Még egy Esély!

10.fejezet

Hogyha mégegy ember bejön azon a kurva ajtón én esküszöm kiugrok az ablakon.-mérgelődött Alex mire felnevettem
-Ne merészeld, mert akkor nekem kell majd mindenkit kiszolgálni-rámnézett és tovább mosogatta a tányérokat.

Hirtelen megszólalt a csengő ami azt jelezte, hogy új vevő jött. Én háttal álltam az ajtónak és a pultnak dőlve telefonoztam. Amikor meghallottam a csengőt Alex felnyőgött én meg elröhögtem magam.
-Legalább ne látszódna rajtad, hogy nem szeretsz dolgozni.-mondtam és megfordultam, hogy ránézzek a vevőre.
-Szia. Gondoltam meglátogatom újra a helyet. Nagyon tetszett múltkor-Úgy tűnik szerencse napom van. Louis ült le a pult másik oldalára miután letette a kabátját. Rámosolyogtam és rákönyököltem a pultra
-Mit adhatok?-Visszamosolygott és letette maga elé a telefonját.
-Csak egy fekete kávét.
-Ma nincs süti?-kérdeztem pimaszul mire elröhögte magát.
-Nem, ma nincs. Freddie egy barátomnál van.
-Én nem is neki gondoltam. Miért gondolod, hogy sütit csak felnőttek ehetnek?! Ez lenéző-kezdtem és ő megint elröhögte magát.
-Akkor így mondom inkább. Nem köszi, nem kérek sütit.-nézett komolyan a szemembe
-Oksi-ezzel megfordultam és elkezdtem csinálni a kávét.
-Soph, itt az alkalom, ha valamit akarsz csinálni. Ott ül és simán kérdezhetsz tőle bármit.-mondta Alex miközben odajött mellém.
-Persze, majd biztos odamegyek azzal, hogy ,,szia én a rég nem látott férjed úgymond gyereke vagyok és szeretném boldognak látni amit csak úgy érhetek el, ha megkérdezem, hogy miért szakítottál vele. Tehát miért?" Igen Alex ez nagyon ésszerű-mondtam szemrehányóan mire ő csak megrázta a fejét.
-Nem így gondoltam, de azzal mondjuk kezdhetnéd, hogy a volt barátja a gyámod.-erre csak szarkasztikusan felröhögtem
-Aha, álmodban.-mondtam és már vittem is a kávét Louisnak.-tessék-nyújtottam oda.
-Köszi-mosolygott rám.

Sokat beszélgettünk és kimondottan jól éreztem magam. Nem értem, hogy miért szakított Harryvel. Még most sem tűnik a szívösszetörős pasinak. Sőt egyre távolabb áll tőle. A beszélgetés közben jött egy üzenetem a telómon

,,kapcsold be a rádiót. H"

Nem értettem, hogy miért kérte,  de egy kicsit eljöttem Louis-tól és bekapcsoltam a rádiót a kávézóban. Visszamentem és tovább beszélgettem vele. Nagyon sokat megtudtam róla. Voltak amiken nagyon meglepődtem, de voltak amiken nem annyira. Az egyik amin nagyon meglepődtem, hogy azt mondta van ,,barátnője". Idézőjeleket tett mellé, de nem nagyon firtattam. Csak nem az a csaj aki miatt dobta Harryt. Bár ki tudja. Azt is elmondta, hogy 6 testvére volt, de abból 1 meghalt, habár ezt én már tudtam Harrytől, de a világért sem szakítottam volna meg. Elmondta, hogy az anyja is elhunyt és, hogy az apjával nem tartja a kapcsolatot. Elég szerencsétlen élete van és amióta a banda feloszlott azóta egyre szarabb. Elmondta, hogy a menedzsere minden lépését megkérdőjelezi és, hogy semmi szabadsága sincs. Szegény kisfiának minden héten máshol kell lennie és az anyjánál az idő nagy részében csak bébiszitter vigyáz rá. Mit ne mondjak talán az én életemnél is szarabb az övé. Ezalatt a rádióból halkan szólt a zene és nagyon megnyugtató volt.
-Szerintem így ennyi az én életem.-ivott bele a kólájába amit időközben vett. Már vagy 2 és fél órája, hogy itt van.-Nade eddig csak rólam beszéltünk rólad még nem.-mosolygott rám én meg nyeltem egyet.
-Hát én....
-köszöntsétek Harry Stylest- jött a hang a rádióból én meg rögtön felhangosítottam, és Harry hangját hallottam meg. Olyan érzésem volt, mintha élőben lett volna, de ezt a dalát még nem hallottam. Nagyon szép volt és nem is mondta, hogy írt újat. Louisra is ránéztem aki szomorúan, de mosolyogva hallgatta dalt, miközben a gyűrűjét tekergette. Esküszöm, hogy egy kicsit könnyezni is láttam. Amikor vége lett a dalnak még megszólalt a rádiós
-Ez volt Harry Styles, élőben, új dalával a sweet creature-vel
-,,Sweet creature"-suttogtam magamnak mosolyogva. Kikapcsoltam a rádiót és visszaültem Louis mellé. Nagyon le volt törve és csak a gyűrűjét nézegette, nem is szólalt meg.
-Cuki, hogy mennyire azt hiszed hogy el fogod tudni felejteni.-szólaltam meg végül, de rögtön meg is bántam. Amikor eljutott az agyamig, hogy mit mondtam elkerekedett szemekkel fagytam le teljesen.
-Bocs, hogy mondtad?-nézett fel rám és eléggé furán méregetett
-Én...én nem.....csak....-dadogtam össze vissza
-Egyébként nem hiszem, hogy el fogom felejteni. Nem is akarom.-mondta és egy lágy mosoly jelent meg a végén.
-De akkor miért nem beszélsz vele?-kérdeztem szerintem logikusan.
-Ez bonyolult.-komorodott el-De téged pontosan miért is érdekel ez?-na igen, itt következett be a második lefagyás.
-Én....csak úgy-böktem ki és nagyon furán nézett. Mint valaki akinek most ment el az esze.
-Másik kérdés. Miért nem akarod elmondani, hogy miért érdekel?-Próbálkozott továbbra is.
-Hát. Én csak ismerem őt és beszélt rólad kicsit és én csak gondoltam megkérdezem.-mondtam a végén már suttogva
-Honnan ismered? Nem bocs, lehet jobb kérdés, hogy mit mondott rólam és amellett, hogy azokat mondta miért maradtál itt?
-Én mindig kétfelét hallgatom meg egy történetnek, hogy biztos legyek abban, hogy mi történt.-egy kis ideig beállt a csend
-Honnan ismered?-nézett rám, mintha a legnagyobb titkát tudnám és nem akarja, hogy akárkinek elmondjam
-4 éve ismerem elég közelről, legyen elég ennyi. Én jövök. Mikor láttad utoljára?-közben bejött mégegy vendég. Ránéztem Alexre aki csak intett, hogy kiszolgálja ő. Visszanéztem Louisra és nagyon gondolkodott valamin-Tehát?
-Azt hiszem két éve amikor elmentem egy koncertjére-nézett bele a kávéba, amit nemrég rendelt, mintha annyira érdekes lenne
-És látott téged?
-Hé. Most én kérdezek.-erre mindketten fölnevettünk
-Jól van. Hajrá-ránéztem a telómra, hogy mennyi az idő. 3 óra. Eléggé elbeszéltük az időt, de tökmindegy 8ig úgyis itt leszek.
-Öhmm...mivel látom, hogy azt úgyse mondod el, hogy honnan ismered ezért az a kérdésem, hogy milyen gyakran látod?!
-Minden reggel és este látom az idegesítő fejét, néha napközben-vázoltam neki a helyzetet mire csak bólogatott.
-Én jövök. Mondjuk azt kérdezem, hogy miért hordod még a gyűrűt?-ekkor ránézett a gyűrűre és elmosolyodott
-Amikor összevesztünk nem váltunk úgymond el és nekem a legjobb napom az volt az életemben amikor összeházasodtunk és, ha erre a gyűrűre ránézek akkor visszajön az emlék és boldog leszek.-egyre biztosabb vagyok abban, hogy ő tényleg nem akarta elhagyni Harryt.
-Okés. Te jössz-néztem rá a kérdését várva.
-Ugye azt mondtad, hogy reggel és este.-bólintottam-Tehát akkor éjszaka nála alszol-ez inkább volt kijelentés, tehát bólintottam. Mi baj lehet belőle. Szerintem hamarosan úgyis megtudja.-Akkor nekem az a kérdésem, hogy miért nem vagy a szüleiddel?!
-Nem igazán szeretnék velük lenni-mondtam és ittam egy kicsit a kólából
-Miért, nem szereted őket? Rossz szülők?-kérdezte és ő is beleivott a kólába
-Á, nem....csak nem akarok egy temetőben egy sírban feküdni-legyintettem ő meg hirtelen kiköpte a kávét
-Hogy mi?-nézett rám meglepődve elkerekedett szemekkel
-Basszus Louis ezt nekem kell majd föltakarítani
-Várj. A szüleid meghaltak?
-Ja. 4 éve egy tűzesetben.
-Basszus, sajnálom-szomorodott el-nem tudtam
-Hé, semmi baj. Már beletörődtem. Amúgy meg jó életem van tehát nem panaszkodok.
-Hát oké. De akkor ezért vagy Harrynél ugye?-bólintottam-Így már érthetőbb
-De én valamit még mindig nem értek.-néztem rá ő meg kicsit elmosolyodott.
-mondd-ivott bele a kávéjába
-Miért szakítottál vele? Mármint azt nem veszem be, hogy nem szeretted, mert ha most szereted szerintem akkor is szeretted, de nem értem, hogy miért csináltad. Miért okoztál mindkettőtöknek fájdalmat?
-Hosszú story.-nézett le a gyűrűre, én meg ránéztem az órámra
-fél 4, van időnk 8ig. Addig minden figyelmem a tied-nevettem fel és ő is elmosolyodott