Még egy Esély!

11.fejezet

-Sok minden történt és szavakba sem tudom önteni, hogy mennyire nem akartam ezt. Harryvel akartam maradni, vele megöregedni, akár családot alapítani.-nézett le szomorúan
-De akkor mi történt?-megfogtam a kezét nyugtatás képpen.
-Sok minden. Először is ugye az volt hogy a menedzserünk egy homofób köcsög volt és aláiratott velem egy szerződést, hogy azt kell csinálnom amit ő mond. Utáltam, de muszáj volt a banda miatt. Utána adtak nekem egy állbarátnőt, de Harryvel ez se győzött le minket. Aztán a menedzser azt mondta, hogyha nem szakítok Harryvel akkor őt fogja kirúgni és gondoskodik róla, hogy szar karrierje legyen, sőt ne is legyen neki tovább. Ezt nem tehettem meg. De ha csak úgy szakítok vele akkor kérdezgetni kezd, de nem lettem volna képes neki hazudni sokáig.-Itt már rendesen könnyezett
-Így elérted, hogy ő szakítson veled.-fejeztem be neki
-Pontosan. Így hát Eleanort hívtam segítségül. Egyébként nagyon kedves lány és jó barátom, így persze, hogy segített. Habár tudta, hogy ezért Harry rá is megharagszik. Akkor ugye 1 órát veszekedtünk Hazzával és én majdnem elmondtam, hogy én sem akarom ezt. Végül nem tettem. Azt a mondatot hogy ,,jó akkor szakítsunk" viszont egyikünk sem mondta ki. Így van az, hogy igazából még mindig együtt vagyunk, de mégse.
-Aha-bólintottam-Na várj. Azt elmondod nekem, hogy hogy a francba lett egy fiad?-kérdeztem szerintem teljesen jogosan és ekkor már csináltam egy kávét amit időközben egy vevő kért aki odajött.
-Egy este amikor Harryvel újra összevesztünk elmentem egy bárba, lerészegedtem és lett egy fiam-nevetett fel szarkasztikusan
-Tehát ezért nem vagy együtt az anyjával.
-Nem. Az anyjával azért nem vagyok együtt, mert nem őt szeretem. Amúgy kedves lány-ekkor odaadtam a vevőnek a kávéját és visszaültem a székre
-Jogos-mosolyodtam el.
6ig beszélgettünk mindenféle dolgokról és jól elvoltunk, de minden Harrys témát kerültünk. Mily meglepő.

6kor hirtelen egy váratlan vendég nyitott be.
-Soph, öltözz és menjünk. Most-állt Louis mellé, de még nem ismerte meg.
-Niall, lehet elfelejtetted, de én itt 8ig dolgozom.-néztem rá értetlenül, Louis meg csak lapított
-Étterembe megyünk fél 7re és már le van foglalva az asztal, úgyhogy melegen ajánlom, hogy siess.-nagyon szúrós szemekkel nézett rám, de én mint egy hivatásos visszaszólogató nem ijedtem meg tőle
-Niall állandóanéhes Horan. Dolgozom. Nem fogok csak azért elmenni, mert asztalt foglaltál egy étteremben. A másik, hogy csomóan vannak és nem akarom egyedül hagyni Alexet
-De Harryvel lenne
-Mint minden nap
-De ez most annak az ünneplése, hogy végre befejezte a dalt.
-Máskor ilyet nem tartottunk-Louis csak csendesen figyelte a beszélgetést
-Máskor nem egy alkotói válságból jött ki egy szuper dallal-ezen kicsit elgondolkoztam
-Nyertél, viszont szólnom kell Becky-nek-mondtam mire értetlenül nézett rám
-Hogy kinek?
-A főnökömnek, hülyegyerek-mondtam és hátramentem az irodához

Becky-ről azt kell tudni, hogy ő 24 éves és hisz a gyerekek erejében ezért vagyunk mi Alexxel a kiszolgálók. Nem sokat segít nekünk, mert vagy egész nap nincs bent vagy egész nap az irodájában van.

Bekopogtam az ajtón és miután hallottam, hogy ,,gyere" bementem az irodába
-Mi a helyzet Soph. Nem dolgoznod kéne?-nézett fel rám a papírjaiból meglepődve
-Hát. Lenne egy olyan kérdésem, hogy most elmehetnék-e mert a nevelőapám szervezet egy vacsorát.-ültem le az asztal másik felén lévő székre
-Mr. Styles nem mondott nekem ilyet.-nézett rám gondolkodva
-Eddig nekem se-nevettem fel szarkasztikusan.-Egy haverja van itt és ő mondta, hogy megyünk.
-Hát rendben.-indultam volna, de még kérdezett valamit így megálltam- De Alex bírni fogja egyedül?
-Hát elég sokan vannak.-néztem rá szomorúan
-Renben. Kimegyek hozzá.-állam a földet súrolta erre a kijelentésre. Emlitettem, hogy nem szokott kint dolgozni? Hát ezért lepődtem meg. Mindketten kiindultunk és míg én felvettem a kabátom és a táskám, Becky odament az újjonnan érkezett vevőkhöz, hogy fölvegye a rendelést.
-Jól látom amit látok?-kérdezte tőlem Alex elkerekedett szemekkel.
-Én tényleg nem tudom-néztem én is Beckyt amint odament a kávégéphez és elkezdte csinálni a rendelést.
-Nade nekem mennem kell.-néztem rá.
-Okés. Jó vacsorázást-ölelt meg. Gondolhattam volna, hogy amíg én távol vagyok ő leül beszélni Niallal. Olyanok mint két testvér. Baromira hasonlítanak. Főleg abban, hogy mindketten imádnak zabálni.
-Szia-öleltem vissza és kimentem a pult mögül, hogy odamehessek Louishoz. Niall időközben kiment, hogy beindítsa a kocsit
-Holnap?-kérdeztem őt reménykedő tekintettel
-Mindenképpen-nézett vissza rám mosolyogva mire én is mosolyogtam.
-Szia-mondtam és hirtelen megöleltem, de mire visszaölelt volna én már mentem a kocsihoz. Nagyon fura érzésem van vele kapcsolatban. Mintha ismerném, de mégsem.
-Mehetünk?-zökkentett ki Ni a gondolataimból
-Aha-becsatoltam az övem és elindultunk