Érdekből, de a tiéd - 𝐌𝐚𝐱 𝐕𝐞𝐫𝐬𝐭𝐚𝐩𝐩𝐞𝐧 | ✓

Tőlem, neked

Csodaszép napot kívánok!

Bizony óriási kihagyás van mögöttem a részeket illetően, ezt azzal próbáltam most kompenzálni, hogy mindhárom könyvemhez kiraktam két részt.

És akkor most jön természetesen az elmaradhatatlan magyarázat.

Négy éve ezért az 5 napért dolgoztam ami most mögöttem van. Egy megmérettetésre ami olykor nem a valós tudást tükrözi, vagy lehetőséget sem ad arra, hogy nagyobbat villants, mint amit a papír pontozott vonal vagy üres oldal enged, hogy megmutathasd azt ami benned van.

Ahogy írom e sorokat egy órája, hogy beadtam a szakmai érettségim.

Fél órája nézek magam elé és várom, hogy a sírás, a felgyülemlett stressz kitörjön belőlem.

Mert túl vagyok az érettségin.

Túl vagyok egy olyan fordulópontom amitől évekig rettegtem és amitől riogatott mindenki.

Hétfőn a magyarra úgy ültem be, hogy főiskola egyszer majd gyere rám. Egy nappal később a lelkem is kisírtam délután és este. Bevérzett a szemem és soha nem látott fekete Chanel köszöntek vissza nekem a tükörből (elnézést allergic_girl) Miért is? Mertt a matek nekem annyira nem olyan volt, mint amire számítottam. Vártam, hogy majd Zsófi öntögeti a gúlákat vagy Peti megy szendvicseket vásárolni, ilyesmi. Ehelyett kaptam egy logaritmusos képletet, hogy mondjam meg hány éves a kutya. a baj ott kezdődött, hogy a képletet sem értettem, mondjuk más leragadt ott, hogy 1 gramm.

A világ, mint olyan átértékelődött bennem.

Hálásabb vagyok mindenért amim van, azokért a csodás emberekért akik mellettem vannak, akár többszáz kilóméterről is és támogatnak. (Remélem mindenki magára ismer. És csak annyit szeretnék mondani, hogy szeretlek titeket, nagyon.)

Hálás vagyok anyukámnak, aki támogatott, reggel hurcolta a popsimat, és mivel nem akartam elszakítani a ruhámat, - amit amúgy minden délután kimosott amíg én aludtam vagy tanultam - minden reggel becsatolta magassarkúmat, hálás vagyok neki amiért évekig lehetőséget adott arra, hogy tanuljak, hogy kiteljesedjek és, hogy egy hónapon keresztül minden délután a lehetetlen nem ismerve nyúzott a matekkal. Kettesért mentem és az ő képe vetült fel bennem akkor amikor feladtam volna, érte megcsináltam, mert ő is számtalan dolgot tett meg értem életem során.

itsbabyyoda egy csodalátos lány. Szerintem nem is sejti, de annyit adott hozzá a napjaimhoz, hogy az hihetetlen. Testközelben járt ő is a harcmezőn amit úgy ismerünk, mint a 21-es érettségi , és a közös élmények hatására én azt hiszem egy csodálatos embert volt szerencsém megismerni a személyében, aki vicces, nem keseredik el, nem adja fel és harcol. (Nem könyvajánlónak szántam ezt a részt, de azért nyugodt szívvel lehet csekkolni a csoda könyveit.)

És, ha van tanács amit adhatok azoknak akik érettségi előtt állnak, akkor az csak annyi lenne, hogy ne törj le, ha valamit nem tudsz. Ne add fel azért, mert valami nem megy. Ez egy ívtömeg ami olykor nem azért van, hogy a javadat szolgálja (elnézést, de én tényleg volt ahol ezt éreztem), ez egy olyan dolog amin túl kell esni és megnyílik előtted a világ egy része.

Én például a törire tök sokat készültem és amikor megkaptam a feladatlapot fél órával később ott tartottam, hogy akkor gyere rám tippmix és a kettesért megyünk.

Oh és mégvalamiii!!!

Mindig írj mindenhova és semmit ne hagyj üresen. Nincs olyan, hogy rossz válasz, inkább írj valamit, minthogy kihagyd az adott részt. Hallgass az első megérzésre és soha ne húzz le semmit, durva tapasztalok alapján mondom.

Se füle se farka nem volt ennek a kis szösszenetnek, de egyszer biztos érdekes lesz visszaolvasni, hogy most ilyen érzések kavarogtak bennem.

Annak aki elolvasta nagyon szépen köszönöm.

Ti, hogy vagytok?

Ki, hogy viseli, hogy újra visszatért az iskolapadba, vagy, hogy éppen túl van az érettségin?