Ez a történet kifejezetten a képzeletem szüleménye, de azért valóságos dolgok is vannak benne
(Mint például larry..khm)
A történet Sophie Styles-ról szól akinek szülei 4 éve meghaltak így a szerelmi bánattal küzdő Harry Styles lánya lesz. Persze a l...
Reggel elég rosszul keltem. Mostanában nagyon nem tudok aludni és egyre több a rémálmom is. Ez van, ha az ember szülei egy tűzesetben halnak meg. Tehát amikor kikeltem az ágyból átmentem H szobájába de már nem volt ott és sehol máshol a házban. Nem tulajdonítottam neki jelentőséget, mert van, hogy korán kel, mert a stúdióba kell mennie. Ritkán, de van. Csináltam egy kávét és kiültem a teraszra. Már 10 óra volt így elég sokan voltak az utcán. Ma csak 2re kell menni a kávézóba így van időm. Miután megittam a kávét bementem a házba, beraktam a poharat a mosogatóba, felöltöztem és elmentem sétálni. Szeretek ilyenkor cél nélkül sétálgatni a városban. Megnyugtató.
Ha azt kérdezitek, hogy, hogy nem szúrnak ki H rajongói akkor arra az a válasz, hogy azt se tudják létezem egyeltalán. Harry nagyon ügyesen elrejtett és amikor rákérdeznek, hogy miért vagyok ennyit vele akkor ő azt mondja ,,egy barátom lánya akire sokat vigyázok". Igazából örülök amiért el tudjuk rejteni mert ha nem tennénk akkor csak száz meg száz ember állítana meg az utcán és ehhez nincs kedvem. Harry meg meg akar védeni még a széltől is így persze, hogy titokban tartja. És akkor jöhet a kérdés, hogy papíron nem az a nevem, hogy Sophie Styles? Hát nem. Ez csak közeli ismerősöknél van így. Papíron Sophie Miller Styles vagyok. Médiában meg csak Sophie Miller. Komplikált, de megszoktam.
Elérkeztem egy kis parkhoz ahol mindig leülök kicsit nézelődni. Ez most sem volt másképp. Leültem a padra és csak néztem az embereket. Gyerekek hintáztak, szerelmes párok csókolóztak, szülők beszélgettek...mint egy átlagos park. Utána elővettem a telóm és fölmentem twitterre. Amit láttam azon lefagytam, de aztán elmosolyodtam
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
@Louis_Tomlinson Köszi a kávét. Szerintem ennél jobbat még nem ittam és még a napomat is feldobta a társaság. Ha valaki finom reggelit akar vagy akármi menjetek Angela's coffee-ba. Garantálom, hogy jó lesz.
@Sophie_Miller @Louis_Tomlinson. Na mivan?! Promózod a kávézót?😂
@Louis_Tomlinson @Sophie_Miller. nem szabad?😶😮
@Sophie_Miller @Louis Tomlinson. Tőlem aztán nyugodtan, de ha több munkánk lesz én és Alex is garantáltan kinyírunk.🙃
@Louis_Tomlinson @Sophie_Miller. 😁😁
Hát nem cuki? Mondtam amikor beszélgettünk, hogy egyre kevesebb a vendég erre bedob egy ilyet. Ez garantált vendégáradat lesz. Alex meg ki fog nyírni, de az mellékes. Miután kimosolyogtam magam Lou figyelmes tettén, hazaindultam. Najó ez annyira nyálas lett, de akkor is cuki volt. Kár, hogy meleg és, hogy épp Harryvel akarom összehozni. Ha nem lenne ez akkor tuti felcsapnék én is olyan rajongónak aki szerelmes lesz belé. Miután hazaértem már 1 óra volt így még fél órára befeküdtem a TV elé. Valami szar filmet néztem, de nem is arra figyeltem az igazat megvallva. Azon gondolkodtam, hogy hogyan hozzam össze ezt a két idiótát. Louissal tartom a kapcsolatot és megpróbálok annyit beszélgetni vele, hogy eljöjjön amikor idehívom. Itt pedig leülünk hárman beszélgetni, jól elleszünk, aztán őket bezárom egy szobába, hogy vagy kibéküljenek vagy kinyírják egymást. Uramatyám. Én túl sokat nézek krimiket. Bár lehet jó ötlet. Na mindegy. Miután sikeresen 1 órán át gondolkoztam ezen rájöttem, hogy indulni kéne így bepakoltam a cuccaim és kisétáltam az ajtón. Ezek a séták mindig nyugodtak, mert még pont a nagy nyüzsgés előtt van a város. Azonban nincs nap amikor ne mennék el a leégett házunk előtt, mert persze, hogy ennek azon az úton kell lennie ahol a kávézóba megyek. Mindig megállok 1 percre és gondolkozok, hogy mit csinálhattam rosszul, hogy hirtelen bekattant náluk valami és elkezdtek utálni. Ilyenkor mindig rájövök milyen elcseszett életem volt és, hogy mekkora hálát adhatok Istennek azért, mert ilyen családdal áldott meg. Mármint egy ilyen Harryvel és Niallal áldott meg, mert a családot nekem ők jelentik. Meg persze Gemma meg Anne. Meg talán Liam. Átnéztem a másik oldalon lévő parkra és átsétáltam rajta. Elég sok gondoltaom volt, de egyszer csak két kezet éreztem a lábam körül ami átölelt. Egy színesbőrű kisfiú volt, fekete göndör hajjal. Csillogó szemmel mosolyogva nézett rám. Én nagyon meglepődtem, de visszamosolyogtam -Andrej mit csinálsz?-kérdezte kedvesen egy mellettünk álló nő aki vélhetőleg az anyukája volt. -Csak szomorúnak láttam és, ha én sírok az ölelés mindig megnyugtat-ellépett tőlem és visszafutott az anyukájához aki megpuszilta és kézen fogva elindult vele. Ekkor döbbenten rá, hogy az arcom nedves a könnyektől. Gyorsan letöröltem és a kávézóba indultam. -Szia. 2:30 ma csak fél órát késtél.-nézett rám Alex amikor beléptem az ajtón. -Bocsi, csak kicsit megálltam a parkban-fölvettem a kötényem és beálltam a pultba -A parkban?-bólintottam-Mi a francnak?-kérdezte értetlenül -megölelt egy kisfiú-válaszoltam mintha a világon semmi sem történt volna és mosolyogva mentem oda az új vendégekhez. Még visszanéztem, de ő csak értetlenül és mérgesen nézett rám én meg felnevettem. Imádom idegesíteni.
