állt csak, hogy mégis mit hozunk ki belőle, mert együtt fogjuk alakítani.

A házassági szerződésünket felbontottunk bízván abban, hogy Max tudja mégis merre van arccal és farokkal. És bár papíron mi már házastársak voltunk az ausztriai futam után és a silverstonei előtt kötöttük egybe ismét jelképesen az életünket. Csak mi ketten, Skócia egyik csoda tengerpartján és Isten.

Két éve tudtam meg, hogy a családom nagyrésze tudta, hogy a miénk nem egy szerelemből köttetett frigy volt, hanem érdek, érdek ami szem előtt tartotta mindkettőnk nézeteit és fontossági sorrendet állított, mégsem szóltak bele, mert anya hitt bennem, a családom pdig tudta, hogy akaratos vagyok és megtartom azt ami jogosan minket illet.

A csajszimajszikat három éve avattam be, amikor Eleanor manhatteni apartmanjában kicsit többet ittunk a kelleténél, de a vallomásomnak hála nagyrészt kijózanodtunk, elmeséltem nekik ők pedig döbbenten hallgattak minket.

És most itt vagyunk, Abu-Dabiban. Ahol Max, mint kétszeres világbajnok és George Russell szintén kétszeres világbajnok küzdenek orrkúp az orrkúp mellett, mert öt éve ezt játsszák amióta Lewis Hamilton visszavonult, hogy izgalmakat fokozva küzdenek a dobogó legfelső fokáért és nem szezon vége előtt négy öt versennyel hamarabb hirdetnek már nyertest hanem csak a szezon végén. Az f1 sokkal több nézőt kezdett el vonzani, a csaták is sokkal kiélezettebbek lettek és végre a sport igazi értelme is visszatért, amikor már nem volt kiszámítható, hogy mégis ki fog nyerni és ki lesz a bajnok, ezzel a tabella legtetejére kerülve.

-Max Verstappen!-üvölti a kommentátor. –Hölgyeim és uraim megcsinálta! A fiatalkorában is tehetségként számontartott pilóta megcsinálta! Behúzta a harmadik világbajnoki címét.

-Akkor ma duplán ünnepel.-kacsintott Eugenie, George menyasszonya akivel egészen eddig egymásba karolva szurkoltunk a pályán lévő szerelmeinkért.

-Nem hiszem, hogy elmondom neki.-húztam el kínosan ajkaimat.

-Na ne viccelj azért ezt nem takargathatod örökké hiszen hamarosan látszani fog.-nézett rám értetlenül.

-Nem azt mondtam, hogy soha, hanem azt, hogy ma biztosan nem. Ma ünnepli karrierjénk csúcsát, mégsem mondhatom azt, hogy halo hamarosan apuka leszel. Nem foszthatom meg a sikertől mikor évek óta erre vágyott.-néztem Niára. Ő és Nadia tudtak erről az egészről. Nadia, mint orvos. Nia pedig, mint ritka jó hallgatóság és közeli barát, mert bár sportpszichológus volt ő azon személyek közé tartozott aki mindig mindenben segített nekünk és aki mindig meghallgatott minket.

-Te tudod, de ne húzd sokáig.-nyomott puszit arcomra. –Na én elmentem a csődörömnek gratulálni és vígasztalni.-mosolygott rám, majd elsietett. Ott ültem egyedül a kilátón, mármint úgy egyedül, hogy voltak körülöttem emberek, de senki olyan akit ismertem volna, egyedül én ültem ott és nem mentem gratulálni a férjemnek.

Max forgott párat, mint aki keres valamit aztán megakadt a szeme rajtam, aki emberek gyűrűjében ült és csak őt nézte, majd halantékához emelve kezét két ujját elemelve intett én pedig mosolyogva bólintottam. Le kellett volna menne, el kellett volna mondanom, hogy hamarosan apuka lesz, de nem voltam rá képes. Neszéltünk sokszor a gyerekvállalásról, de az mindig olyan távoli dolognak tűnt, mindig olyannak, hogy először sikert sikerre halmozva mindent megtesz azért, hogy kiemelkedő legyen a forma történetében a család, mint olyan pedig csak ezekután jöhetne szóba.

Könnyes szemekkel indultam el megünnepelni a győzelmét és az újabb vb címét.

-Mi a baj Dru?-vezette kezét combomra miközben én alatta feküdtem az ágyon és kerültem aggódó tekintetét.. Órákkal később voltunk már a szeozonzáró futamnak.

-Semmi.-erőltettem egy mosolyt az arcomra.-

-Nem versz át.-húzta önelégült mosolyra ajkait. Néztem a kék szemeit, melyek most a vágytól izzottak, majd feladva a harcot leginkább magam ellen nyúltam az éjjeliszekrényen pihenő táskám felé, Max pedig kissé zavartan gördült le rólam.

-Tessék. Nem ma akartam, ez csak a te napod, de itt van nem bírom tovább.-nyújtottam át neki egy borítékot.

-Válni akarsz? Hallod tényleg várhattál volna még pár napot.-szólalt meg halkan miközben elvette tőlem a borítékot.

-Nyugi, azt nagyobb méretű borítékban kapnád, Will nagyban hajlandó csak dolgozni.-tártam szét kezeimet.

-Ez mi?-fordította felém az ultrahang felvételt amit Nadia még két hete adott.

-Minek tűnik?-tártam szét a kezeimet.

-Mármint ez kié?-pontosította magát.

-Miért tartanám magamnál másét?-néztem rá értetlenül.

-Szóval úgy érted, hogy ez a miénk?-döbbent le teljesen.

-Úgy.-bólintottam mélyet.

-Jézusom.-temette ujjai közé arcát.

-Tudom nem így terveztük, és nem is most, ez a lehető legrosszabbkor jött, de ő már egy kis élet.-néztem ki az ablakon, bár a sötétség miatt sokat nemigen láttam.

-Viccelsz? Jobbkor nem is jöhetett volna. Én már annyira akartam, de megvártam amíg elvégzed az egyetemet aztán beindul az üzleted. Én úristen nem találom a szavakat. Ez hihetetlen.-nézte a kis képet. –Szeretlek és nem is kérdés, hogy szeretetben felneveljük, aztán jön majd a kis Verstappen junior az f1-be.-nézett maga elé döbbenten.

-Miből gondolod, hogy fiú lesz?-borultam sírva kezei közé.

-Apai megérzés.-jelentette ki büszkén én pedig könnyes szemmel nevetve ráztam a fejemet.

Bár Max Verstappen és köztem gyakoriak voltak a nézeteltérések, nem rendelkeztünk olasz felmenőkkel, de olyan olaszos vitákat tudtunk sokszor csapni, hogy ott kő kövön nem maradt. Ennek ellenére ismét bizonyosságot nyert, hogy bármi történik, bármit gurít elénk az élet Maxxal együtt vesszük az akadályokat és nézünk vele szembe. Jelenlegi feladatunk pedig az lesz, hogy egy többszörös világbajnok születendő gyermekét a lehető legjobban neveljük fel.