Érdekből, de a tiéd - 𝐌𝐚𝐱 𝐕𝐞𝐫𝐬𝐭𝐚𝐩𝐩𝐞𝐧 | ✓

19 𝙘𝙝𝙖𝙥𝙩𝙚𝙧

-Óhajtanád megfogni a kezem?-nézett rám széttárt kezekkel Max mikor belétünk a paddock területére.

-Nem.-pillantottam rá napszemüvegem mögül hűvösen, bár ezt ő természetesen nem láthatta. –Azt hittem ez egyértelmű.-mondtam cinikusan.

-Dru.-szólalt meg halkan miközben egymás mellett lépdeltünk lassan.

-Ne hívj így többet Verstappen, elvesztetted a jogot.-jelentettem ki szárazon. Aprót bólintva vette tudomásul és így lépdeltünk a csapat boxáig, csendben, tisztes távolságban egymástól.

-Nem mész a lányokhoz?-szólt halkan mikor megálltunk a kocsija mellett amibe hamarosan beemeli a kis fenekét.

-Nem. Ha megyek elsők között szűrik majd le, hogy baj van, és, hogy avathatnám be őket mikor azt hiszik dúl az a cseszett nagy láv köztünk.-fontam össze magam előtt táskám fogantyújánál a kezem.

-Az még most is dúl.-nevetett fel kínosan.

-Hogyne Verstappen. Ha nem cseszted volna el akkor lehet dúlna, de mindketten tudjuk mi történt, és gyűlöllek.-mondtam neki miközben fejem tetejére raktam a szemüvegem, hogy igenis lássa milyen dühös szemekkel vizslatom.

-Persze. Szeretet és gyűlölet, csak egy hajszál választja el a két érzést, úgyhogy addig jó amíg gyűlölsz, mert így legalább tudom, hogy szeretsz is és valaha igazán nagyon szerettél.-nézett rám félmosolyra húzva ajkait, arra az irritálóra amit úgy utálok mégis úgy szeretek.

-Én sosem szerettelek.-kaptam rá döbbenten a tekintetem, mert persze bennem már egy ideje kétes érzések kavarogtak, de ezt neki sohasem vallottam be és nem is avattam be a dilemmáimba, úgyhogy ez most bizony váratlanul ért.

-Hogyne. Mondogasd csak ezt magadnak, én addig megyek egy pár kört.-emelte két ujját halántékához és onnan intett, majd magamra hagyott a zakatoló gondolataimmal együtt.

-Gyász.-jelentettem ki miközben elhaladt mellettem.

Csüggedten indultam el a helyemre, ami a paddock végében volt, egy kis szék, és vettem elő telefonomat, amíg nem kezdődik a szabadedzés miközben felvettem a fülvédőt, mert nem akartam halláskárosult lenni a szabadedzés végére.

''Jött egy ügyfelem, de a fele már megvan írva, délután befejezem, vigyázz magadra!"

Olvastam le az üzenetet, mely zárolt képernyőmön jelent meg. Nem írtam vissza, erre nem nagyon lehet mit, ennek ellenére tudomásul vettem, hogy hamarosan minden nemű kapcsolatom meg fog szűnni Verstappennel köztünk. Egyik szemem sírt másik nevetett, testem pedig nem járta át az a felhőtlen boldogság amit annyira vártam.

Egy és negyed év. Ennyiben egyeztünk meg, szerződést is írtunk, amit azért elég jól megszegett, úgyhogy végül is jogos a válásunk, és mégis szentül hittem, hogy kibírja azt az egy évet. Van két szép tenyere, simán megoldhatta volna az aktuális kielégülés hiányból fakadó problémáit, de ugyan már, az nem Max Verstappenes, nem vall rá, hisz ő az aki minden nő bugyijába beférkőzik, és életem legnagyobb hibái között tartom számon, hogy hagytam neki megfektetni magam, hagytam, hogy maga alá gyűrjön és bár én is akartam, de elvegye a szüzességem.

Néztem ahogy a sisakot ráhúzza a fejére, majd beszáll a kocsijába amivel mindig iszonyatos sebességet diktál és néztem miközben kigurul a garázsból, aztán a képernyőre kaptam a tekintetem, hogy végig követhessem az útját, és láthassam a köröket amiket profin tesz meg, de hát ő profi nemde? Benne van a vérében, ez a dolga, hogy a lehető legprofibban vezesse a kocsit amit alá pakoltak. A világ jelenlegi legjobb húsz pilótájának egyike, várományosa egy világbajnoki címnek és őstehetségként van számontartva.

Max Verstappen személyével kapcsolatban az égegyadta világon, de mindent vitattam, a tehetsége volt az amiben töretlenül hittem, mert láttam mire képes akkor amikor a pályára gurul. Anno ezen egyik ok volt az ami miatt igent mondtam az ajánlatára, mert tudtam, ha valaki mellett nem köti le magam gyorsan elveszti azt amiért egész életében harcolt és a tehetségével ritka gyorsan, de távolabb fog kerülni a világbajnoki címtől és kupától, mely minden autósportot űző versenyző életének nagy álma.

-Alexa.-hallottam meg a nevemet a fejemen lévő fülesből. –Nyugodj meg.-figyelmeztette, és beletelt egy kis időbe amíg rájöttem, hogy Max mérnöke beszél hozzám. Ám én továbbra is értetlenül álltam a helyzet előtt, mert nem értettem miért nyugtatgat a mérnök akinek amúgy Max köreit kéne felügyelni és őt kéne ellátnia adatokkal és adatokat, tapasztalatokat kellene gyűjtenie a pilótától. –Nézz a kivetítőre.-utasított én pedig eleget téve a parancsnak kaptam tekintetem a kivetítőre, mert eddig őt szuggeráltam. Folyamatos ismétléssel, minden szögből és kamera állásból mutatva prezentálták a balesetet. A balesetet aminek Max volt az egyik résztvevője. Gyors körön volt. Leclerc pedig nem húzódott le. Max a sebességnek hála kipördült, majd belevágódott az alagút falába. Nem volt tűz, füst sem láng. Széttört alkatrészek terültek szanaszét. Leclerc pedig megúszta az ütközést két leszakadt kerékkel. –Szólongatom, de nem ad magáról életjelet. A mentése megkezdődött. A nevedet motyogta. Ennyi. Semmi több reakciót nem kaptam tőle. Amint kiszedték a roncsok közül Princess Grace kórházba szállítják. Valószínűleg életveszélyes állapotban, úgyhogy indulj el a kórházba.-adagolta be nekem az információkat miközben én csak a kivetített képeket néztem, újra és újra a baleset játszódott le szemeim előtt.

Telefonom térképébe pötyögtem be a kórház nevét, hogy valahogy mégiscsak eljussak oda, és kicsit megnyugodva konstatáltam, hogy nincs is olyan messze a kórház.

Könnyezve szedtem a csülkeimet és mélyeket lélegezve vettem tudomásul, hogy megérkeztem.

-Max Emilian Verstappen.-néztem a nővérre aki a recepción ült és döbbenten kapta rám a tekintetét amikor oda álltam elé. –Feleség.-nyögtem ki. Tudtam, ha nem adom meg ezt az adatot esélyem se lett volna megtudni róla bármit is. Túl sokat jártam régen kórházba ahhoz, hogy ezt pontosan jól tudjam.

A lépcsőfokokat gyorsan szedve és nehezen lélegezve rohantam. Majd mikor felértem a második emeletre kaptam mindenfelé a fejem, hogy megtaláljam azt a számú szobát, melynek falai közt Maxot kezelik.

Fájt már a fejem, utáltam a tényt, hogy megint egy kórház falai között vagyok, a légzésem egyre szaporább lett és éreztem, hogy asztmaroham van kitörőfélben, de tartani akartam magam, nem akartam, hogy most évekkel később jöjjön rám egy ilyen, akkor amikor Max élet és halál között lebeg.

Láttam ahogy hordágyon tolják, ahogy ülő helyzetben hevesen rázza a fejét, de ennyit érzékeltem miközben szapora lélegzetvételeim közepette a világ, mint olyan elsötétült körülöttem.

. ✿❀✿❀✿❀✿❀✿❀✿  .

Sziasztok!

Ma hihetetlen, de végre minden elmaradt kommentre tudtam válaszolni.

És csak megköszönni szeretném azt a nagy támogatást amit kapok tőletek hétről-hétre, részről részre.

És akkor most jön kérdések sokasága.

Milyen volt a hosszúhétvégétek?

Mi a véleményetek a tegnapi futamról?

Ugye nem csak én könnyeztem meg a Carlando pillanatot?

És nem csak én örültem szívből Sidnek és az RB-nek?