Érdekből, de a tiéd - 𝐌𝐚𝐱 𝐕𝐞𝐫𝐬𝐭𝐚𝐩𝐩𝐞𝐧 | ✓

17 𝙘𝙝𝙖𝙥𝙩𝙚𝙧

𝐌𝐚𝐱 𝐕𝐞𝐫𝐬𝐭𝐚𝐩𝐩𝐞𝐧

-Dru?-dörzsöltem meg a szemeimet mikor a kellemes érzés hatására kippattantak, ám a nap eléggé bántotta, így rögtön le is hunytam őket, azonban az ütemes mozgás nem szűnt meg. –Mit művelsz?-vettem erőt magamon és felkönyököltem.

-Ébresztő, és asszem Super Max illetve Vadmacska történeteinek reggel is folytatódniuk kell.-szakadt el egy pillanatra testem legnemesebb részéről és nevető szemekkel magyarázott nekem.

-Na jó.-nevettem fel miközben a fejem hátra hanyatlott. –Szétviszel.-mosolyogtam a plafonra ahogy Dru nyelve körbejárta a második agyam minden egyes négyzetcentiméterét ujjai pedig pumpálva társultak, hogy minél hamarabb repítsenek el a gyönyör kapujába. –Kelnék minden reggel erre.-nyögtem ki. A lány még soha nem volt senkivel és én vagyok az első neki e tekintetben, meg igazából másból is, de ahhoz képest, hogy most csinálja elsőnek meglepően ügyes. –Dru elfogok menni.-nyögtem hátracsuklott fejekkel miközben vártam, hogy a gyönyör, mint olyan elárassza testem minden egyes kis porcikáját. Dru gyorsítva a tempón végezte ajakaival a munkát és ujjai is erősebben szorítottak. Engem pedig megtalált a gyönyör. Azt hittem lesz annyi lélekjelenlétem, hogy kikapjam Dru ajkai közül a tagom, de már késő volt ugyanis az ondófolyadékom már a lány ajkán volt.

Ő aludt a bal oldalon, én csak a jobbon voltam hajlandó futamok előtt ez nálam mindig örök szokás volt, így a jobb oldali éjjeliszekrényhez nyúlva kaptam el a papírzsepis dobozt és kihalászva belőle pár darabot hajoltam a lány felé, hogy megtöröljem telt ajkait.

-Um köszönöm.-tűrte füle mögé kiengedett hajának egy tincsét miközben elfogadta a zsepit. Imádtam azon ritka alkalmakat amikor nem egy szoros kontyban volt összefogva a nyaka alján a haja, hanem szabadon hagyta kisebb hullámokban vállaira omlani.

-Nos.-tettem derekára ujjaimat és púderrózsaszín topjának korcát kezdtem el piszkálni. –Ezektől sürgősen meg kell szabadulnod.-mosolyogtam rá miközben apró testét elkezdtem magam felé húzni.

-Nem.-nevetett fel és megpróbálta lehámozni magáról ujjaimat, kár, hogy én erősebb vagyok nála. –A csajszimajszikkal megyek reggelizni és gondoltam inkább felkeltelek, mint hogy leírjam egy cetlire amit lehet nem is fogsz látni.-magyarázott miközben megint megpróbált eltolni magától.

-Jól tetted.-mosolyogtam bele hasába miközben magamhoz öleltem. –Kelnék minden reggel erre.-beszéltem továbbra is a topjának és a pocijának.

-Megoldható.-vezette ujjait hajszálaim közé én pedig meglepetten kaptam rá a tekintetem.

-Imádnám, te nő.-dőltem vele hátra az ágyon.

-Valahogy sejtettem.-tette kezeit mellkasamra, majd állát kézfején nyugtatta és úgy fürkészett kék szemeivel.

Ki akartam mondani neki azt ami tegnap óta megfogalmazódott bennem, de úgy éreztem még korai ezért csak néztem a kék szemeit, mígnem úgy érezte elkésik ezért felpattanva róla, a kis csendes nyugodt burkunkat megszakítva ment a fürdőbe, majd a gardróbba ahova tegnap vacsi főzés közben sikeresen bepakolt.

-Jövök majd.-nyomott egy apró puszit a szám szélére.

-Remélem minél hamarabb.-mosolyodtam el, majd derekánál fogva húztam közelebb magamhoz és ajkait táncba hívtam, természetesen nem ellenkezett.

Levegőhiánytól elválva és egy mosolyt küldve felém szakadt ki ujjaim erős szorítása közül és indult el a lift felé, amint eltűnt a látóteremből léptem vissza a lakásba.