Érdekből, de a tiéd - 𝐌𝐚𝐱 𝐕𝐞𝐫𝐬𝐭𝐚𝐩𝐩𝐞𝐧 | ✓

18 𝙘𝙝𝙖𝙥𝙩𝙚𝙧

Nem mentem haza. Fájt a szívem, de, hogy mehettem volna haza a családomhoz és mondhattam volna el, hogy kevesebb, mint egy hét alatt taccsra lett vágva a házasságom és maga az életem is. Nem mondhatom azt, hogy önhibámon kívül, mert ez nem igaz. Ahhoz, hogy valami tönkre menjen két ember között nem elég az egyik fél, mindketten benne voltunk és kellettünk a végkifejlethez. Kamu volt a miénk. Kamuból köttetett frigy, ennek ellenére a tegnapelőtti este után azt hittem született köztünk valamiféle kötelék, ami elég lehetett volna ahhoz, hogy esetleg ebből több is legyen, mint egy kamu házasság.

Dilara minden szempontból bárkinek tökéletes választás lett volna, velem ellentétben, ki életének háromnegyed részét súlyos betegként töltötte el, ennek ellenére Max Verstappen mellett egy ízig vérig tökéletes nőnek kéne állnia.

Én megtettem amit meg kellett férjhez mentem olyan emberhez akit anno szívből gyűlöltem és most elválok tőle, az embertől aki rövid ismeretségünk alatt, de gyorsan belopta magát a szívembe.

-Több hétig is eltarthat, ha meg a sajtót is ki akarod zárni akkor meg pláne.-mondta Will, másnap reggel, a családom ügyvédje és az egyetlen ember aki tudta, hogy hazugságon alapult az egész frigy, mondjuk a házassági szerződésbe, mint az ügyvédemet muszáj volt beavatnom. –Anyádék tudják egyáltalán?-váltott témát.

-Nem, téged meg köt a titoktartás úgyhogy eszedbe se jusson pletyizni.-dobogtattam ujjaimat a hotelszoba asztalán, mely az ablakkal szemben volt elhelyezve így tökéletes kilátást láttam a szállodával szembeni kikötőre.

-Eszemben sem volt.-válaszolt védekezően. –Elfogadsz tőlem egy baráti tanácsot?-kérdezte bizalmasabb hangon.

-Ne kímélj Will.-forgattam meg szemeimet.

-Rajta vagyok az ügyön, tényleg amint lerakjuk állok is neki, de remélem tudod ez nem csak rajtunk múlik. Múlik Verstappen hozzáállásán, azon, hogy ő és az ügyvédje mennyire együttműködőek, hogy mennyire lesz csendes a válás, milyen hamar írjáttok alá a papírt, és azért híresek vagytok bármit mondasz, úgyhogy valaki biztos szellőztetni fogja a hírt, ami nem tudom rád lelkileg mennyire lesz hatással, mert általában mindig a nőket hibáztatják, mögötte egy egész forma 1 meg rajongók állnak. A tanácsom az volna, hogy amíg elhúzódik ez járj a futamokra, nem keltheted azt a látszatot, hogy nem szurkolsz a férjednek és, hogy baj van, mert rád fognak szállni és pletykák sokasága fog szárnyra kapni. Pár hétről lenne szó aztán elváltok és vége.-érvelt egyébként teljesen jogosan és jól, na ezért ő az ügyvédem.

-És mit tegyek? Most menjek el hozzá, tehát állítsak csak úgy be, hogy szia jöttem veled szabadedzésre? Vagy mi? Will ne viccelj.-forgattam meg a szemem cinikusan.

-Pedig ez a legjobb amit csak tenni tudsz. És, mint ügyvéded, barátod és olykori bizalmasod jelenleg ennél jobb tanácsot adni sem tudok.-mondta és kihalottam a hangjából a tanácstalanságot.

Will fiatal volt még, harmincas éveinek elején toporgott, és jelenleg most ő volt az egyetlen akit bizalommal feltudtam keresni a témát illetően.

-Jó, oké. Köszönöm szépen. Sokkal jövök neked.-álltam fel a fotelből, majd táskámért nyúlva szakítottam meg a hívást és indultam el a hotelszoba bejárati ajtaja felé.

Nem voltam messze. Max lakásától nem messze szálltam meg, így egy nyolc perces sétát követően löktem meg az emeletes ház bejárati ajtaját és indultam meg a lift felé. A liftből kiszállva sétáltam az ajtaja felé és csengettem. Egészen pontosan háromszor. Amikor reakció nélkül maradtam elindultam vissza a lift felé amivel érkeztem.

-Dru?-hallottam meg Max érces, reggeli, a szokásosnál is rekedtesebb hangját a hátam mögül. Meglepetten fordultam felé, az ajtóban állt, borostásan, testén egy szűk fehér póló feszült, lábain pedig egy fekete csőnadrág volt. –Mit keresel itt?-nézett rám döbbenten.

-Csukd be a szádat Verstappen a szokásosnál idiótábban festesz így.-lépdeltem felé karba font kezekkel.

-És újra a régi Druval tárgyalok, remek. Akkor esetleg fáradjunk be.-mutatott be a házába miközben felvette az általam használt szarkasztikus hangnemet.

-Az ügyvédem hamarosan keresni fogja a tiédet a válás miatt, viszont Will szerint ez egy kissé hosszadalmas folyamat ami eltart egy kis ideig, és tanácsát megfogadva ez idő alatt nem tehetem ki magunkat pletykák kereszttüzébe, úgyhogy itt vagyok, fél óra múlva jelenésünk van a szabadedzésen.-néztem órám számlapjára ami mutatta, hogy az idő bizony senkit és semmit sem kímélve vészesen ketyeg.

-Eljátszod, hogy együtt vagyunk? Döbbenetes.-nézett rám meglepetten.

-Az elején is elég jól ment, szerinted most nem fog? Sőt most még gyűlölet is társul mellé, úgyhogy simán.-nevettem fel kínosan.

-Dru.-kezdett bele, de ekkor a hálószoba felől hangok érkeztek.

-Jó reggelt.-jelent meg egy kócos hajú lány kinek teste a fehér takaróval volt körbetekerve, a takaróval ami tegnap és azelőtt még alattam gyűrődött.

-Hát ő határozottan nem egy Dilara.-néztem Maxra és a lányra felváltva, értetlenül. –Mennyire tudsz még lejjebb süllyedni? Undorító. Kint megvárlak.-indultam el a bejárati ajtó felé.

-Ez ki?-nyávogta a lány tanácstalanul a nappali közepén álldogálva.

-Papíron még felesége te ringyó.-nézetem rá dühösen, majd kimentem a házból egyenesen a mélygarázs felé tartottam ahol Max Aston Martinját kutattam szemeimmel.

-Dru.-jött felém Max széttárt kezekkel percekkel később már a csapatának és annak szponzorainak logójával ellátott pólóingen és full capben.

-Hozzám se szólj.-intettem le miközben feloldotta a kocsi zárát.

-De nem történt köztünk semmi.-emelte fel a hangját.

-Hogyne.-nevettem fel. –Mert te pont olyan vagy aki nem fekszik össze akárkivel. Higgyem is el? Végre magadra hagytalak, papíron házasok vagyunk, de pont nem érdekel kivel fekszel össze, mert ugyebár nem tartozik rám, na, de épphogy csak kiteszem a lábam és máris? És ez lány határozottan nem Dilara volt.-érveltem miközben felhoztam a sérelmeimet.

-Nem feküdtem le vele.-kapta el a kezemet miközben nyomatékosította bennem az igazát. –Tény és való tegnap este egy bár vendége voltam, de Akkije kiskori barátom nekem és Vicnek, tegnap ő is ott volt a bárban, az egyik férfi fogdosta és elszakította a ruháját, inkább hazahoztam mivel azt sem tudta megmondani, hol szállt meg, mert amúgy ő holland modell, a kanapén aludtam neki pedig odaadtam a szobámat, nem kért pólót, azt mondta ez egy ilyen modell hülyesége, hogy meztelenül vagy csak egy bugyiban alszik. Én pedig pont egy ilyen esetlegese félreértést akartam elkerülni azzal, hogy a kanapén alszok. Nem történt köztünk semmi. Érted?-nézett rám miközben még mindig a csuklómat szorította.

-Legalábbis vele nem.-bólintottam, hogy értem, ő pedig csuklómat elengedve indult el.