Még egy Esély!

15.fejezet

Harry:
Amikor Soph kiviharzott abszolút semmit sem értettem. Most miért adta ide a dalszöveges noteszt? Ebben minden dalszöveg benne van amit valaha írt. Azért sem értem, mert Soph mindig másokról ír dalt, vagy épp arról amit lát, ami ötletet ad neki. Visszasétáltam a nappaliba a fiúkhoz akik valamit beszéltek, majd amikor beléptem elhallgattak és értetlenül néztek rám. Én közben kikerestem az utólsó szöveget ami a noteszben volt, leültem és olvasni kezdtem. A forma ugyanaz volt. Valaki más történetét írta le. A szövege viszont sokkolt.

The day after we said goodbye,
All I did was lay in bed and cry.
But after one month I sarted to move on,
And after two I felt allright,
And three month in you were off my mind.
And month four and five I was living my life,
i was better and didn't have to try,
Not to think of you,
Until you reached out and said,
,,Remember that night"
We went for a drive,
2.30 in the morning,
i kissed you it was pouring.
We held each other tight,
Before the night was over,
I looked over your shoulder.
Oh, I was doing fine,
Till you said
,,Remember that night"
,,Remember that night"

Még nem volt befejezve, de az egésznek a története baromi ismerős volt csak nem tudom honnan. Mármint a refrén. Aztán hirtelen beugrott. Tavaly November 2.-án Lou kijelentette a médiában, hogy egy teljesen új albumot kezd. Mérges lettem, mert akkor még hallani sem akartam Lou-ról, de persze, hogy a Tv és minden internetes oldal vele volt tele. Úgy döntöttem iszok egy kicsit amiből elég sok lett és az lett a vége, hogy teljesen berúgtam. Aznap este valahogy volt merszem írni Lou-nak és konkrétan azt írtam le, amit Soph a refrénben, csak még utána írtam, hogy sike. Tudom, hogy köcsög volt, de akkor nem gondolkodtam.  Még aznap este Niall mondta, hogy messzire mentem és kitörölte az üzenetet hátha Louis nem látta. De úgy látszik későn töröltünk. Louisnak összetört a szíve és még a gyerekét is, akit feltétel nélkül szeret, elfogja veszíteni miattam. Az egész az én hibám csak azért, mert nem volt merszem beszélni Louissal a megcsalásos dologról. Most egyeltalán nem ő volt a szörnyeteg, hanem én. A szemeim könnyezni kezdtek szépen, lassan. A fiúk kérdezgettek, hogy mi történt, de nem válaszoltam. Ekkor már tudtam, hogy mindent elcsesztem és, hogy amilyen most Louis egészségi állapota.......túl sok dolog történt vele.......nem fogja bírni. Ismerem és tudom, hogy mennyi az amit kibír de ez sok neki. Össze fog törni. Amikor erre gondoltam azonnal felpattantam és rohantam a kocsihoz, hogy megkeressem Lou-t. Remélem azért nem annyira omlik össze, hogy ne lehessen rajta segíteni.

Sophie:
Kifutottam a ház elé, de Lou épp akkor hajtott el a kocsijával. Gondolkodtam egy kicsit majd felültem a motoromra és elindultam Louis háza felé. Az utcákon nem voltak sokan hiszen már elég későn volt, ezért gond nélkül eljutottam a házáig. Leugrottam a motorról és berohantam a házba mivel az ajtó nyitva állt. Elkezdtem keresni őt a házban, de hirtelen egy szép kék szempár nézett rám a Tv előtti kanapéról
-Freddie-lepődtem meg hiszen elvilleg az anyja miatt egyeltalán nem lehetne itt.-Te mit keresel itt?
-Hát...öhmmmm....há-hát....
-Briana tudja, hogy itt vagy?-kérdeztem miközben idegesen kapkodtam a fejem, mert még mindig nem tudtam hol van Louis
-Hát...Ne-nem iga-igazán-szegény még dadogott is. Nagyon megijedhetett, hiszen az anyja biztos azt mondta, ha idejön büntetést kap. Odasétáltam hozzá és legugoltam elé a kanapé elé.
-Eddie. Ugye tudod, hogy nem lehetnél itt?-kérdeztem gyengéden miközben a kezem a térdére tettem.
-Tudom. Anya mondta, hogy többet nem láthatom aput, de én nem bírtam volna ki és azonnal ide kellett jönnöm-mondta könnyes szemekkel
-rendben, semmi baj, innen nem küld el senki.-öleltem át-De mondd apud nincs itthon?
-Én nem láttam azóta, hogy jöttem ami olyan 3 órája volt-körülnéztem, az asztalon egy nagy kupac csoki- meg cukorpapír. Szuper. Nincs senki a gyerekkel erre cukorbetegségben meghal emiatt.
-Figyu akkor én megyek, mert nagyon kell beszélnem vele, de te maradj itt, lehetőleg ne engedj be semmilyen ismeretlent és legfőképp ne egyél több cukrosat-ő mondott egy okét én megpusziltam a haját és rohantam is ki.

Felültem a motoromra és elindultam valamerre miközben gondolkoztam, hogy Lou hol a francban lehet, ha nem otthon. Egyszer említette azt, hogyha sok neki a világ akkor mindig kisebb hegyre/dombra megy (kinek hogy tetszik) aminek az egyik szirtjéről látni lehet a tengert. Vagy ez vagy pedig Eleanor-hoz ment. Megérkeztem a kereszteződéshez ahol az egyik út a hegyre, a másik ,,El" házához vezet. Úgy éreztem, hogyha az egyikhez megyek és nem az akkor a másikhoz már hiába megyek. Gondolkoztam kicsit és végül az ösztöneimre hallgattam és elindultam az egyre feljebb induló úton. Mikor felértem a szirten lévő tisztás elé, akkor láttam meg Loulou kocsiját. Továbbmentem és akkor láttam meg Louist, a szirthez eléggé közel guggolni. Leszálltam a motorról és lassan kezdtem odasétálni hozzá. Ő nem mozdult csak nézte a hullámzó tengert. Odaültem mellé és onnan néztem a szemeit amik nagyon hasonlítottak a tengerre.
-Miért ilyen elcseszett az életem?-kérdezte hirtelen 5perc csönd után
-Nem elcseszett.-válaszoltam rá se nézve. Szemeimet csak a tengeren tarrottam
-Komolyan így gondolod? Az apám kiskoromban lelépett így egyedül az anyám tudott minket nevelni a négy másik testvéremmel együtt. 18 évesen elcsesztem az életem azzal, hogy neveztem az X-factor-ba, mert megismertem Simont aki pokollá tette az életem. Életem szerelmével nem lehettem együtt, úgyszint Simon miatt és így töltöttem le 5 kibaszott évet. De ez sem volt elég, mert ő mégegy szart aláiratott ami miatt még 2 évig nem csinálhattam azt amit akartam. Anyám aki az egész életem végigkísérte meghalt nemsokkal azután, hogy a szerelmem elhagyott, így nagyon senki nem is volt velem. Meghalt a húgom aki nekem a világot jelentette, és a fiamat lehet elveszítem. Ez nem elcseszett?
-Nem.-válaszoltam lazán mire ő csak értetlenül nézett rám-Elmondjam miért?
-Kérlek
-Ha úgy vesszük az én életem is elég tragikus mégis kibírtam, mert 14 éves vagyok és már csomó minden történt velem. A szüleim meghaltak így én árva maradtam és velem tényleg nem volt senki. Neked ott volt Zayn. Egy fél évig voltam árva, mert addig nem engedtek ki amíg H az utolsó fecnit alá nem írta. Ezután megpróbáltam a sulit, de onnan kinéztek, tehát maradt a magánsuli. Ja és persze volt még Tracy is. Ő is a legjobb barátunk volt, de egy éve meghalt, mert volt valamilyen szívbetegsége. Tudom, hogy veled is sok szar történt, de gondolj arra, hogy sokan arról vesznek példát, ahogy te kibírod ezt a sok szart.-A kis monológom végén ránéztem, de ő még mindig csak üres szemmel nézte az óceánt. Így ültünk kb. 2 percig amikor fölállt és visszaindult a kocsijához. Visszanéztem kicsit a szikláknak csapódó óceánra, aztán én is felálltam és visszaindultam a motoromhoz. Vagyis csak akartam, mert hirtelen megláttam, hogy Louis a földön fekszik mozdulatlanul. Odarohantam hozzá, megráztam, de nem kelt fel. Ekkor jöttem rá, hogy a pulzusa is lassul.