Érdekből, de a tiéd - 𝐌𝐚𝐱 𝐕𝐞𝐫𝐬𝐭𝐚𝐩𝐩𝐞𝐧 | ✓

9 𝙘𝙝𝙖𝙥𝙩𝙚𝙧

Éppen az esküvői fogadalmamat írtam hétfőn este a királynő sandringhami birtokán, ugyanis itt lesz az esküvőnk. Hát Istenem mire nem jó, ha van a társaságban egy lovag? Sir Lewis Hamilton nászajándéka a fiatal pár felé, azaz felénk, az volt, hogy a Sir név előnyeit kihasználva a királynőtől kölcsönkérte három napra a sandringhami birtokot, melyen kastély húzódik. Mit nem ad a jóvilág? Ez az ember ezt is megkapta, így az esküvőnk egy igazán emlékezetes helyen lesz tartva.

-Csajszimajszi. Bejöhetünk?-állt meg a hét koszorúslányom a szoba ajtajában, egy ugyanis még nem érkezett meg. Nem volt sok barátnőm, őket pedig megismerve nem is volt kérdés, hogy annak tartom és koszorúslánynak kérem fel őket.

-Nem is kérdés.-tettem le tollamat, majd felállva elindultam feléjük. –Baj van?-néztem rájuk kérdőn.

-Dehogyis.-mosolyodott el Nadia. –Csak azt akartuk kérdezni, hogy volt lánybúcsúd?-húzta széles vigyorra ajkait és látva tiltakozásul rázott fejemet karolt belé. –Akkor lesz.-kezdett el húzni.

-Maxnak sincs.-torpantam meg.

-Dehogyisnem van neki. Most rabolták el uraink Londonba.-mosolygott rám Vic, Lando Norris barátnője.

-Remek.-forgattam meg a szemem és előre tudtam, hogy holnap úgy fog kinézni, mint a mosott szar, mert annyira másnapos lesz, ugyanis a jövendőbeli férjem nem ismer határokat és mértéket sem.

-A lenyelt gyűrűd muti, még nem is láttam közelről.-szólalt meg Lisa-Jane miközben levonultunk a konyhába, ahol sütik sokasága sorakozott, bocsi ez a mennyország? –Miért van az beleírva, hogy elmúlik?-nézett rám Lis felhúzott szemöldökökkel kérdőn.

-Sokat oltogatom azzal, hogy ami köztünk van idővel úgyis elmúlik és igazából arra utal.-tártam szét kezeimet, de az volt az igazság, hogy fogalmam sincs, mert amióta rajtam van még nem vettem le, és arra sem számítottam, hogy bármit is gravíroztatott bele, úgyhogy a kérdés maga és Max tette is őszintén meglepett.

-Na akkor koccintsunk, igaz nem egy vodka kaviár kombó, de a pezsgő macaron is elég menő.-emelte poharát magasba Vic.

-Lyn?-nézett Eleanor az említett csajszimajszi felé. –Te nem iszol?-pillantott rá kérdőn, és mi is ránéztünk.

-Nem, én kihagyom.-tette maga elé kezét.

-Uh, de kis titokzatos.-húzta széles mosolyra ajkait Isa.

-Baj van?-néztem rá aggódva.

-Nincs.-rázta meg a fejét. –Csak ah oké.-masszírozta meg homlokát. –Terhes vagyok.-tárta szét kezeit könnyes szemekkel.

-Hát ide halok ki neked.-sikkantottam fel kezemet a szám elé téve, elképedve.

-Én meg majd ide szülök neked.-nézett rám széttárt kezekkel.

-Daniel tudja?-ócsudott fel elsőként Lisa-Jane a döbbenteből. –Joga van tudni.-jelentette ki határozottan pontosan tudva, hogy Daniel biztosan nem tud az úton lévő csemetéről. –Hidd el én is azonnal megosztottam volna a gyerekem apjával a jó hírt, de hamar hunyt el, mint ahogyan ezt megtehettem volna.-karolt bele Lynbe és kicsit lágyabban folytatta. –Csoda, hisz úgy volt nem lehet kisbabád. És önző dolog eltitkolni, hogy hamarosan egy igazi kis csodával lesz gazdagabb a világ.-nézett rá szomorúan Lis a kismamára.

-Csak éljük túl az esküvőt, menjetek el nászútra. Aztán lehet felkeresem és elmondom neki.-temette arcát kezei közé.

-Rendben.-öleltem meg bátorítóan. –És gratulálok.-nyomtam egy lágy puszit arcára.