Szeress! {Jikook FF. 18+}

12

Csendben tűröm az összes sértés, lökdösést, de mellkasomban folyamatosan nő a nyomás. Én csak Jungkookkal akarok beszélni.. Mit tettem, hogy ezt érdemlem? Miért olyan szülőket kaptam, akik mindennap halálba kívánják a melegeket? Miért egy olyan helyen kell élnem ahol nem szeretnek? Csak Tae van nekem.. nem akarom elveszíteni őt soha.. Szeretnék egy kicsit boldog lenni...Miért nem kaphatom meg? Nem érdemlem meg?

Miközben ezen gondolkodom, észre se veszem, mikor megütnek, inkább csak nagyobb lelki fájdalomnak fogja fel az agyam. Mivel már így is a szekrénynek vagyok lökve, lecsúszva a földre, kuporodom össze és próbálom legalább fejemet védeni. Könnyezve szorítom össze a szemeimet és várom, hogy végre elfáradjanak vagy legalább megunják, majd aztán pár undorodó szóval magamra hagyjanak..
De valahogy olyan érzés, mintha soha nem érne véget. Érzem, hogy szédülök és egyre nehezebbnek érzem a sok fájdalmat, mintha csak most érezném a súlyt amit évek óta cipelek.. Felakarom adni.. olyan könnyű lenne és szép..de még mindig önzőség lenne itt hagyni Taet.. A mosolya, a nevetése.. hiányozna és félek, hogy senkinek se mutatná meg többet.. Hiányozna, ahogy folyton a hülyeségeivel próbál felvidítani, a hangos tüsszögése.. vagy hogy morgolódjak amiért horkol.. Nem akarom elveszíteni a legszebb mosolyt az életemben.. soha. Tae az egyetlen okom.. semmi más.
Szeretem, mikor ilyen helyzetekbe kerülök.. elgyengülök, de folyton lepörög előttem a semmit érő életem és egy kis fényt mindig megpillantok, aki miatt nem szabad még semmi hülyeséget csinálnom.. Csak miatta akarok erős maradni, de bármi történik is, végül ő véd meg.. Az én egyetlen Alienem..

Halványan elmosolyodom, mikor meglátom magam előtt Taet, ahogy szélesen mosolyogva nevez szokásosan törpének, majd magához ölel szorosan, hogy érezzem biztonságban vagyok.. Kell nekem az ölelése.. biztonságban akarok lenni.. legalább egy pár másodperce.. könyörgöm..

Mikor végre érzem, hogy csak a maradandó égő érzés maradt meg bőrömön, semmi újabb ütés, lassan kinyitom a szemeimet és óvatosan felülök. Elmentek..

Csendben nézem az üres folyosót, ami szinte üvölt a csendtől.. Becsöngettek volna? Elhalasztottam az esélyt most is..
Lassan megtörlöm szemeimet pólóm végébe, majd óvatosan felkelve döntöm fejemet egy szekrénynek és némán könnyezve nézek magam elé.
Tae tudja, hogy gyenge vagyok..de mégis szeretném neki mutatni az ellentétjét.. Mélyeket lélegezve lassan, kezdek számolni magamban, mintha segítene, de igazából csak egy kis időre vonja el a gondolataimról a figyelmet..
Percek múlva lassan összeszedem magam, majd a mosdóba menve hajolok le a csaphoz. Amint megmostam az arcomat, a tükörbe pillantok és végig simítok tükörképemen, mintha más állna ott.
-Jól vagyok..-Suttogom halkan és halványan elmosolyodom, bár ez inkább keserves mosoly. De mire is számítottam. Park, még egy rendes maszkot sem tudsz csinálni magadnak..

Arcom megtörölve megyek ki a mosdóból, majd lassan Kook szekrényéhez sétálok. A zsebemből kiveszek egy cetlit, majd toll hiánya miatt, csak egyszerűen ajkaimhoz emelem a cetlit. Elharaptam a számat, így kissé vérzik. Amint került egy kis kín csepp a papírra, becsúsztatom szekrényébe, majd lassan a termemhez sétálok. Rövid, de sokat mondó üzenet.. Jungkook megérti az ilyen dolgokat.. megfogja érteni a fájdalmamat..
A kilincsre rakva enyhén remegő kezem, veszek egy mély levegőt, majd belépek a terembe és a helyemet megcélozva indulok el. Fejem lehajtva, szigorúan a padlót figyelem és figyelmen kívül hagyom a tanár kérdését, hol is voltam, miért késtem. Helyet foglalva pakolom elő a könyvemet, füzetemet és lassan egy tollat is megfogok. Fél szemmel látom Tae aggódó tekintetét, de tudom, hogy nem fog rákérdezni. Ismer és nem akar fájdalmat okozni. Inkább csak csendben néz, mintha azzal hallaná az összes fájdalmam különböző hangját, majd mikor érzi, hogy csendesülnek érzelmeim, szorosan magához ölel...és végre megkapom a pár perc békémet.
Pontosan ez történt óra végén is. Óvatosan magához húzza székemet, majd megérzem szorosan öleli karjait, miközben állát fejem tetejére rakja. Megkönnyebbülten sóhajtva hunyom le a szemeimet és kiélvezem ezt a kis csendet. A barátságunk különleges.. főként Tae miatt. Szavak nélkül megért engem és türelmesen várja mindig, hogy megmentsen mindenféle gyengeségemtől.

-Tae..-Szólalok meg halkan, hogy elmondjam, nem sikerült Jungkookkal beszélnem.

-Tudom.. Tudom, Chim.-Suttogja halkan, szavamba vágva és tovább simogatja hátam.-Remélem tudod, hogy ezzel nem okoztál senkinek sem csalódást. Inkább csak több felkészülési időt adtál magadnak.-Puszil hajamba és végig megnyugtató hangon beszél.

-Köszönöm..-Nem tudom elégszer megköszönni neki..de remélem érzi, hogy hálás vagyok neki.

Lassan elengedem pólóját, amit eddig görcsösen szorongattam, ezzel jelezve, hogy jól vagyok. Amint elengedett, ránézek szuszogva, majd teljes megnyugvást érzek, mikor meglátom halvány mosolyát.

-Suli után elkísérlek táncra. Ma úgy sincs sok óránk.-Borzolja össze a hajamat és elpakolja a cuccait, majd megfogja a tesi cuccomat, meg a sajátját.-Indulhatunk? Átkéne még csengetés előtt öltözni.-Néz rám, majd bólintva állok fel lassan és indulok ki.
-Ah, remélem tesin guggolásokat csinálunk!-Mondja útközben, mire muszáj elmosolyodnom.

-Csak a seggeket akarod nézni, fogadjunk!-Pillantok rá szűkített szemekkel.

-Dehogyis! Csak fontosnak tartom, hogy karbantartsam a fenekemet!-Szeretem, hogy bármikor feltud vidítani, mint most is. Kuncogva ingatom meg a fejemet és elkezdek vele vitatkozni, hogy tudom hazudik, mint a huzat, mire persze sértetten próbál magyarázkodni tovább.

Bocsánat, ha van benne hiba