Még egy Esély!

6.fejezet

8kor keltett Alex ami kurvára nem volt jó érzés. 9kor kezdenénk a kávézóban és Hétfőként egész nap bent vagyunk zárásig ami 8kor következik be. A hétfő meg a Kedd az ilyen nap, a többin csak fél napot töltünk bent.
-Ha nem kelsz fel esküszöm rád öntök egy bögre szörpöt-kezdett el püfölni egy párnával alsógatyában.-már csak egy óránk van.
-Akkor nem biztos, hogy lekéne öntened szörppel, mert a hajmosás és szárítás te is jól tudod, hogy nekem egy órába telik.-motyogtam bele a párnába
-Gyere már.-csapott meg utoljára.-Ha azért nem akarsz jönni, mert félsz, hogy odajön Harry ne aggódj. Amikor bejön te hátramész én meg nem engedem be.
-És szerinted nem marad ott zárásig?-fordultam felé
-Jó pont. Majd azt mondom, hogy ki lett tiltva a boltból-minketten felnevettünk én pedig lassan kikeltem az ágyból. Felöltöztem és megmosakodtam.

Mikor lementem Alex anyukája fogadott.
-Jó reggelt, Mrs.Cross
-jó reggelt kicsim. Hogy aludtál?-nézett felém gőzölgő teájából felnézve
-Egész jól, köszönöm.-erőltettem mosolyt magamra.
-Kérsz valamit enni?-kérdezte, de én megráztam a fejem
-Egy kávézóban dolgozom ami tele van elég sok kajával is. Majd ott eszek.-mondtam, majd elkezdtem sietni a kávé megivásával, mert már háromnegyed kilenc volt.

-Indulhatunk?-kérdezte Alex amint látta, hogy a kávésbögrét beraktam a mosogatóba.
-Aha.-mosolyogtam rá. Engem pont nem érdekelt, ha késünk, de Alexet nagyon irritálta. Hamar odaértünk a kávézóhoz, mert nem volt olyan messze. 10 perccel 8 után kinyitottuk a kávézót és elkezdtük csinálni az átlagos dolgokat. Letakarítottuk a pultot. Elmosogattuk a poharakat és tányérokat. Fél kilenckor már volt pár ember aki még nem ment munkába és itt itta meg a reggeli kávéját. Mi persze örültünk, mert a pénz a kasszába vándorolt.

Elég uncsi napunk volt. A főnökünk, mint mindig, délben benézett két órára és pontban kettőkor ment is el. Mi ilyenkor szoktunk igazán sokat beszélgetni Alexel. Ő is ismeri Harryt és Niallt is, mert minden 3.nap nálunk van. Kicsit hasonlít Niallra, mármint: szeret enni, mindig rajtunk élősködik, a hét majdnem minden napján nálunk lóg, kiesz minket a vagyonunkból, mert amikor éhes és nincs nála kaja, nehogy lemenne a boltba ami két sarokra van, inkább sétál fél órát hozzánk, hogy aztán a mi kajánkat egye. És amikor ezt mondom azt se tudom kiről beszélek, mert mindketten ezt csinálják. Ennél fogva nagyon jóban is vannak
-És Niall, hogy van?-kérdezte mikozben pár poharat mosott el. Én meg az ajtónak háttal könyököltem mellette.
-Amikor elmentem szomorú volt, és mérges H-ra,de alapból ő is jól van.-ekkor meghallottam a csengőt ami azt jelzi,hogy jött valaki, de nem néztem oda. Alex felkapott egy tálca kávét és odaszólt nekem
-Ezeket ki kell osztanom. A kövi vásárló a tied.-kicsit mérges voltam rá, mert ma már sokadjára estem depresszióba amiatt, hogy H-val összevesztünk, de tartom magam ahhoz, hogy addig nem beszélek vele amíg nem mondja el, hogy mi a franc történt és nem kér tőlem bocsánatot.

Miután összeszedtem magam felálltam és egy cetlit és tollat elővéve indultam meg a pulthoz. Nem néztem a vásárlóra csak robotosan kérdeztem, hogy ,,üdvözlöm a Caroll coffe-ban, felvehetem a rendelését?". Egy meglepően magas férfi hang fogadott és olyan volt mintha már hallottam volna.
-Egy jegeskávét kérek.-mondta én meg leírtam.
-Még valami?
-Igen, szeretnék egy csokismuffint.-Ezen elmosolyodtam, de ahogy felnéztem lefagyott arcomról a mosoly. Baszki. Louis Tomlinson volt előttem. Nem, semmi kétség.
Miután valamennyire felfogtam egy mosolyt erőltettem az arcomra és próbáltam nem tudomást venni arról, hogy épp azzal beszélek akire a gyámom annyira mérges, hogy még velem is összeveszett miatta, de furdallt a kíváncsiság. Hátha ő mond valamit.
-Csokis muffin? Azt nem gyerekek szokták enni?-egy kicsit felkuncogott, majd ahogy láttam, hogy mosolyog elindultam csinálni a jegeskávét. Jegeskávé. November közepén. Ez az ember normális?
-A fiamnak lesz a süti. Az anyja elvilleg fél óra múlva idehozza.-kicsit furcsán néztem rá
-Minek jöttél fél órával korábban?-kérdeztem furcsállva.
-Nem szeretek késni.-mondta én meg visszamentem folytatni a jegeskávé készítését. Igenám csak azt felejtettem el, hogy a telóm a pulton hagytam és Harrynek pont akkor kellet hívnia amikor Louis épp a telefonom elött volt.amikor meghallottam, hogy csörög rögtön odarohantam, de késő volt. Louis látta a képet rólam és H-ról a telómon pedig az villogott, hogy Harry(gy) ((mint gyám)) ezt az intézet kérte, hogy rakjam oda. Gyorsan felvettem a telóm, de láttam Louis döbbent tekintetét. Pedig olyan jól kezdődött ez a nap.