Érdekből, de a tiéd - 𝐌𝐚𝐱 𝐕𝐞𝐫𝐬𝐭𝐚𝐩𝐩𝐞𝐧 | ✓

13 𝙘𝙝𝙖𝙥𝙩𝙚𝙧

Svájc. Egy gyönyörű, független ország, tele a természet megannyi csodájával, hegyekkel és kellemes, friss levegővel amire a tüdőm olykor szomjazik. Imádom a hegyeket, így ez a hely akár első látásra be is lophatta volna magát a szívembe, Biztos voltam benne, hogy imádtam volna, de a hely maga már azzal leírta magát, hogy egy a szívemhez közel álló személy temetésén kellett részt vennem.

Daisy svájci lakos volt, Lance székhelye pedig már egy ideje Svájcban volt, hiába a Forma 1 volt ahol egymásra találtak a lakhelyük is egy közös pont volt.

Max kezeinek szorítása között álltam végig a temetést, hiába próbáltam tartani magam vagy könnyeimet visszanyelni nem sikerült és az egész szertartást végig sírtam.

Kimerült a lelkem, fáradt voltam, és lelkileg üres mégis fájdalommal teli. Tompultak az érzékszerveim és tényleg azt éreztem valami megtört bennem. Ez több volt, mint gyász. Megcsapott a múlandóság szele.

Hiába voltam férjnél, hiába volt nagy vagyonom, címem az, hogy egy közeli barátnőmet veszettem el ráébresztett arra, hogy mennyire múlandók vagyunk, mennyire kiszámíthatatlan az élet, és mennyire meg kell becsülnünk a napokat amiket mindennap ajándékba kapunk.

-Vic felé egyetlen kérésem volt, hogy rakja be a fekete zsák ruhád, komolyan áldom az eget.-mosolygott rám az ágyról, én pedig a tükör előtt ülve láttam, hogy mögöttem keresztbe tett lábakkal fekszik és figyel. A fekete zsák ruhám volt az egyetlen darab ami fekete színben pompázott, így a temetésen is abban voltam, mert nem mentünk azóta haza és nem élvezett prioritást a fekete ruha vásárlása.

-Ez? Pedig azt hittem valami fehérneműt javasoltál volna neki nagyon, de nagyon erősen, tudván, hogy utálod ezt a ruhát.-döbbentem le miközben kék Swarovski köves nyakláncomat próbáltam bekapcsolni.

-Segítek.-pattant fel az ágyról és mögém lépdelt. A láncot és csatot megfogva ujjai között csatolta be miközben ujjai nyakamhoz értek és borzongás futott végig testemen. –Nem baj, ha fáj, tisztában vagy vele, ugye?-hajolt fülemhez miközben halkan susogott, én pedig csukott szemekkel aprót bólintottam. –És itt vagyok, ha egyszer úgy érzed beszélni akarsz erről.-nyomott apró puszit arcomra, én pedig ölembe ejtett kezekkel a széken ülve éreztem, hogy meg fog törni. Az állandó beszólásaival, és azzal, hogy tényleg törődik velem. Az elmúlt napokban ő volt a megtestesült törődés.

-Legalább van egy és negyed évem élni a Max Verstappen által kínált szolgáltatásokkal.-húztam apró mosolyra ajkaimat.

-Testivel és lelkivel egyaránt.-egyenesedett ki és a szék támlájára tette kidolgozott kezeit közben pedig a tükörben engem kémlelt a szokásos idegesítő és levakarhatatlan félmosolyával az arcán.

-Köszönöm.-nevettem fel fejemet rázva, hitetlenkedve, mert ő még most is képes mosolyt csalni ajkaimra.

-Mehetünk?-kémlelt továbbra is a tükörben.

-Uhum.-álltam fel és elindultam a hotelszoba bejárati ajtaja felé.

-Dru.-szólt utánam Max. –Komolyan mondtam.-nézett rám jelentőségteljesen.

-Én is Vertsappen.-mosolyogtam rá. –Viszont én csak a kamu feleséged vagyok, szóval ne csinálj úgy, mint, ha ennél többet jelentenék számodra. Neked a Dilaj típusú lányok a zsánereid, ez ne is változzon.-léptem ki az előszobába, majd bőröndöm foggantyúját megfogva léptem ki az ajtón, mely bejárást adott a hotelszobába ahol két éjszakát töltöttünk, Max a kanapén, én a franciaágyban.

-Ausztria, vagy hozzám Monacoba?-kérdezte mellékesen miközben a repülőtér felé tartottunk.

-Nem tudom.-mondtam őszintén. Haza nem akartam menni, mert tudtam, hogy a szüleim aggódó pillantása kísérne végig egésznap, ugyanis, mint mindenkit a hír, miszerint Daisy már fentről figyel minket természetesen őket is elérte és napjában többször is előfordult, hogy aggódva felhívtak, így egyértelmű volt, hogy Ausztria, mint olyan ki van zárva. Kelletlenül Max felé fordultam és kinyögtem az egyetlen helyet ami szóba jöhetett.

-Monaco.-suttogtam ő pedig mélyet bólintva vette tudomásul. Összesen két napot leszünk ott,  simán ki fogjuk bírni.

-Spike imádni fog.-jegyezte meg mellékesen miközben a telefonját bújta.

-Spike? Házisárkányt tartasz?-döbbentem le.

-Kutya Dru, Spike a kutyám.-nézett rám lesújtva.

-Elnézést, a névválasztás kicsit megzavart és az én kicsi pónimból a kicsi zöld Spikey jutott eszembe.-tettem fel kezeimet védekezően.

-Blue-Jay tuti értékelte volna ezt a beszólást.-nézett ki az ablakon halvány mosollyal az arcán.

Ismét magánrepülőjére szállva csaptak meg az emlékek, hogy napokkal ezelőtt hajnalok hajnalán indultunk el nászútra aztán tragikus hírnek hallatán vettük Svájc felé utunkat.

-Miért nem Dilaj kisaszonyt választottad?-néztem rá kis idő múlva Maxre, mert annyira érdekelt ez mindig, de valahogy soha nem volt alkalmas az idő, nos most talán törött szívem készen áll arra, hogy mégjobban összetörjék.

-Dilara? Vele volt közös múltam. Tudtam, hogy milyen és bár soha nem gondoltam volna, hogy összeállok vele kellett valaki aki évekig ott volt mellettem és aki ismer. Bár bizalomról nem beszélhetünk az nálunk nyomós érvekkel, de elmúlt akkor amikor szakítottunk. Ennek ellenére még néha összejártunk, hogy éjszakákat együtt töltsünk és együtt keljünk a nappal, mert a szex vele mindig jó volt és ahogy teltek az évek tudtam mit várhatok tőle e téren. Így Dilara sok szempontból meghatározó személyiség volt számomra. Akkor amikor Ausztriába mentem, mert tudtam, hogy ő is ott lesz nálatok őt akartam erre megkérni, hogy legyen a feleségem, a múltunkra tekintettel ez még ritka hihető is lett volna. Aztán megláttalak. A Drut aki már nem az, mint a négy évvel ezelőtti lány kinek hirtelen pottyant nagy örökség az ölébe. Ott álltál előttem kész nőként és tudtam, hogy nem tudsz az apróbetűs részről. Dilarával anno nem ok nélkül váltak el útjaink. Téged meglátva tudtam, hogy te vagy az a nő aki tiszta, akire szükségem van ahhoz, hogy hihető legyen a mese, miszerint első látásra szerelem volt és mindketten tudtuk, hogy a jövőt együtt képzeljük el. Tudtam, hogy te vagy az a nő aki soha nem fog belém szeretni, így legalább egyikőnk sem sérül. Ezért ülsz most velem szemben, és ezért vagy jelenleg a feleségem, mert veled a közös múltunk nem szennyezett annyira, hogy a jövőnk elképzelhetetlen legyen.-kulcsolta össze ujjait miközben a térdén fekvő bal lábára helyezte.

-Kíméletlenül őszinte volt.-bólintottam magam elé. –Köszönöm szépen.-néztem rá.

Hogy meglepődtem? Nem, mert számítottam erre a válaszra. Hogy fájt-e? Abszolút, nem is kérdés. Mert az elmúlt napokban elhitette velem, hogy több is lehetne én pedig egyre jobban kezdtem érezni, hogy felengedek és lassacskán, de bedőlők Max Emilian Verstappen kis játékának. Hiba, túl nagy hiba ugyanis ismét kiderült számomra, hogy Max csak a testiségeknek él.

. ✿❀✿❀✿❀✿❀✿❀✿ .

Sziasztok!💖

Ha van csúszás a földön, akkor én ezt a részekkel kapcsolatban gyönyörűszépen produkáltam.

És emiatt csak elnézést tudok kérni, de ünnepek, és elvileg szünet is volt, ami nekem inkább tanulásból állt, szóval, igen megcsúsztam, nagyon, és emiatt elnézést kérek.

Illetve! Nálunk gyönyörűszépen süt a nap, szóval aki csak teheti élvezze ki ez az utolsó ünnepi délutánt.

Megkésve, de Kellemes Ünnepeket kívánok és vigyázzatok magatokra!

U. I.: Jövőhéten csütörtökön tervezem publikálni a részeket, de előtte egy fenomenális könyvnek az ajánlóját szeretném közzétenni majd, ismét, igen.💖